8. rész: Valóra vált álom...?

Lágy simogatásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és Edward gyönyörű arcát láttam meg, amit felettem helyezkedik el. Hűvös lélegzete az arcomat simogatta, nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg kívánatos, lágy ívű száját. Viszonozta a csókom, majd nyelveink vad táncba kezdtek. Ajkai lassan lecsúsztak a nyakamra, miközben halk nyögés hagyta el a számat

- Kívánlak. – csúszott ki a számon, de már tudtam mi fog ezután következni. Szerelmem visszautasít, majd utána jön a durci. De nagy meglepetésemre rám emelte a tekintetét, és ebben a percben a számomra legszebb szót mondta ki.

- Akarlak. - majd lassan felemelkedett rólam, és kihúzta kettőnk közül a takarót. Meztelen voltam, a törölköző, amiben még az ágyra tett zuhanyozás után, már lecsúszott rólam. Végigsimított a kézfejével a testemen. Érintése nyomán még jobban felhevült amúgy is lángoló bőröm. Végignéztem szerelmem testén, ekkor láttam, ő is teljesen meztelen. 

- De hát azt mondtad, nem fogsz velem szeretkezni, amíg ember vagyok. - mondtam meglepetten. Addig akartam ezt megkérdezni, míg az eszemnél vagyok, nehogy félreértés legyen az egész.

- Meggondoltam magam. - mosolygott rám. - Annyira kívánlak, hogy már nem bírok magammal.

Végigsimított a belső combomon, egészen nőiességem kapujáig. Ujjaival játszadozott, de nekem ez nem játék volt. Olyan kéjes nyögések hagyták el a számat, amiket még ilyen feltüzelt állapotban is szégyelltem. De nem tudtam mit tenni, annyira élveztem. Edward ujjaihoz bekapcsolódtak hideg ajkai és a nyelve is, de mégsem esett rosszul az érintése. Valószínű, ha testével nem hűti le a vágytól lángoló testemet, már rég elégtem volna. Már alig bírtam magammal, a lepedőt gyűrtem, a párnákat szorongattam.

- Akarlak. Most. Azonnal. –nyögtem egyesével a szavakat. Szerelmem mosolyogva hajolt fölém és lassan belémhatolt. Olyan földöntúli érzés volt, hogy teljesen elvesztettem az eszemet. Semmit nem éreztem magam körül, csak a mindent elsöprő vágyat. Éreztem, hogy a boldogságtól lassan kicsordul egy könnycsepp a szememből…

Lágy, hűvös simogatást éreztem az arcomon, ahol a könnycsepp legördült, mely jól esett a trópusi hőségben felhevült bőrömnek, mely a vágytól még jobban égett.

- Sajnálom, hogy fölébresztettelek, csak álmodban sírtál, és aggódtam. – mondta szerelmem lágy, suttogó hangon. – Rosszat álmodtál?

- Álmodtam?...Rosszat?...- nem tudtam elhinni, hogy az csak egy álom volt. Értetlen arcot vághattam, mert Edward megkérdezte.

- Jól vagy? Mit álmodtál?- vont a mellkasára és simogatni kezdte a hátam.

Még mindig éreztem az ölelését a testemen, a csókjait az ajkamon, és ahogy testünk egybefonódott, éreztem még magamban lüktető vágyát. De ez csak egy álom volt? Nem lehet!

- Nem! – suttogtam kétségbeesetten. – Ez nem lehetett csak álom! Nem!- kezdtem el sírni.

Edward nem értette hirtelen kitörésemet, de nem kérdezett, csak folytatta hátam simogatását, mely nyugtatólag hatott rám. Kissé összeszedtem magam, és mesélni kezdtem.

- Arra ébredtem álmomban, hogy simogatsz, és hogy akarsz. Hogy meztelenül fekszel rám, és minden porcikáddal kívánsz, hogy megadsz nekem minden gyönyört, és hogy magadévá teszel, mert már nem bírsz a vágyaddal, és ennek örültem, és örömömben sírtam miközben te… - nem bírtam tovább folytatni, elfogyott a levegőm. Mindent egy szuszra akartam elmondani, de lehet összefüggéstelenül beszéltem. Felnéztem Edward arcára, aki szomorúan nézett rám.
- Nem tudok neked mindent megadni, és te emiatt szomorú vagy. Egy szörnyeteg vagyok, mert magamhoz láncoltalak, és most boldogtalan vagy. Egy szörnyeteg vagyok, mert olyan teremtményt akarok belőled csinálni, amilyen én is vagyok. Nem tehetem ezt veled, Bella. Ne…

- Ssshh. – tapasztottam be a száját tenyeremmel. – Nem vagy szörnyeteg és nem vagyok boldogtalan. Csak makacs vagy és nem bízol saját magadban. Szeretlek és kívánlak, csak túl makacs vagy ahhoz, hogy belásd, nekem van igazam, és nem bántanál. De megértem, csak annyira kívánlak, hogy már alig bírok magammal. De szeretlek, és mindennél boldogabb vagyok, hogy te is szeretsz, és örökre együtt akarsz velem lenni. És ha ennek az az ára, hogy nem szeretkezünk, amíg ember vagyok, akkor beletörődök. De próbálkozni azért szabad. És nem fogom feladni.

- Azt nem is feltételeztem rólad. Ugyan olyan makacs vagy, mint én. – vette el kezemet a szája elől.

Edward belecsókolt a tenyerembe és belesimította az arcát. Mutató ujjammal apró köröket rajzoltam rá, míg másik tenyeremet a mellkasára simítottam. Boldog voltam, és mérhetetlenül szerelmes. De Edward nem tudja még, milyenek egy szerelmes nő hormonjai, és be fogom neki bizonyítani, hogy alaptalanok a félelmei. Elégedetten merültem bele az álmok birodalmába.

Sziasztok! Ez lenne a 8. fejezet. Frissről a lap jobb oldalán tájékozódhattok. Remélem tetszett! Komikat kérek!