Edward karjaiban ébredtem a részben sikertelen nosztalgiázásunk után. De nem bánom, mert így még többet próbálkozhatunk. Még mindig csukott szemmel feküdtem, és a gondolataim közé megint bekúszott az a dolog, amit már napok óta nem tudok kiverni a fejemből. Az átváltozásom. Hogy milyen leszek azután. Hogy mennyire leszek vad, és fékezhetetlen. És a legnagyobb félelmem. Hogy majd rá fogok-e támadni Edwardra. Annyira boldog vagyok, hogy végre testestül-lelkestül az enyém lett, és már csak olyan rövid ideig élvezhetem ezt, mielőtt elkezdődik az újszülött őrjöngésem. Lassan fészkelődni kezdtem, mert eldöntöttem magamban, hogy most vagy soha. Megkérdezem tőle.
- Jó reggelt! - csókolt homlokon kedvesem, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. - Sokáig tartott eldöntened, hogy felkelsz-e már. Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - kérdeztem vissza.
- Ráncoltad a homlokodat. - simított végig rajta hűvös ujjaival, és csak ekkor vettem észre, hogy még mindig nem hagytam abba.
- Utánam a vízözön. - motyogtam magamban, de tudtam, hogy Edward meghallja. Nem kérdezett közbe, de értetlen arcot vágott. - Szeretnék veled valamit megbeszélni. Komoly dolog.
- Ne csigázz tovább Bella, kérlek. - Edward hangja idegesen csengett.
- Szóval az átváltozásomról lenne szó. - mondtam, és a paplan csücskével kezdtem játszani. Néhány pillanat múlva fájdalmas hangon megszólalt:
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Amikor rájössz, hogy egy szörnyeteg vagyok, és nem akarsz majd ilyenné válni, mint én. - mondta lehajtott fejjel.
Meglepetten kaptam rá a tekintetem, és a szemeiben szomorúságot láttam megcsillanni. Az állánál fogva fordítottam magam felé a fejét, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Nem erről van szó. Félreérted. Vámpír szeretnék lenni. - értetlenül nézett rám - Vámpír szeretnék lenni. - nyomatékosítottam még egyszer - Csak nem most.
Már éppen meg akart szólalni, de mutatóujjamat az ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Várd meg, még befejezem, és érteni fogod. - simítottam végig tenyeremmel az imádott arcon - Csak nem tudom, hol is kezdjem.
- Talán az elején. - mosolyodott el halványan, de arca még mindig feszült volt.
- Ugye az újszülött éveimben valószínűleg megfékezhetetlen és vérszomjas leszek, ugye? - kérdeztem, hogy kis időt nyerjek.
- Igen, mindannyiunknál így volt. De nem...
- És valószínűleg csak a véren fog járni az eszem. - vágtam a szavába. - Csak azt fogom minden percben kívánni.
- Valószínűleg igen.
- Tehát téged már nem foglak kívánni egy darabig. És én ezt nem szeretném.- hajtottam le a fejem, de a következő másodpercben már a hátamon feküdtem újból az ágyban, és a gyöngyöző nevetésű Edward tornyosult felém.
- Tehát csak ennyi a baj? - kérdezte még mindig nevetve.
- Csak? - húztam fel a szemöldököm.
- Te, és a te őrült emberi hormonjaid! - kacagott, és zengő nevetése betöltötte az egész házat.
- Ne nevess ki, ez nagyon is komoly. - vágtam durcás képet.
- Nem nevetlek ki, ez tényleg komoly. Hisz én akartam mindig, hogy ember maradj, hogy minél több dolgot tapasztalj emberként. Ha már az elején tudtam volna, hogy a szex a kulcsa mindennek... - hallgatott el Edward jelentőségteljesen, de a mosoly ott bujkált a szája szélén.
- Hát én próbáltalak már hamarabb rávezetni erre, de te csak makacskodtál. - mosolyogtam már én is.
- Hát akkor itt az ideje, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt. - sötétedett el a szeme, és ajkait az enyémekre tapasztotta.
Kezei minden porcikámat bejárták, tüzet szítva a testemben. Lassan eltűntek rólunk a ruhák, miközben egymás testét kényeztettük. Teljesen kiment a fejemből minden előző gondolatom, csak a vágy töltötte ki az elmémet. A vágy Edward után, a vágy, hogy megadjak neki minden gyönyört, és meg is kapjam tőle. Morgolódásra eszméltem fel, és arra, hogy a hűs, ölelő karok abba hagyják a simogatást. Megráztam a fejem, hogy kissé kitisztuljon és ekkor láttam meg az ágytól távolodó Edwardot.
- Hova mész? - találtam meg a hangomat is.
- Hát a telefonért. - fordult vissza, és eddig sem tudtam a hátsójáról levenni a szemem, de most még inkább őt bámultam.
- Minek neked a telefon? - méltatlankodtam - Pont most?
- Téged nem idegesít a csörgése? - kérdezte kicsit értetlenül.
- A csörgése? - kérdeztem, de végszóra meg is szólalt a készülék.
- Roppant figyelmetlen tudsz lenni ilyenkor. - terült el elégedett vigyor az arcán, majd indult tovább, hogy megnézze ki zavar ilyenkor.
- Te vagy az? - vicsorogta a telefonba kedvesem, és nem sejtettem semmi jót ettől a beszélgetéstől.
Edward szemszög
- Szija Eddy fiú! Már úgy hiányzol nekünk! - dörmögte a telefonba Emmett.
- Add már ide a telefont! - hallottam meg Alice mérges hangját a távolból, és el is képzeltem, amint pöttöm húgom a melák bátyánkra ugrálva próbálja meg visszaszerezni a mobilt.
- Add Alice-t! - próbáltam segíteni hugomnak.
- Nem adom addig, amíg el nem mondjátok miért volt olyan sürgős felhívni téged. Mindig titkolóztok előttem. - durcáskodott Emmett.
- Majd meg tudod, ha itt lesz az ideje. Vagy ha egyáltalán én meg tudom. - mondtam, mert tényleg nem tudom mi lehetett olyan sürgős a kis koboldnak.
- Mindig a kicsit hagyjátok ki a buliból. - nyűgösködött tovább. - Inkább add Bellát. Ő jobban hiányzik mint te. - erre nem tudtam mit mondani.
- Ööö... szóval Bella, hát... Nem éppen tudom őt adni. - próbáltam terelni a témát.
- Miért is? - élénkült fel Emmett.
- Nincs egészen olyan helyzetben, hogy beszélni tudjon veled. Add Alicet! - hadartam el egy szuszra, hátha megszabadulok tőle.
- Milyen helyzetben van éppen? - kérdezte, és magam előtt láttam, hogy kajánul emelgeti a szemöldökét. - Csak nem megzavartunk valamit? Már korán reggel huncutkodtok, vagy még be sem fejeztétek az estit? Jól bírja Bella, gyönge ember létére. Vagy te nem diktálsz olyan tempót öreg fiú? - cukkolt Emmett, és nálam kezdett betelni a pohár.
- Add Alicet! - üvöltöttem a telefonba, ami megtette a hatását.
- Na végre, hogy ideadta. Már alig vártam, hogy beszélhessek veled, túl kevés idő van már csak.
- Mi olyan sürgős? - komolyodtam el.
- Ne aggódj, csak Bella, és végül a te döntésed miatt látomásom volt. Hazajöttök. - mondta boldogan, és hallottam a háttérből a család zúgolódását.
- Igen Alice, de ezt mi akartuk elmondani.
- Tudom, de ha minden gond nélkül haza akartok érni, és még időben, akkor holnap hajnalban el kell indulnotok. - hadarta Alice, és én hálás voltam, hogy nem mondta ki, miért is akarunk haza menni. Ezt személyesen mégis jobb lenne megbeszélni, hisz mindenkit érint.
- Olyan hamar? - kérdetzem és kicsit csalódott voltam, azt hittem pár napot még maradunk - Miért nem jó később?
- Holnap lesznek olyan körülmények, hogy te is tudj nappal mutatkozni. Később már körülményesebb lenne az utazás. Lefoglaltam a jegyeket, szóval búcsúzzatok el még ma a szigettől. Holnap reggel 5 kor indul Rióból a gépetek. A többit majd elküldöm sms-ben. Hagylak titeket. Jó szórakozást! - köszönt el hirtelen, és már csak a vonal végét jelző zúgást hallottam.
- Mikor indulunk? - simult egy forró tenyér meztelen hátamra.
- Holnap reggel 5kor indul a gépünk. - mondtam kicsit szomorúan.
- Ó. - mondta kedvesem, majd forró teste nekipréselődött az enyémnek. Ekkor tudatosult bennem, hogy mindketten teljesen meztelenek vagyunk.
- Máskor sajnos nem lenne jó az utazás. Túl körülményes lenne később utazni Alice szerint.
- Értem. Ha Alice látta, biztos így van. - mondta Bella, de hallottam, hogy ő is csalódott, hogy ilyen hirtelen utazunk.
- De addig ki kell használnunk minden percet. Menj és készülj el, addig csinálok valami ennivalót. Fürdő ruhát vegyél fel. - fordultam meg kedvesemhez, és óvatosan elindítottam a fürdő felé, mert ha végig néztem volna meztelen testén, akkor biztos, hogy holnap reggelig a házban maradunk. És még el akartam vinni kirándulni, hogy az éjszaka előtt elbúcsúzhassunk a szigettől.
Bella szemszöge
A bőröndöt teljesen feltúrva próbáltam meg kiválasztani a megfelelő bikinit a búcsúzáshoz. Kényelmeset akartam, hiszen mégis csak kirándulni megyünk, de mégis csinosat, hogy tessen Edwardnak. Hosszas keresgélés után találtam rá az igazira. Egy csoki barna egyrészes darab volt, mégis bikini hatását keltette, a körvonalait bronz színű flitterek díszítették. Felvettem még egy fekete-fehér, piros virágokkal díszített könnyű ruhát, majd Edward után indultam a konyhába. A reggelim már az asztalon volt, míg egy becsomagolt hátizsák már a pultra volt fektetve. Edward az asztal mellett állt, és a lélegzetem is elakadt a látványától Egy Fehér nadrágot viselt, egy tört fehér inggel, ami nem volt rajta begombolva. Oda sittem hozzá, és márvány mellkasára simítva a tenyerem, megcsókoltam őt.
- Gyönyörű vagy. - mondta elhalón, és én belepirultam átható tekintetébe.
- Én is épp ezt akartam mondani neked. - simítottam végig mellkasán, majd leültem az esztalhoz, hogy megegyem a reggelit, és indulhassunk.
Nagyon jól telt ez a búcsú kirándulás a szigeten. Egy vízesésnél voltunk, ahol egy csodálatos barlangot találtunk a vízfal mögött megbújva. Visszafelé a sziget belsejéből megálltunk egy öbölnél, ahol delfinekkel úsztunk. Vagyis én úsztam, Edward pedig a partról figyelt, mert tőle ösztönöse féltek. A naplementét a parton néztük meg egymás karjaiba bújva. A nap lebukott a horizont alá, csak néhány gyenge vörös fénycsóvát hagyott maga után, amit Edward bőre milliónyi tüzes gyémántként szórt szét. Áhítattal figyeltem ezt a csodát, amit reméltem, hogy Edward nem vesz észre. De tekintetét a horizontról rám fordította, és ajkaival közelített felém. Lágyan megcsókolt, majd éreztem, ahogy felemel a földről, és csókunkat meg nem szakítva besétál velem a házba. Óvatosan talpra állított szoba közepén.
- Hagyok neked néhány emberi percet, az ágyban várlak. - mosolyodott el féloldalasan, és ettől a mondattól alig találtam meg a fürdőt. Siettem, ahogy csak tudtam a hajmosással, és a fürdéssel, hogy minél kevesebb időt vesztegessek el az utolsó éjszakából. Vizes hajamat csak alaposan átdörzsöltem a törölközővel, és hagytam, hogy nedvesen és hullámosan omoljanak tincseim a vállamra. A kirándulás előtt bekészítettem a mai szettemet, ami egyszerű volt, mégis vadító. Emlékezetessé akartam tenni az utolsó éjszakát, nem mintha a többi nem lett volna az. Lázas izgalommal igazgattam magamon a párduc mintás fehérneműt, és kiléptem a fürdőből. Edward azonnal rám kapta tekintetét, de nem tudtam eldönteni, ki csodálkozott jobban a másikon. Végig követte minden lépésemet az ágyig, miközben nekem arra kellett koncentrálnom, hogy ne ájuljak el azon a rövid úton. Ugyanis Edward az ígéretéhez híven az ágyban várt, csak nem akárhogy. Félig ült, a háttámlának döntve a hátát. Kezeit a feje alatt átkulcsolta. Nem volt rajta semmi, csupán a vékony lepedő takart el előlem ágyékát, ami a közeledtemre kissé dudorodni kezdett. Megpróbáltam összeszedni magam, hiszen méltóan kellett viselnem a nagymacska mintás fehérneműt. Rátérdeltem az ágy szélére, és négykézláb odamásztam kedvesemhez. Kivette a feje alól a kezét, és odarántott magához. Nem szólaltunk meg, csak néztünk egymás szemébe, Így is értettük egymást. Így is ki tudtuk olvasni, egymás szeméből, mire vágyik a másik. Egymásra vágytunk, és ezt nem is tagadtuk meg önmagunktól. Hevesen csókoltuk egymást, míg el nem fogyott a levegőm. Edward a nyakamat kényeztette, míg én zihálva próbáltam meg oxigénhez jutni. Határozottan ellöktem a fejét, mire ő meglepettségében visszaesett a párnákra, Végigsimítottam tenyeremmel a mellkasán, egészen az őt takaró lepedő széléig. Megemeltem a csípőmet, és kirántottam az anyagot kettőnk közül. Edward mély morgással fogadta hevességem, aminek nagyon is örültem. Lassan hajoltam arcához közel, de nem csókoltam meg, csak az állától fogva csókokkal hintettem be az egész nyakát, majd haladtam le a mellkasa felé. Próbált felkönyökölve megállítani, de határozottan visszalöktem ismét a párnák közé.
- Ma én vagyok a ragadozó. - súgtam kéjesen a köldökétől felnézve rá - Ha nem vetted volna észre az öltözékemből eddig.
- Rendben. Most az egyszer átadom ezt a szerepet. - nyögte ismét felülve, de ahogy szám, és vele együtt nyelvem is fokozatosan haladt lefelé a testén, visszahanyatlott a párnák közé. Apró csókokat leheltem férfiasságára, majd kezembe véve eltüntettem ajkaim között. Az ágynemű reccsenéssel válaszolt Edward szorításának, ő pedig hangos morgások közepette tenyerét a tarkómra simította. Lassan kényeztettem őt a számmal, de ő másképp gondolta ezt óvatosan irányítva kezével a fejemet, gyorsabb tempóra ösztönzött. Éreztem, hogy megfeszül a teste, és vártam, hogy a gyönyör utolérje, de hirtelen váltott helyzetünkön, és én kerültem alulra.
- Megőrjítesz. - morogta éjfekete szemekkel, mégsem féltem tőle. Tudtam, hogy ezt én csaltam ki belőle.
- Pedig még be sem hagytad fejezni, amit elkezdtem, nyaltam meg kéjesen a számat. Itt szakadhatott el nála a cérna, mert alsóm halk reccsenéssel adta meg magát Edward erejének, és a következő pillanatban már nyelvével kényeztetett. Felsikkantottam a hevességétől, és most én markoltam a lepedőt, bár én nem voltam képes elszakítani azt. A kéjtől vergődve kérleltem Edwardot, hogy tegyen a magáévá, és mikor már épp lecsapott volna rám az élvezet, hagyta abba kényeztetését, és vágytól izzó szemekkel csókolt szájon. Olyan heves volt, alig kaptam levegőt. Áttért a nyakamra, és nem tudom, hogy hogyan, de levette a melltartómat. Melleim csókolgatása közben hatolt belém, és ettől az érzéstől teljesen összeomlottam a karjaiban.
- Most... Vissza... Adom...A... Ragadozó... Szerepét... nyögtem minden egyes lökésénél, mire ő mellim közül felnézett.
- Nem sokáig birtokoltad. - motyogta a számnak.
- Nem... Nekem... Való... Ez... - nyögdécseltem még mindig, és már alig bírtam kapaszkodni Edward kemény, erős vállaiba.
- Majd legközelebb... Is... Átadom...Egy... Kis időre.... Tetszett... - nyögte most már Edward is, és mindketten éreztük, közel már a vég. Hangos sikolyommal telt meg a ház, amit Edward állatias morgása követett. Egymás karjaiban pihegtünk, és próbáltuk meg lenyugtatni magunkat, kevés sikerrel. Soha nem szeretkeztünk még ilyen hevesen, de azért még párszor az éjszaka megpróbáltuk túlszárnyalni ezt. Úgy éreztem, hogy sikerült elbúcsúzni a szigettől, és vegyes izgalommal vártam már a hazautat, hogy találkozhassunk a családunkkal, és bejelenthessük nekik a hírt.
Bella bikinije és ruhája:
Edward ruhája (bár a fiúcska sem rossz:)!)
Bella "állati" szerelése:
Hát ez lett volna a friss, remélem tetszett. Sajnálom, hogy nem a megígért időpontra hoztam, de remélem kárpótol titeket a tartalma. :)
Ígérem, hogy igyekszem a folytatással, addig is komizzatok, meg szavazzatok!
Sziasztok!
