2011. március 21., hétfő

16. rész: Másnap



„Amikor reggel felébredtem, mozdulatlan maradtam, és igyekeztem egyenletesen lélegezni. Féltem kinyitni a szemem.
Keresztben feküdtem Edward mellkasán, de ő sem moccant, és nem is tartott átölelve. Ez rossz jel. Féltem beismerni, hogy ébren vagyok, és szembesülni a dühével - bárkire is irányult ezen a napon.
Óvatosan kikukucskáltam a szempilláimon keresztül. A sötét mennyezetet bámulta, karja a feje alatt. Felkönyököltem, hogy jobban láthassam az arcát. Sima, kifejezéstelen volt.
- Nagy bajban vagyok?- kérdeztem félénken.
- Hatalmasban - felelte, felém fordult, és huncutul rám mosolygott.
Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt.

Közben igyekeztem feltűnés nélkül végigmérni magam. Jól néztem ki. Próbaképp nyújtóztam egyet. Úgy tűn,t jól vagyok. Vagyis tulajdonképpen a jónál jobban.
- Végeztél a leltárral?
Zavarodottan bólintottam.
- Úgy fest, az összes párna megúszta.
- Sajnos ez nem mondható el a… izé… melltartódról - biccentett az ágy vége felé, ahol számos apró csipkedarabka hevert a selyemlepedőn.
- Kár - sóhajtottam - Azt szerettem.
- Én is.
- Egyéb károk? - kérdeztem félénken.
- Kénytelen leszek venni Esmének egy új ágykeretet - vallotta be a háta mögé pillantva.
Követtem a pillantását, és elképedve láttam, hogy jó nagy darabok törtek ki a fejtámla fájának bal feléből.
- Hmmm - ráncoltam a homlokom. - Azt gondolná az ember, hogy ezt hallanom kellett volna.
- Rendkívül figyelmetlennek tűnsz, amikor másra összpontosítasz.
- El voltam foglalva egy kissé - ismertem be, sötétvörösre pirulva.”

- Be kell, hogy valljam, én is csak akkor vettem észre, miután elaludtál. Úgy tűnik, most én is figyelmetlen voltam. - ismerte be Edward, és szórakozottan játszott az egyik tincsemmel.
- Örülnék, hogy ha máskor is ilyen figyelmetlen lennél. - suttogtam a fülébe fentebb csúszva, majd lágyan megcsókoltam. Olyan boldogság áradt szét bennem, amit talán sohasem éreztem. Csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe, mire Edward mosolyogva az ölébe kapott, és nevetve vitt a konyhába. Annyira meghitt volt a hangulat, hogy még az sem zavart, hogy mindketten teljesen meztelenek voltunk. A nap többi része is ugyanilyen hangulatban telt. Délután lehetett, amit a nap állásából következtettem ki. A parton feküdtünk egy pálmafa árnyékában. Egy hosszú úszás fáradalmait pihentük ki, ami hatalmas vízi csatába fulladt a végére. Csukott szemmel feküdtem, és élveztem, hogy a meleg sós levegő cirógatja a bőröm. Egyszer csak kevés homok hullott az arcomba, ami úgy került oda, hogy Edward felém könyökölt, és a hajából pergett rám. 
- Vigyázhatnál kicsit jobban is, belemegy a homok a szemembe. - mondtam tettetett sértődöttséggel.
- Sajnálom. - simított végig az arcomon hideg tenyerével, és lesöpörte a homokszemeket.
- Sosem tudnék rád haragudni. - mondtam mosolyogva, és én is az arcára simítottam a kezem, ami gyönyörűen csillogott a napfényben. Edward lassan felém hajolt, és lágyan megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen viszonoztam a csókot. Nyelveink vad táncot jártak, míg kezeink egymás testét kényeztették. Éreztem a combjaim között térdeplő Edward meredező férfiasságát hozzám nyomódni, és én sem kívántam őt kevésbé. A levegőm lassan fogytán volt, ezért áttért a nyakam kényeztetésére, míg én apró mintákat rajzoltam izmos hátára a körmeimmel.
- Megpróbálok finoman báni ezzel a bikinivel, ez nagyon tetszik rajtad.
- Ha épségben hagyod, akkor nem lesz értelme megmutatni a többit, és azok szerintem jobban tetszenének neked. - incselkedtem vele, aminek hatására a bikini felsőm darabokban hullott a homokba. Edward hűvös nyelvével átsiklott a melleimre, és addig nyalogatta, amíg a mellbimbóim fájdalmasan nem égtek csókjaitól. Lassan haladt lefelé a hasamon, és a köldököm köré apró köröket írt, majd nyelvét beledugta, ami annyira csiklandós volt, hogy hatalmasat ugrottam tőle.
- Sajnálom, ez nagyon csikis volt. - nevettem még mindig.
- Ez? - fújt bele a köldökömbe, ami újabb nevetőhullámot indított el. Kénytelen voltam menekülni, ha nem akartam, hogy halálra csikizzen, így a tőlem telhető leggyorsabban felpattantam, és elkezdtem futni. De hiába volt, mert Edward egy szempillantás alatt utolért, és lerántott vissza a homokba. Rajta landoltam, és mindketten hangosan kacagtunk. De nekem eszembe jutott, mit hagytunk az előbb félbe, így Edward gyönyörű arcától indulva végigcsókoltam egész nyakát, majd áttértem a mellkasára, ami hangos morgásokat csalt ki belőle. Haladtam le a testén, míg el nem értem a fürdőnadrágja szélét. A fogam közé csíptem a szélét, és leszedtem róla. Kezemmel végigsimítottam férfiasságán, de pár másodperc múlva egy halk anyag reccsenését követően, ami a bikini alsóm volt, már Edward alatt találtam magam.
- Az őrületbe kergetsz egyszer. - zihálta a fülembe.
- Engem most kergess az őrületbe. - fontam a dereka köré a lábaimat.
Amint Edward belém hatolt, a kéj végigsöpört a testemen. Eleinte lassú tempóját fokozatosan gyorsította, míg nem mindketten a csúcsra nem értünk. Az izzadtságtól és a hullámok miatt vizes testünkre ráragadt a homok, ami néhol kicsit kényelmetlen volt.
- Nem megyünk el zuhanyozni?- kérdeztem Edward mellkasán könyökölve. De a válasza helyett a fürdőszobában találtam magunkat. A langyos víz érzékien csorgott végig szerelmem testén, amitől ismét megkívántam. A zuhanyzóban ismét egymáséi lettünk.
A teljesen bepárásodott kabin falának támaszkodtam, míg Edward a hátam mögött állva mosdatott.
- Ma jönnek a takarítók. - mondta teljesen közömbösen.
- Takarítók? De hát megláthatnak, vagy rájöhetnek, hogy nem vagy ember vagy…
- Bella. - tapasztotta be tenyerével a számat. - Ne aggodalmaskodj. Nem hagytad, hogy befejezzem a mondatot. Ma jönnek a takarítók, akik a szomszédos szigetek őslakói. Tudják, hogy nincs velünk valami rendben, de mivel tudják, hogy nem bántunk senkit, ezért segítenek nekünk. Igen ma délután jönnek takarítani, és nem lenne jó, ha még a csillogó bőrömet is meglátnák, ezért ha nem haragszol, szerveztem mára egy kis programot. Nem mondom meg, hogy mi az, csak annyit, hogy megint be fogunk menni a Rióba, ezért öltözz csinosan, mint a múltkor, de kevésbé kihívóan. Nem akarok megint azon izgulni, hogy kit kell majd megölnöm, ha csak rád gondol.
- Edward, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, de nincs szolid ruha a bőröndömben. De szerintem ezt nem kell elmagyaráznom, mert a húgod pakolt.
- Akkor bemegyünk a városba, és veszünk egyet. - erősködött tovább, és már azért sem vagyok hajlandó engedni neki.
- Egy: nappal nem mehetsz emberek közé, én pedig nem tudok hajót vezetni. Kettő: nem szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit tegyek, így hát azokból fogok választani, amit a kishúgod pakolt. Ha meg nem tett be nekem normális ruhát, akkor majd vele megbeszéled.
Edward beleegyezően sóhajtott.
- Rendben, úgy sem tudok mit tenni. Menj, készülődj, addig én is elkészülök. Másfél óra múlva indulunk. - mondta, majd kilépve a zuhanyzóból a dereka köré csavart egy törölközőt, majd nekem is odanyújtott egyet.
Sosem voltam készülődésben jó, de ez még nekem is kicsit kevésnek tűnt, úgyhogy azonnal belevetettem magam a bőröndbe, hogy találjak egy ruhát, amiben nem tudom, hogy hová fogok menni.

Bella bikinije:

Edward úszónadrágja:
Egy ilyen ágykeretet vehet Edward Esmének:)

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a frissre, de zh-ztam és a netemmel is voltak problémáim, de sikerült meghoznom a frisset, ami remélem nem lett olyan rossz, bár én nem vagyok vele megelégedve. Komizzatok és szavazzatok!!!

2011. március 4., péntek

15. rész: Megtört a jég! (Edward szemszög)

 
Bella duzzogva fordult át az oldalára, amikor újra rádöbbentem, hogy milyen őrültséget akarok csinálni. Nem engedhetek a kísértésnek, mert bánthatom,és inkább szenvedek, és egy kicsit duzzogjon, minthogy újra át kelljen élnem azt a borzalmat, amikor láttam a saját önzőségem eredményét Bella bőrén. Lassan felkeltem az ágyból és nem fordítottam nagy gondot az öltözésre. Csak egy len nadrágot kaptam föl, hogy azért mégse legyek meztelen. Bár Bella biztosan duzzogni fog még egy darabig, de főzök neki valami finomat, hátha kicsit megenyhül.
- Készítek neked valami meleg ételt, mert a reggelit is kihagytad. – mondtam neki  konyha felé menet. Nem kaptam választ, így tovább indultam. Teljesen a gondolataimba merültem, miközben a spagettit készítettem a kissé mérges feleségemnek.
Már majdnem kész voltam, amikor lépteket hallottam a háló felől. Meg sem fordultam a szósz kavargatása közben.
- Spagettit készítek neked. – mondtam mosolyogva, mert a durci ellenére a hasa kihajtotta a konyhába.
Kész lett a szósz. Kikapcsoltam a tűzhelyet, és mit sem sejtve megfordultam. A látványtól majdnem kiejtettem a szószt a kezemből. Kedvesem az ajtó keretnek támaszkodva állt, egy apró fekete szoknyában, egy hozzá illő felsőben, és vadítóan szexi combfixben, tetézve ezt harisnyatartóval. Jobb kezét a feje fölé nyújtva támaszkodott az oldalán. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Az eszemet vesztve termettem előtte, és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy pillantás elég volt ahhoz, hogy megkívánjam, és ez mi sem bizonyította jobban, mint a nadrágom elején lévő dudor. A csókunkat Bella gyomrának korgása szakította félbe, mire megint olyan önzőnek éreztem magam, amiért nem figyelek mindig oda emberi szükségleteire.
- Sajnálom. Gyere, egyél. Csak annyira kívánatos vagy, nem bírtam magammal.
- Reméltem is, hogy elnyerem a tetszésedet. – mondta kacéran.
- Bella, te mindig tetszel nekem. – mondtam neki, mert még mindig nem látta tisztán magát, mert ő volt a leggyönyörűbb nő a világon. De ebben a szerelésben, már szavakat se találok rá.
- Akkor kár volt így kiöltözni. - csavart fel egy adag tésztát a villára tetetett szomorúsággal.
- De most nem csak egyszerűen tetszel. Megőrülök érted. – suttogtam neki, mert már alig bírtam megállni, hogy ne teperjem le. Muszáj ennie, mondogattam magamban.
Végig őt néztem vacsora alatt. Hogy eltereljem kicsit a figyelmem, elkezdtem elmosogatni. Hallottam, amint Bella felállt és odasétált a konyhapulthoz, de nem mertem hátrafordulni. Felült közvetlenül a mosogató mellé a pultra, és onnan figyelt. Láttam elővillanni formás combjaim a szemem sarkából, és nagyot kellett nyelnem a látványára. Elvett egy almát a pulton lévő gyümölcskosárból, de nem ette meg, csak forgatta a kezei között. Egy halk puffanással ért földet az alma, én pedig gyorsan utána nyúltam, hogy visszaadhassam kedvesemnek. De ez volt a vesztem, és én már abban a pillanatban nagyon jól tudtam. Ott guggoltam a konyha közepén, és kiejtettem a kezemből az almát, annyira bámultam azt a csodálatos, és most éppen őrülten szexi és kívánatos nőt, aki a konyhapulton ült. Keresztbe tette a lábait, és egy kis belátást engedett a szoknyája alá, amit talán sosem kellett volna látnom, mert teljesen elvette az eszemet. Egy fekete csipkés bugyi volt rajta, amit ha eddigi női magazinolvasásaimból jól tudom, randi bugyinak hívnak. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a ruhadarabnak, de most már megértettem teljesen a célját. Pont annyira takar, és pont annyira nyitott, hogy a férfiak az eszüket veszítsék tőle. Azt hittem ezt már nem lehet tetézni, de tévedtem. Még mindig ott guggoltam szájtátva a konyha közepén, mikor Bella lassan hátradőlt a pulton, és széttárta a combjait. Ekkor szakadt el nálam teljesen a cérna. Egy szempillantás alatt előtte termettem, a széttárt combjai közé álltam, felkaptam, és a szobába mentem vele.
- Boszorkány. – ziháltam a fülébe az agyon fekve.
Levetem róla a szoknyát és a felsőt, nem mintha sokat takartak volna, de így még jobban meg tudtam csodálni a kívánatos testét. Amint végignéztem rajta, egy hangos morgás tört fel a mellkasomból, ami lehet, hogy megijesztette kedvesemet, de nem tudtam már kontrollálni magam. Óvatosan végigsimított az arcomon, ami nem hagyta, hogy elfelejtsem, hogy ki is vagyok.
- Nem tehetem. Nem akarlak bántani. Miért kínzol? – kérdeztem halkan.
- Nem lesz semmi baj. – mondta Bella olyan nyugodtan és magabiztosan, hogy kezdtem elhinni neki – Először sem volt. Most még jobban tudod majd magad kontrollálni, már tudod, mire kell, hogy számíts, és annyira kívánlak már.
- Bella… - én is nagyon kívánlak, akartam volna befejezni a mondatot, de már nem tudtam.
Végigsimítottam az oldalán, és megcsókoltam. El akartam ma este és a létezésem minden estéjén kényeztetni, és nem tagadhatom meg tőle, hogy megérintse a férjét, és megkapja amire vágyik. Megpróbálok megadni neki mindent.
A szájáról áttértem a nyakára, hogy egy kis levegőhöz jusson. Érintésemtől megborzongott. A füle mögötti érzékeny területet kezdte el csókolgatni. Annyira belemerültem ebbe a tevékenységbe, hogy alig vettem észre, amikor Bella keze lassan a nadrágom gombjához nyúl, kigombolja, majd el is tűnteti rólam.
Végigsimított forró tenyerével a mellkasomon, és óvatosan átfordított a hátamra. A keze után a nyelvével is bejárta ugyan azt a területet, ami ismét morgást csalt ki belőlem. A legérzékenyebb pontomon ült Bella, de még apró köröket is írt le a csípőjével, és ezt már nem bírtam tovább. Hirtelen átfordítottam, hogy újra én kerüljek felülre.
- Ne kísérts Bella! Nem szab…- de már nem tudtam befejezni, amit akartam, és el is felejtettem, hogy mi volt az, mert ajkaival betapasztotta az enyémeket. Lábaival erősen szorított magához, csípőjét az enyémhez szorította, és itt teljesen elvesztetem a józan eszemet. Megadtam, magam a kísértésnek, mert tudtam, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Forró és nedves nőiessége teljesen elvette az eszem. Megemeltem a hátánál fogva és kikapcsoltam a melltartóját, de túl erősen fogtam a gyenge anyagot, így az reccsenve adta meg magát.
- Hoppá. Pedig ez volt a kedvencem. – mondtam mosolyogva.
- Semmi baj, van még bőven. – mondta Bella, és én annyira elgondolkoztam azon, hogy hány melltartót szaggathatok még le róla, hogy észre sem vetem, hogy átfordított ismét a hátamra. De nem bántam ezt a cserét, mert így mindkét kezem szabad volt, és óvatosan masszírozni kezdtem a melleit. Tevékenységemet jutalmazva apró köröket írt le a csípőjével. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, rajtam pedig kezdett eluralkodni az állati ösztön. Nem is gondolkodtam, hogy mit teszek, csak az ösztöneimre hallgatva cselekedtem. A mézédes ajkaitól kezdve, a nyakán át, haladtam le a testén, minden porcikáját csókokkal behintve, miközben Bella lassan négykézlábra kényszerült. Az utam végére érve elértem a nőiessége kapuját. Határozottan megragadtam mindét kezemmel a csípőjét, és óvatosan hozzáérintettem az ajkaimat a belső combjához. Végigkóstolgattam a finom bőrét, míg el nem értem a bugyija szélét. De csókjaimat nem hagytam itt abba, és a finom anyag sem állta útját, hogy Bellát a mennyországba repítsem a nyelvemmel. Amint megérezte, hogy mint akarok csinálni, hangosan felnyögött, és mindkét kezével megkapaszkodott az ágy támlájában. Kínzóan lassan ízlelgettem kedvesemet. Kihasználtam minden pillanatát az élménynek. Minden nyelvcsapásomra Bella könyörgött, hogy ne kínozzam, mire megkönyörültem rajta, no meg persze magamon is. Kezeimmel végigsimítottam a hátán, feltérdeltem Bella mögé, és két kezemmel megfogtam a csípőjét. Tudtam, hogy illetlen póz, mégsem tudtam, türtőztetni magam, hogy ne próbáljam ki. Még annyi udvariasság maradt bennem, hogy megkérdezzem, akarja-e így, de belém fojtotta a szót.
- Csak csináld! – nyögte, és annyira égette a vágy minden porcikámat, hogy nem késlekedtem, és egymásba illesztettem a testünket. De nem számítottam ilyen földöntúli érzésre, így egy halk káromkodás csúszott ki a számon.
- Basszus! – nyögtem, de amint kimondtam már meg is bántam. Ha tudnék, biztosan elpirultam volna, de így is nagyon zavarba jöttem
- Az, bizony. – suttogta Bella is, és ezzel el is tűnt minden szégyenérzetem.
Lassan kezdtem el mozogni, nagyon óvatos voltam, nehogy túl erősen szorítsam Bellát. De annyira mámoros volt ez az érzés, hogy egyre csak gyorsítottam a tempón. Addig hajszoltam magunkat a csúcs felé, hogy Bella egy hangosabb sikoly után szinte összerogyott a kezeim között. Megtartottam őt, és néhány apró mozdulat után én is követem őt. Én is elgyengültnek éreztem magam a kéjtől, így óvatosan leengedtem Bellát a hasára, és óvatosan felé könyökölve a hátához simultam. Percekig még kapkodtam a levegőt, és próbáltam egy értelmes mondatot összehozni.
- Bella, ez… - kerestem a szavakat. De úgy éreztem, hogy talán nem is kellene mondanom ebben a tökéletes pillanatban semmit.
- Tudom, ne is mondd. – segített ki kedvesem.
Apró csókot adtam a tarkójára, és legördülve róla őt is a hátára fordítottam, hogy könnyebben kapjon levegőt. Egymás mellett kapkodtuk még mindig a levegőt, holott nekem nem is volt rá szükségem. Bella egy kis idő után a mellkasomra hajtotta a fejét, és lábainkat összefűzte.
- Köszönöm. – suttogta, majd átkarolta a nyakam.
- Nem, én köszönöm. – de el sem tudtam neki mondani, hogy mennyire. – De most aludj kedvesem. – suttogtam a hajába, miközben mélyet szippantottam az illatából, ami teljes nyugalommal, és elégedettséggel töltött el.
Miközben az altatóját dúdoltam, én is úgy éreztem magam, mintha el tudnék aludni.

Megoldódott a probléma, és sikerült feltennem a fejezetet. Szerintem minden héten fogok tudni frisset hozni, hét közepe felé. Remélem máskor nem fog megviccelni a technika ördöge. Remélem teszett, és várom a komikat meg a szavazatokat!
Szijasztok!