16. rész: Másnap

„Amikor reggel felébredtem, mozdulatlan maradtam, és igyekeztem egyenletesen lélegezni. Féltem kinyitni a szemem.

Keresztben feküdtem Edward mellkasán, de ő sem moccant, és nem is tartott átölelve. Ez rossz jel. Féltem beismerni, hogy ébren vagyok, és szembesülni a dühével - bárkire is irányult ezen a napon.

Óvatosan kikukucskáltam a szempilláimon keresztül. A sötét mennyezetet bámulta, karja a feje alatt. Felkönyököltem, hogy jobban láthassam az arcát. Sima, kifejezéstelen volt.

- Nagy bajban vagyok?- kérdeztem félénken.
- Hatalmasban - felelte, felém fordult, és huncutul rám mosolygott.
Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt.
…
Közben igyekeztem feltűnés nélkül végigmérni magam. Jól néztem ki. Próbaképp nyújtóztam egyet. Úgy tűn,t jól vagyok. Vagyis tulajdonképpen a jónál jobban.

- Végeztél a leltárral?

Zavarodottan bólintottam.

- Úgy fest, az összes párna megúszta.
- Sajnos ez nem mondható el a… izé… melltartódról - biccentett az ágy vége felé, ahol számos apró csipkedarabka hevert a selyemlepedőn.

- Kár - sóhajtottam - Azt szerettem.

- Én is.

- Egyéb károk? - kérdeztem félénken.

- Kénytelen leszek venni Esmének egy új ágykeretet - vallotta be a háta mögé pillantva.

Követtem a pillantását, és elképedve láttam, hogy jó nagy darabok törtek ki a fejtámla fájának bal feléből.

- Hmmm - ráncoltam a homlokom. - Azt gondolná az ember, hogy ezt hallanom kellett volna.

- Rendkívül figyelmetlennek tűnsz, amikor másra összpontosítasz.

- El voltam foglalva egy kissé - ismertem be, sötétvörösre pirulva.”

- Be kell, hogy valljam, én is csak akkor vettem észre, miután elaludtál. Úgy tűnik, most én is figyelmetlen voltam. - ismerte be Edward, és szórakozottan játszott az egyik tincsemmel.

- Örülnék, hogy ha máskor is ilyen figyelmetlen lennél. - suttogtam a fülébe fentebb csúszva, majd lágyan megcsókoltam. Olyan boldogság áradt szét bennem, amit talán sohasem éreztem. Csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe, mire Edward mosolyogva az ölébe kapott, és nevetve vitt a konyhába. Annyira meghitt volt a hangulat, hogy még az sem zavart, hogy mindketten teljesen meztelenek voltunk. A nap többi része is ugyanilyen hangulatban telt. Délután lehetett, amit a nap állásából következtettem ki. A parton feküdtünk egy pálmafa árnyékában. Egy hosszú úszás fáradalmait pihentük ki, ami hatalmas vízi csatába fulladt a végére. Csukott szemmel feküdtem, és élveztem, hogy a meleg sós levegő cirógatja a bőröm. Egyszer csak kevés homok hullott az arcomba, ami úgy került oda, hogy Edward felém könyökölt, és a hajából pergett rám. 

- Vigyázhatnál kicsit jobban is, belemegy a homok a szemembe. - mondtam tettetett sértődöttséggel.

- Sajnálom. - simított végig az arcomon hideg tenyerével, és lesöpörte a homokszemeket.

- Sosem tudnék rád haragudni. - mondtam mosolyogva, és én is az arcára simítottam a kezem, ami gyönyörűen csillogott a napfényben. Edward lassan felém hajolt, és lágyan megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen viszonoztam a csókot. Nyelveink vad táncot jártak, míg kezeink egymás testét kényeztették. Éreztem a combjaim között térdeplő Edward meredező férfiasságát hozzám nyomódni, és én sem kívántam őt kevésbé. A levegőm lassan fogytán volt, ezért áttért a nyakam kényeztetésére, míg én apró mintákat rajzoltam izmos hátára a körmeimmel.

- Megpróbálok finoman báni ezzel a bikinivel, ez nagyon tetszik rajtad.

- Ha épségben hagyod, akkor nem lesz értelme megmutatni a többit, és azok szerintem jobban tetszenének neked. - incselkedtem vele, aminek hatására a bikini felsőm darabokban hullott a homokba. Edward hűvös nyelvével átsiklott a melleimre, és addig nyalogatta, amíg a mellbimbóim fájdalmasan nem égtek csókjaitól. Lassan haladt lefelé a hasamon, és a köldököm köré apró köröket írt, majd nyelvét beledugta, ami annyira csiklandós volt, hogy hatalmasat ugrottam tőle.

- Sajnálom, ez nagyon csikis volt. - nevettem még mindig.

- Ez? - fújt bele a köldökömbe, ami újabb nevetőhullámot indított el. Kénytelen voltam menekülni, ha nem akartam, hogy halálra csikizzen, így a tőlem telhető leggyorsabban felpattantam, és elkezdtem futni. De hiába volt, mert Edward egy szempillantás alatt utolért, és lerántott vissza a homokba. Rajta landoltam, és mindketten hangosan kacagtunk. De nekem eszembe jutott, mit hagytunk az előbb félbe, így Edward gyönyörű arcától indulva végigcsókoltam egész nyakát, majd áttértem a mellkasára, ami hangos morgásokat csalt ki belőle. Haladtam le a testén, míg el nem értem a fürdőnadrágja szélét. A fogam közé csíptem a szélét, és leszedtem róla. Kezemmel végigsimítottam férfiasságán, de pár másodperc múlva egy halk anyag reccsenését követően, ami a bikini alsóm volt, már Edward alatt találtam magam.

- Az őrületbe kergetsz egyszer. - zihálta a fülembe.

- Engem most kergess az őrületbe. - fontam a dereka köré a lábaimat.

Amint Edward belém hatolt, a kéj végigsöpört a testemen. Eleinte lassú tempóját fokozatosan gyorsította, míg nem mindketten a csúcsra nem értünk. Az izzadtságtól és a hullámok miatt vizes testünkre ráragadt a homok, ami néhol kicsit kényelmetlen volt.

- Nem megyünk el zuhanyozni?- kérdeztem Edward mellkasán könyökölve. De a válasza helyett a fürdőszobában találtam magunkat. A langyos víz érzékien csorgott végig szerelmem testén, amitől ismét megkívántam. A zuhanyzóban ismét egymáséi lettünk.

A teljesen bepárásodott kabin falának támaszkodtam, míg Edward a hátam mögött állva mosdatott.

- Ma jönnek a takarítók. - mondta teljesen közömbösen.

- Takarítók? De hát megláthatnak, vagy rájöhetnek, hogy nem vagy ember vagy…

- Bella. - tapasztotta be tenyerével a számat. - Ne aggodalmaskodj. Nem hagytad, hogy befejezzem a mondatot. Ma jönnek a takarítók, akik a szomszédos szigetek őslakói. Tudják, hogy nincs velünk valami rendben, de mivel tudják, hogy nem bántunk senkit, ezért segítenek nekünk. Igen ma délután jönnek takarítani, és nem lenne jó, ha még a csillogó bőrömet is meglátnák, ezért ha nem haragszol, szerveztem mára egy kis programot. Nem mondom meg, hogy mi az, csak annyit, hogy megint be fogunk menni a Rióba, ezért öltözz csinosan, mint a múltkor, de kevésbé kihívóan. Nem akarok megint azon izgulni, hogy kit kell majd megölnöm, ha csak rád gondol.

- Edward, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, de nincs szolid ruha a bőröndömben. De szerintem ezt nem kell elmagyaráznom, mert a húgod pakolt.

- Akkor bemegyünk a városba, és veszünk egyet. - erősködött tovább, és már azért sem vagyok hajlandó engedni neki.

- Egy: nappal nem mehetsz emberek közé, én pedig nem tudok hajót vezetni. Kettő: nem szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit tegyek, így hát azokból fogok választani, amit a kishúgod pakolt. Ha meg nem tett be nekem normális ruhát, akkor majd vele megbeszéled.

Edward beleegyezően sóhajtott.

- Rendben, úgy sem tudok mit tenni. Menj, készülődj, addig én is elkészülök. Másfél óra múlva indulunk. - mondta, majd kilépve a zuhanyzóból a dereka köré csavart egy törölközőt, majd nekem is odanyújtott egyet.

Sosem voltam készülődésben jó, de ez még nekem is kicsit kevésnek tűnt, úgyhogy azonnal belevetettem magam a bőröndbe, hogy találjak egy ruhát, amiben nem tudom, hogy hová fogok menni.

Bella bikinije:

Edward úszónadrágja:

Egy ilyen ágykeretet vehet Edward Esmének:)

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a frissre, de zh-ztam és a netemmel is voltak problémáim, de sikerült meghoznom a frisset, ami remélem nem lett olyan rossz, bár én nem vagyok vele megelégedve. Komizzatok és szavazzatok!!!