12. rész: A készülődés

Edward szemszög

Itt hagyott szerelmem, és nem tudom, mit kezdjek ezzel a mérhetetlen nagy vággyal, ami most tombol bennem. Elmentem a másik fürdőbe és jég hideg vízzel próbáltam eloltani a bennem tomboló tüzet, de nem sok sikerrel jártam. Folyamatosan Bella járt a fejemben, hogy milyen lehet, amikor levette a ruháit magáról, amikor belépett a zuhany alá, amikor megengedte a vizet és a legelső vízcsepp legördült tökéletes alakján…

Ott álltam a tükör előtt, és alig ismertem magamra. Valami furcsa, vad tűz égett koromfekete szemeimben, de ez nem a vámpír énemből fakadt. Ez olyan emberi vágy volt, mert mint férfi kívántam azt a csodálatos nőt pár szobával arrébb. De mégsem voltam teljesen emberi, mert természetfeletti volt ez az érzés, ami lassan már az őrületbe kerget. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót, és elindultam, hogy készítsek valami ennivalót a feleségemnek, mielőtt még elkezdjük a készülődést.

Bella szemszög

Bementem a fürdőszobába, és nekidőltem a csukott ajtónak. Annyira közel volt már a cél, mégis mindig történik valami. Egész testem tűzben égett, és az sem segített sokat rajtam, hogy hallottam, ahogy a másik fürdőszobában Edward elkezd zuhanyozni. Teljesen megfeledkeztem magamról, csak álltam ott az ajtónak dőlve, hallgattam a víz csobogását, és elképzeltem, amint az a félisten leöltözik, és beáll a zuhany alá. Amint elkezd folyni a víz, és az utat tör magának csodálatos bőrén. Legszívesebben az összes csepp útját követném a testén a nyelvemmel…

Megráztam a fejem, hogy kiűzzem ezeket, a gondolatokat, és elindultam végre zuhanyozni. Még alig engedtem meg a vizet, a telefon elkezdett csörögni. Tudtam, hogy Alice az, és én még be se álltam a zuhany alá. Ki lesz teljesen borulva. Halk kopogtatás után Edward belépett a fürdőbe, addigra én már magamra kaptam egy köntöst, de mikor már bent volt, csak akkor vettem észre, hogy azt sikerült felvennem, amit azon a bizonyos sztriptíz alkalmával viseltem. Láttam Edward arcán a döbbenet után a vágyódást átsuhanni, de nem volt időnk egymás felé közelíteni, mert egy hangos kiabálás szakította meg a pillanatot.

- El kell kezdenetek készülődni, mert nem fogjátok befejezni. Ti lassabban haladtok, főleg úgy, hogy Edward sose csinált ilyet! – kiabálta Alice, de Edward még mindig nem mozdult. Odaléptem hozzá, és kivettem a telefont a kezéből.

- Szia. Sajnálom, kicsit elbambultam, de pár perc alatt megfürdök, és kimosom a hajam, addig az öcséd előkészít mindent. Így jó lesz?

- Hát majdnem, de már akkor is el kellett volna kezdened. Csipkedd magad, és add Edwardot!

Odaadtam Edwardnak a telefont, majd a mellkasánál fogva elkezdtem kitolni a fürdőből.

Edward szemszög

Megcsörrent a mobilom, de pont jókor, mert befejeztem Bella sült csirkéjét. Bementem, mert a hálóból jött a csörgés, és Alice neve volt a kijelzőn. Felvettem, de még köszönni sem tudtam, mert a húgom rögtön elkezdett csicseregni

- Már azt hittem sosem veszed fel. Készen álltok? Előkészítettél mindent?

- Alice. – állítottam le a kis tornádót. – Nem, még nem készítettem elő a dolgokat, először csináltam Bellának enni. És még ő sem készült el, ha jól hallom, most fog elkezdeni zuhanyozni.

- Micsoda? – csúszott fel egy oktávval a hangja. – Azonnal add a feleséged!- parancsolt rám.

Halkan bekopogtam a fürdőbe és a jobbik énem remélte, hogy Bellán lesz valami, mert akkor kénytelen leszek én rámászni. A rosszabbik felem pedig már alig várta, hogy rávethesse magát angyalom meztelen testére. Benyitottam, de egyik énem se találta el a látványt. Bella a szoba közepén állt kiengedett hajjal, ami lágyan omlott a hátára és a vállira, de ami rajta volt... Lefagyva álltam az ajtóban. Az a bizonyos fekete köntös volt rajta, amit a sztriptíze alatt viselt. De amint kimondtam magamban a szót, máris elkezdtek a képek peregni a szemem előtt. A mozdulatai még így visszaemlékezve is megbabonáztak, és az érintései, a pillantása még most is perzselte fagyos bőrömet. Halványan érzékeltem a külvilágot, hogy Bella talán kivette a kezemből a telefont, de még mindig nem tudtam mozdulni. Arra eszméltem, hogy ismét a kezembe adta a készüléket, és a mellkasomnál fogva kifelé tolt a fürdőből. De már nem volt időm magamhoz rántani, és soha többet el nem engedni, mert az ajtó bezáródott az orrom előtt.

- Edward! Edward! Itt vagy? Hallasz engem?

- I-igen, itt vagyok. - nyögtem bele a telefonba.

- Na akkor figyelj! Vedd elő a party feliratú csomagot a bőrönd aljából. 3 doboz van benne. A kék a te ruhád. A piros a Belláé, de azt nem nézheted meg, amíg fel nem veszi! Értetted Edward Cullen? Van egy harmadik csomag is, abban vannak a sminkcuccok, a hajszárító, a hajsütő. Az utóbbit szépen dugd be, had melegedjen be. Láttam, van egy fésülködő asztal a szobában is, oda dugd be, közel hozzá. Vedd ki a csomagból a hajhabot, hajlakkot, fésűket, meg minden egyéb dolgot. Tedd szépen sorba őket. Jaj, még mindig nincs kész Bella? – kérdezte türelmetlenül húgom, miközben tettem a mit mond. Az se tudtam, mi mire való, de mindent kipakoltam. Közben letettem a telefont az asztalra, és kihangosítottam.

- De, már Bella kész van. – jött ki kedvesem a fürdőből, és most nem volt rajta az a bizonyos köntös, de így is nagyon csábító volt. Haját törölközőbe csavarta, nagyon aranyos volt benne. De lentebb haladva… na azt már nem aranyosnak hívják. Egy rövid fürdőköpeny volt rajta, alatta pedig a törölköző a teste köré csavarva. Elfordítottam róla a tekintetem, mert még olyat teszek vele, amit később megbánnék. Alice hangja is segített a figyelem elterelésben.

- Na végre, azt hittem már megfulladtál. – morgott a hugicám. – Most Bella száríts meg a hajad. Hajtsd le a fejed, és alulról szárítsd, úgy szép dús lesz. Előtte nyomj egy nagy adag habot a kezedbe, és jól dörzsöld be a hajadba. – adta ki az utasításokat a kis tábornok. Pár perc után kész lett kedvesem a hajszárítással, addig én nem néztem rá, nehogy a hajlongás közben valamit meglássak. Nem mintha nem szerettem volna, csak nem tudtam volna visszafogni magam.

- Hallom kész lettél. Jól van, látom jól sikerült. Most pedig ülj le Bella a tükör elé, Edward behozza a kajádat, te eszel, ő pedig besüti a hajad. Nagyon remélem, nem égeti el, mert akkor nem is tudom, mit csinálok vele. – dörmögte Alice, közben én visszaértem a konyhából, és Bella elé tettem a tányért. Ő elkezdett enni, én meg megfogtam a hajsütőt, és Alice utasításait pontosan követve, röpke 45 perc alatt sikerült frizurát csinálnom Bella hajából, amit nem nagyképűségből mondom, de jól sikerült. Szerintem.

- Hát, lehetett volna jobb is, de most ez is megteszi. – méltatlankodott a kis törpe.

- Szerintem nagyon is jól sikerült. – kelt védelmemre szerelmem, majd felállt, és szájon csókolt. 

- Na mindegy. Most jöhet a smink. – és már kezdte is darálni, hogy mit csináljunk. Kettőnknek is nehezen sikerül kitalálni, mi mire való, de Alice utasításait követve, és a tökéletes vámpírlátásom segítségével nem végeztünk rossz munkát. Bella ismét hálásan mosolygott, és megcsókolt, a húgunk pedig csak méltatlankodott.

- Na gerlicéim, indulás öltözni. Te Edward átmész a másik szobába. Bella itt marad velem, és segítek neki. Szia! Ha kész van, majd szólunk!

Felvettem a csomagom és kicsoszogtam a szobából. Tudtam, úgy sincs értelme vitatkoznom vele. Gyorsan magamra kapkodtam a becsomagolt ruhákat, megigazítottam a hajam, és belenéztem a tükörbe. Alice ismét jól választott, konstatáltam az összeállítást. Egy bézs nadrág volt rajtam barna övvel, és homokszínű cipővel. Az ingem pedig színes csíkos volt kék alapszínnel. Felvettem még az órámat is, ami harmonizált a ruháim színével. Alice csomagolt még egy barna pilóta stílusú napszemüveget, amit először nem tudtam mire vélni, de amikor feltettem, én is észrevettem, hogy tökéletes lett az összkép. Sajnos pár perc alatt végeztem. Aj, nem kellett volna vámpírsebességgel öltöznöm. Kimentem az elé a szoba elé, ahol Bella maradt, és fel alá járkáltam az ajtó előtt. Hallottam, ahogy Alice adja az utasításokat, és megpróbáltam közben elképzelni kedvesem, amint felöltözik. Elég jó elfoglaltságnak tartottam.

 Bella szemszög

Amint Edward kiment a szobából, Alice elkezdte az utasításokat.

- Bonts ki a dobozt. – mondta a kis parancsnok. De amikor megláttam a ruhát benne, elakadt a lélegzetem. Egy gyönyörű kék ruha volt benne, félvállas, és ahol a pánt volt, volt rajta az anyagából egy nagy virág. Nagyon tetszett, és az anyaga… az alap szatén volt, és muszlin fedőanyag volt rajta, ami harmonikaszerűen volt hajtogatva. Kissé rövidnek tartottam, de annyira tetszett a ruha, hogy ezt is feledtetni tudta velem.

- Remélem, azért nem szólasz meg, mert tetszik. – csiripelte Aice, de úgyis tudta, hogy fog tetszeni.

- Nagyon is tetszik, de hát úgyis tudtad.

- Jó, tudtam. Na de most vedd fel. Szépen alulról, és akkor nem fog szétmenni a hajad és a sminked. Találsz a dobozban egy pár kék virágos fülbevalót, és egy ezüst köves vastag karkötőt. Van ott egy kék kendő, amit a válladra tudsz teríteni, esetleg ha hűvös lesz hazafelé a csónakban. Van még egy kis elefántcsontszínű táska is, abba tudod az irataidat, púdert és a szájfényt betenni. Remélem, tudtál követni. – hadarta el egy szuszra, de hallottam, hogy mosolyog a végén.

- Persze, mindent megcsináltam és minden nagyon tetszik, de… - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam a cipőt. Nem is cipő volt, hanem egy kínzó fegyver, amit csak arra találtak ki, hogy a nők minél rosszabbul érezzék magukat.

- Alice! Én ezt nem vagyok hajlandó felvenni! Ebben már itt a szigeten kitöröm a nyakam. Én… - akartam még sorolni az érveimet, de Alice közbevágott

- Bella! Akartam én már neked valaha rosszat? Ennyire nem bízol meg bennem? Láttam, hogy nem lesz semmi baj, és ha megfájdul egy picit a lábad, Edward készségesen hazavisz az ölében, és megmasszírozza.

Nem volt rossz a kép a fejemben, amikor ezt elképzeltem, meg hát úgy sincs mit tennem, így hát beledugtam abba a borzalomba a lábam. Nem volt csúnya cipő, sőt szépnek is mondhatnám. A ruha színével harmonizált, piros lakk talpa volt, azt hiszem, ez valami márkának a védjegye (szerk. Louboutin). A bokámig felért, és ott rojtok lógtak le rajta, az orra nyitott volt.

- Köszönöm! – sikította Alice. – Nézz bele a tükörbe.

Megfordultam, és úgy tettem, ahogy kérte. Meglepődtem a végeredményen. A ruha rövid volt, és sokat mutatott a lábamból, de nem állt rosszul, és az iszonyatos sarkak miatt elég jól nézett ki benne a lábam. A hajam lágy hullámokban omlott a vállamra, és egy ezüst masnis hajpánt volt benne, a sminkem szolid, füstös volt. Az összhang, amit elképzelt Alice, tökéletesnek mondhattam volna, de még sem volt az, mert én voltam a közepén, aki nem illett oda. És valahol a házban van egy félisten, aki biztos, hogy szintén tökéletes ruhákba van öltöztetve, és valami oknál fogva engem szeret. Én vagyok a felesége. És ma, ha törik, ha szakad, méltó párja leszek. Alice megadta a segítséget, hogy úgy nézzek ki, aki Edward mellé való, és mindent meg fogok tenni azért, hogy én is úgy érezzem ma, és úgy lássák az emberek, mi egymásnak vagyunk teremtve. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett az én félistenem, az én férjem. Még mindig a tükör előtt álltam, de már így is jól láttam őt. De nem akartam hinni a szemeimnek, ezért megfordultam, és tátott szájjal bámultam őt. Ő az enyém, ez a tökéletes teremtmény az enyém, és ezentúl ezt mindenki fogja tudni és látni is…

Bella ruhája

Bella haja

Bella sminkje

Edward ruhája

Sziasztok!
Nem tudtam eldönteni, hogy kinek a szemszöge legyen, így megírtam így, vegyesen. Remélem azért tetszett. Ezzel a fejezettel szeretnék minden kedves olvasómank Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánni!

11. fejezet: Játék

Edward szemszög

Amint befejeztem a vadászatot, leültem egy fa ágára, és próbáltam teljesen lenyugodni Bella akciója után. Még mindig az orromban éreztem mámorító illatát, éreztem ajkaimon a csókját, Láttam magam előtt kecses alakját, amint vadító táncot lejt…

Ezt el kell felejtenem, különben nem tudok hazamenni, ha így fantáziálgatok, szóltam magamra. Dübörgő ütemre lettem figyelmes, vámpírhallásomnak köszönhetően könnyen be tudtam azonosítani, hogy honnan jöhet a hang. Elindultam az irányába, és rájöttem, nem vagyok messze a várostól. A zajt pedig teljesen be tudtam azonosítani. Nem is zaj volt, hanem zene. Egy fényes szórakozóhely volt nem messze tőlem. Elég felkapott helynek tűnt, ahova nem engednek be akárkit. Azon tűnődtem, vajon Bellának lenne e kedve eljönni ide egy kicsit kimozdulni. De nem tudtam eldönteni, mert gondolom, jól esett volna neki emberek között lenni egy kicsit, de tudtam, hogy nem szeret táncolni. Sosem kérdeztem meg tőle, hogy Phoenix-ben járt e bulizni. Amint ezen elmélkedtem, megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből és Alice neve volt a kijelzőre írva. Nem tudtam mit akarhat, de biztos fontos, ha megzavar a nászutamon.

- Mondd. – szóltam bele a telefonba.

- Szia. Láttam, segítségre szorulsz. Holnap vidd el oda, jól fogtok szórakozni, hát még utána… - hadarta el húgom egy szuszra, majd le is tette. Alice már csak ilyen. De tényleg jól jött most a segítsége. Gyorsan elindultam szerelmem felé, mert már régen magára hagytam. Reméltem, hogy alszik, és nem csinál semmi olyat, amivel bajba sorolná magát.

Bella szemszög

Amint Edward elment, nem tudtam aludni. Tomboltak bennem a hormonok, és megőrjített a vágy. Biztosan megbántottam, és azért rohant el. Felkeltem és elindultam megkeresni. Megláttam lábnyomait a homokba, és egészen a partig követtem, de ott megszakadtak, biztos, hogy elment a szigetről. Itt hagyott? Nem, az nem lehet, biztos csak vadászni ment. Vagy inkább csak remélem. Leültem a homokba, és hátradőltem, a kezeimen megtámaszkodtam. Figyeltem a csendes vizet, élveztem a langyos tengeri levegőt a bőrömön. Lefeküdtem a homokba, és élveztem, ahogy a hullámok a lábaimat nyaldossák. Éreztem, ahogy elálmosodok, és lassan elsötétült minden.

Cseppeket éreztem az arcomon, de nem tudtam, hogy álmodom e. De hogyan kerülnének oda? Hiszen itt nem szokott esni az eső, vagyis mióta itt vagyunk nem esett. Lassan felnyitottam a szemem, és a világ legcsodásabb lényével találtam szembe magam. Edward hajolt fölém, arca néhány centire volt az enyémtől, és mosolygott. Hajából a sós tengeri víz csepegett az arcomra. Csodálatos látványt nyújtott, de nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert közeledni kezdett felém, és ajkait az enyéimhez érintette. De nekem nem volt ennyi elég, karjaimat nyaka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz. Ajkaim elnyíltak, és nyelvemmel körberajzoltam Edward szép ívű száját. Belesóhajtott a csókunkba, és amint elnyíltak ajkai, nyelvem bebocsátást kért az övé mellé. Megmerevedett csók közben, de kis idő múlva felengedett és vadul csókolt vissza. Nyelveink érzéki táncot jártak, és én még közelebb húztam magamhoz ezt a félistent. Hirtelen eltűnt alólam a talaj, de én nem törődtem vele, mert Edward még mindig csókolt. Lassan elindult velem a ház felé, de nekem elfogyott a levegőm, és el kellett tőle szakadnom. De ő nem hagyta abba a kényeztetésem, lassan haladt le állam mentén a nyakamig, és beborította csókjaival. Nem hagyta abba, míg le nem tett az ágyra. De akkor eltávolodott tőlem, és arany szemei feketébe csaptak át. Nem tudtam, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, féltem, hogy valami rosszat tettem.

- Valami baj van? – kérdeztem halkan, de tudtam, ő így is meghallja. Nem válaszolt, csak nyelt egy nagyot, és még mindig engem nézett. Szemei fel alá jártak testemen, és én még mindig nem, tudtam mire vélni a dolgot. Ekkor lenéztem magamra, és döbbenten vettem észre, hogy nincs rajtam ruha. Előbbi akcióm után, ahogy itt hagyott Edward, nem öltöztem fel, úgy sétáltam ki a partra. Teljesen elpirultam tettemen, és magamra húztam a lepedőt. Ekkor Edward megrázta a fejét.

- Még néztelek volna. – mondta elfúló hangon, és ha tudtam volna, még jobban elpirulok. – Olyan gyönyörű vagy! - suttogta.

- És szégyenlős. – mondtam, majd elindultam valami ruhát keresni. Tekintetével végig követett, de én alaposan magam köré csavartam a lepedőt.

- Sajnálod tőlem a látványt? – kérdezte kedvesem csendesen, miközben magamra kaptam egy kényelmes fekete pizsamát.

- Nem sokat segített a helyzetemen, hogy azt felvetted, így még azt is le akarom rólad szaggatni. – mondta elfúló hangon. Odasétáltam hozzá és végsimítottam az arcán.

- Nem tudom, most mit mondhatnék. Én lennék a legboldogabb nő a világon, ha ezt most leszaggatnád rólam, és magadévá tennél. De tudom, milyen csatát vívsz magaddal, és nem tudom, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem neked. Ezt magaddal kell megvívnod, és remélem a férfi éned fog győzni, és nem sokat kell már várnom rád. – mondtam neki halkan, majd végigsimítottam az arcán, és lefeküdtem az ágyra. Besüppedt mellettem az ágy, és két hideg kar kulcsolódott körém hátulról. Még jobban belebújtam az ölelésébe, a fülemben éreztem hűs leheletét.

- Téged szeretni a világ legcsodálatosabb dolga. – suttogta a fülembe.

Tudtam, hogy szeret, mégis annyira meghatott ez a mondata, hogy megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira szerettem őt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de ez most az öröm könnye volt. Edward óvatosan lecsókolta azt az arcomról.

- Annyira szeretlek. – suttogtam bele a mellkasába a könnyeimmel küszködve. Így aludtam el.

Másnap arra ébredtem, hogy a nap égeti a hátam, és nagyon meleg van. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak kezemmel tapogattam az ágyon, Edwardot keresve. Sehol nem találtam, így kénytelen voltam kinyitni a szemem. Körbenézve a szobában megakadt a szemem az ajtóban mosolyogva álló félistenen, aki egy tálcát tartott a kezében.

- Jó reggel kedvesem. Hoztam reggelit. – mondta még mindig mosolyogva, és oda jött mellém. Az ölembe tette a tálcát, lefeküdt mellém, és a tálca mellé hajtotta a fejét. Beletúrtam bronz vörös hajába és egy tincsével kezdtem játszadozni. Másik kezemmel megfogtam a szendvicsemet, és elkezdtem enni. Miután befejeztem, eltettem a tálcát az ölemből, és mindkét kezemet Edward simogatására tudtam használni. Egyik kezemmel az arcát cirógattam, míg másikkal a hajába túrtam. Úgy dorombolt nekem, mint egy kiscica.

- Köszönöm. – mondtam, majd egy puszit nyomtam a fejére. Ő felemelkedett és megcsókolt.

- Neked bármit. – mondta, de nem távolodott el a számtól. – Mit szeretnél csinálni ma? De úgy tervezz, hogy este buliba megyünk.

- Hova? De én nem tudok táncolni, és nem is szeretem a tömeget és..

- Shh. – tette ujját a szám elé, hogy ne tudjam folytatni a mentegetőzést. – Alice látta, hogy jól fogunk szórakozni.

- Te beszéltél Alice-el? De hát mikor?

- Amikor elmentem vadászni, láttam egy jó kis clubbot, és azon gondolkoztam, hogy szeretnél e oda elmenni, de nem tudtam eldönteni. Ekkor hívott fel Alice és mondta, hogy örülni fogsz, és jól fogunk szórakozni. Jót tenne neked egy kis kimozdulás, hogy emberek között légy.

- Lehet, hogy igazad van, de nem tudok mit felvenni, és a hajam meg a sminkem, meg…

De nem tudtam folytatni, mert már csörgött is Edward telefonja.

- Alice az, és veled akar beszélni. – adta át szerelmem a telefont.

- Szia Alice, mit szeretné..

- Szia Bella. – vágott a szavamba, és olyan gyorsan kezdett el beszélni, hogy alig tudtam követni. – Ne aggódj, én mindenre gondoltam, tettem be neked ruhát, cipőt, kiegészítőket, sminket, hajsütőt, és minden mást is a bőröndbe. Egy külön csomagba van az alján, az van ráírva party.

- De hogy fogom tudni magamna…

- Jaj Bella, ennyire nem ismersz? – vágott ismét a szavamba húgom. - Ha itt lesz az idő, hogy elkezdj készülni, ismét hívlak titeket, és kénytelen lesz neked Edward segíteni. – kuncogott bele a telefonba a kis kobold, de nem is volt már ideje kedvesemnek tiltakozni, mert már csak a hívás végét jelző pityegést hallottam.

- Hát úgy látom, nem sok választási lehetőségem maradt tiltakozni. – nevetett Edward. – De szívesen segítek neked bármiben.

Meglepődtem válaszán, de örültem, hogy segít, és meg is jött a kedvem egy kis szórakozáshoz.

- Hát úgy látom, hogy ezentúl új fodrászom és stylistom lesz. Én nagyon jól fogok közben szórakozni, de ha ezt Emmett és Jasper megtudja… - incselkedtem vele, mire kétségbeesés suhant át az arcán.

- Ezt… ezt úgysem mered elmondani nekik. – dadogta.

- Hát, telefonom már van hozzá. Nézzük csak, híváslista, ohh meg is van,Emmett. Ó igen, hívás.

Ekkor hirtelen eltűnt a kezemből a telefon.

- Így nem ér, neked sokkal nagyobb az előnyöd. – durcáztam, mert Edward vámpírgyorsasággal vette el tőlem a mobilt.

- Sajnálom, ezt nem hagyhattam. Ha ezt a fivéreim megtudják, további létezésem során ezt fogom hallgatni. Azt nem bírnám elviselni.

Lassan négykézláb odakúsztam Edward elé, aki az ágy másik végében ült, közben megpróbáltam macskaként, kecsesen mozogni. Lehet sikerült is, mert nem gyanította, hogy mire készülök. Megbabonázva nézett, míg én végigsimítottam az arcán. Lágy csókot leheltem ajkaira, mire kiejtette a telefont a kezéből, és végigsimított az arcomon. Rámosolyogtam, felkaptam a telefont, és amilyen gyorsan csak tudtam, kiszaladtam a szobából. A konyhán át futottam a partra. De nem sok időm maradt, mert Edward azonnal előttem termett, és mellkasa előtt összefont karokkal várt a víz szélénél. Megtorpantam, nem tudtam mitévő legyek. Ha használja az erejét, nincs esélyem. Ez nem a telefonálásról szólt már, hanem csak egy macska egér játszma volt, amiből nem szándékoztam vesztesként kikerülni

- Megadod magad? – kérdezte vigyorogva Edward.

- Soha. De ha használod az erődet, úgy nem valami lovagias a játszma. – tudtam, ha felhozom a fair playt, nem fog tudni ellenállni.

- Rendben, nem használom a vámpírsebességem, a gondolatolvasást amúgy is kihúzhattuk a listáról. Kezdheted, de nem sok esélyed maradt így sem. – mosolygott gúnyosan, és ekkor döntöttem el, én nem fogok tisztességesen játszani.

- Ahogy akarod. – mondtam én is gúnyosan, amivel meglephettem, mert nem szólalt meg. Elkezdtem a part mellett jobbra futni, de párhuzamosan követett ő is, és nem tudtam lehagyni, hogy is tudtam volna. Megtorpantam, és ekkor jutott eszembe az én erőm, ami saját magam volt.

- Ha használod mégis a képességed, én nyertem. Ha nem, és meg tudsz fogni, akkor te nyertél. Rendben?

Bólintott, mire én elindultam visszafelé. Nem jött közelebb, de nem tudtam leszakadni tőle. De talán nem is akartam. A part vonala nekem kedvezett, így már nem párhuzamosan futottunk, egyre közelebb kerültem a vízhez, és ügyesen megfordítottam a helyzetünket, hogy én álljak a vízhez közel. Edward vigyorogva elkezdett közelíteni, én pedig hátráltam, de ez a terv része volt. Már térdig jártam a vízben, amikor megkérdezte.

- Biztos, nem adod fel? –kérdezte - Nem sok választásod maradt. Kénytelen leszel csurom vizes lenni, és a végén úgyis elkaplak.

- Pont a vizesség a célom. – fedtem fel a tervem, és mosolyogva hátráltam tovább a vízbe ,de vigyáztam, hogy a kezemben lévő telefon ne legyen vizes. Egyszer Edward megemlítette Forksban, mikor eláztunk, hogy vizesen még csábítóbb az illatom. Mellig ért a víz, mikor hátrahajtottam a fejem és bevizeztem a hajam. Mikor átnedvesedett, a kezemmel beletúrtam és megráztam. A szél is nekem segített, mert a hátam mögül fújt. Edward térdig állt a vízben és amint elérte az illatom, megtorpant. Lehunyta a szemeit, és próbált uralkodni magán. Tudtam, a nagy részén már túl vagyok. De én nem a vámpírra akartam hatni, hanem a férfira. Lassan közelebb sétáltam, mire ő hátrálni kezdett. Már csak derékig ért a víz. Lassan végigsimítottam az oldalamon, és a pizsama felsőmet levettem, és messzire dobtam a vízbe. Itt szakadt el a cérna, Edward egy szempillantás alatt ott termett mellettem, és a fenekemnél fogva az ölébe kapott.

- Nyertem. – suttogtam a fülébe, miközben a lábam és a kezem köré kulcsoltam.

- Nem számít, megérte. – nyögte, és már a házban is voltunk. De nem jutottunk el a szobáig, az előszobában tett le a kis asztalra, de előtte gondosan lesöpörte róla a vázát, ami hangosan csörömpölve tört szét a földön.

- Ez nem volt túl drága, hogy csak így összetörd? – kérdeztem, de már nem érdekelt a válasz, mert szerelmem már a kulcscsontomnál járt, és csókjaival egyre haladt a melleim felé. Ott elidőzött, hosszú csókokat lehelt mindkét mellemre. Hangos nyögéseim töltötték be az egész házat, de arra még volt erőm, hogy Edward ingjét kigomboljam, ami halkan suhanva ért földet. Kezeimmel bejártam egész testét, és a nadrágját kezdtem lehámozni róla. Ő nem volt ilyen türelmes, a pizsama alsóm reccsenve szakadt le rólam, és Edward ajkai már a combjaim között jártak. Nyögéseim sikolyokba csaptak át amint nyelve gyorsabb ritmusba kezdett. Nem tudtam már türtőztetni magam, hajánál fogva rántottam fel magamhoz, és vadul csókolni kezdtem ajkait. A lábaimat derekára fontam, éreztem kemény férfiasságát. Fenekemnél fogva megemelt, és a hálószoba felé indultunk. A kezemben még mindig ott szorongattam a telefont, ami most hangos csörgéssel szólalt meg. Lefektetett az ágyra, és csókjaival hintette be az egész testem. A fülemhez emeltem a kis készüléket, és vágytól elcsukló hangon szóltam bele.

- Igen?

- Hé húgi, csak nem most ébresztettelek fel, hogy ilyen fátyolos a hangod? – szólt bele Emmett.

- Nem. – nyögtem, mert Edward eközben sem hagyta abba a kényeztetésem, és nem tudtam elfojtani a kéjt a hangomból.

- Ó, csak nem megzavartam valamit? – kérdezte röhögve a nagy mackó

- De, nagyon is. – dörögte Edward, de az ő is zihált a vágytól.

- Jaj Eddy fiú, tudtam, hogy huncutkodtok. Na tegyétek a mobilt félre és folytassátok, mintha itt se lennék.

Edward felmordult, és kikapta a kezemből a telefont.

- Emmett, ha itt lennél, már rég kihajítottalak volna az ablakon.

- Ha ott lennék, hidd el, én is jobban élvezném. – röhögte bátyánk, és én eléggé elpirultam erre a gondolatra.

- Emmett, add ide a telefont. – hallottuk Alice mérges hangját a távolból, majd egy csattanást és csörömpölést.

- Sziasztok. – csicseregte bele a telefonba. – Bocsi, nem akartalak titeket megzavarni, de Emmettet nem lehet leállítani. Na bogaraim, ideje készülődni.

- Alice, adj 5 percet. – mondta csalódottan Edward, majd letette a telefont.

- Sajnálom, mindent elrontanak. – simított végig az arcomon. Még mindig nehezen vettem levegőt, alig tudtam lecsillapítani magam.

- Semmi baj, majd bepótoljuk. Most megyek lezuhanyozni, majd szólj, ha hív Alice.

Ezzel otthagytam Edwardot, és bementem a fürdőbe, hogy lehűtsem magam.

Bella pizsamája:

Bocsánat a késésért, bár még karácsony van, de hamarabb szerettem volna hozni! Ezzel a fejezettel kívánok minden kedves olvasómnak Áldott és Békés Karácsonyii Ünnepket

Új forgatási képek!

Sziasztok! 

Itt vannak az újabb forgatásik képek. Ezek itt a szigetről és a ház belsejéről.

 

Képek még a hajóról és a forgatás többi részéről.

Remélem tetszettek a képek. Majd írjátok meg komiban, hogy szeretnétek e még ilyen képeket, vagy annyira nem érdekel titeket. Frissről jobb oldalon tájékozódhattok! Sziasztok!

10. rész: Bosszú

„Edward olyan hirtelen pattant fel és döntött le az ágyra, hogy alig láttam belőle valamit. Rámfeküdt, és lassan haladt le nyelvével a testemen, míg nem elérte a bugyim szélét. Most kell megállítanom, amíg észnél vagyok, gondoltam magamban. De annyira akarom én is…”

 

Lassan végigcsókolta a bugyim vonalát, és fogai közé vette az apró anyagot. Megemeltem a csípőmet, és hagytam, hogy lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot is. Lágy szellő simogatta végig meztelen testemet, de mégsem éreztem hűsítőnek, mert Edward pillantása perzselte a bőrömet. Éjfekete szemeivel a testem minden pontját végignézte. Lassan feltámaszkodtam a könyökömre, közben aprót ráztam a fejemen, hogy kitisztuljon. Apró mosolyra húztam a számat, mikor a még mindig mozdulatlanná dermedt Edwardot néztem.

- Valami baj van? – kérdeztem kissé aggódva, mikor már percek óta meg se mozdult.

- Baj? Ha az baj, hogy majd meg veszek érted, nem beszélve arról, hogy ilyen őrjítő sztriptízt lejtesz nekem, akkor igen, baj van. Egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Nem bírom távol tartani magam tőled, de ha a közeledben vagyok, teljesen elveszed az eszem. Nem tudom mit kéne tennem, de ezt a macska egér harcot nem tudom, meddig fogom bírni…

- Elveszem az eszed? Megőrjítelek? – kérdeztem incselkedve.

- Bella. Mintha nem tudnád! - emelte égnek csodás szemeit, amik még mindig feketék voltak a vágytól.

- Hát akkor így kell, hogy hagyjalak őrülten, sajnos. Elálmosodtam, elfáradtam ebben a sok mozgásban.

- Ezt most komolyan mondod? – kérdezte teljesen meghökkenve férjem.

- Miért viccelnék?

- Azt hittem el akartál ezzel a tánccal csábítani, ami nem mellesleg sikerült is. – mondta a mondat végé halkan, de én meghallottam.

- Igen, el akartalak csábítani, de nem volt ennél több, amit szerettem volna. – mondtam teljesen közömbösen, de azt nem tettem hozzá, hogy csak egy hajszál választott el engem is az őrülettől.

- Akkor aludj kedvesem. – mondta Edward, de kissé csalódottnak hallottam a hangját.

- Csak nem többre vágytál volna? – kérdeztem. – Most én is meg akartam neked mutatni, milyen, amikor majd meg őrülsz a vágytól, és a végén visszautasítanak. – Bár az én szívem is majd meg szakadt, hogy abba kellett hagynom, tettem hozzá gondolatban.

- Mindig többre vágyom. – válaszolt előző kérésemre szerelmem, majd betakargatott, adott egy jóéjt puszit, és kisuhant a szobából.

Edward szemszög

Az ágy szélén ültem, és Bellára gondoltam, amikor cipőkopogás ütötte meg a fülem. Bellán magas sarkú? Odakaptam a fejem, és megláttam szerelmem kecsesen felém lépdelni, és tényleg egy csábító fekete magas sarkú volt rajta és fekete harisnyáját is láthattam, amit eddig a papucs eltakart. Nem tudtam mire vélni, hogy miért vett fel ilyen ruhákat. De nem tudtam megkérdezni, mert kedvesem odaért hozzám és megszólalt.

- Most nem használhatod az erődet. – suttogta a fülembe, amitől megborzongtam.

- De miért használnám? – kérdeztem értetlenül. Kikötötte a köntöse övét és összekötötte vele csuklóimat. Még mindig értetlenül néztem rá, hiszen könnyedén elszakíthatnám, ha akarnám.

- Ne merd elszakítani. – mutatott összekötözött csuklóimra, mintha ő lenne a gondolatolvasó.

- Miért kötö… - a mondatot már nem tudtam befejezni, mert közben odasétált a hifi-hez, és bekapcsolta, de a zenére már nem tudtam figyelni, mert lassan lecsúsztatta magáról a köntöst, miközben odasétált elém. A látvány hihetetlen volt. Egy fekete csipkés ruhát viselt, ami épphogy takart rajta valamit, így jól láthattam alatta a fekete melltartóját és bugyiját. Ilyen gyönyörű még sosem volt. Formás lábai gyönyörűek voltak a fekete comb harisnyában, a cipőben pedig nagyon kecsesen mozgott. A számat alig tudtam csukva tartani.

- Egy kis meglepetés. – búgta nekem, mire nagyot nyeltem.

Lassan ringatni kezdte a csípőjét, majd felemelte a kezét és összefogta a haját a tarkóján. Önkéntelenül is felmorogtam, majd meglendítette a haját, ami felkavarta a meleg, párás levegőt, és a levendula-frézia kettős ellepte az agyam. Teljes kábulatba estem, alig láttam Bella táncát. A melleit kezdte el simogatni. Ez már túl sok volt nekem, és felpattantam az ágyról, hogy most azonnal leteperjem, és magamévá tegyem. Az agyam elborította a vörös köd, nem tudtam gondolkodni. Belaa azt hitte, el akarok menekülni, mert visszalökött az ágyra.

- Nem mehetsz sehová! - parancsolta

- Megígérem, jó kislány leszek. – súgta, de nekem csak azon járt a fejem, hogy legyen rossz kislány. Most kitört az önző énem a ketrecéből, és semmi nem érdekelte, csak az, hogy szerethesse ezt az angyalt.

- Évezi a show-t Mr. Cullen? – kérdezte angyalom incselkedve, miközben elkezdett vetkőzni. Ekkor jöttem rá, hogy ez egy sztriptíz show személyesen nekem.

- Miért kínzol? – nyögtem halkan, szinte alig hallhatóan.

- Én nem kínozlak, csak meg akartalak lepni. – simított végig ismét a mellein, majd hozzám dörzsölődött.

- Bella… - mondtam, de közben már nem bírtam magammal, és egy akaratlan kis mozdulattal elszakítottam a kezeimet összekötő szatén övet.

- Megígérted, hogy nem használod az erődet, és nézd, elszakítottad a köntösöm övét. – mondta durcásan, habár remélem annyira nem haragudott érte.

- Saj.. sajnálom. – csak ennyit tudtam mondani, mert már arra eszméltem, hogy felkelt az ölemből, és egy lépésnyire megállt tőlem. Megfordult, majd előre hajolt, és a bokáitól kezdve végighúzta a kezeit csodás lábain, majd haladt egyre feljebb, de nem bírtam már tovább nézni és elviselni ezt a kínzást, mert gyengéden, mégis határozottan megragadtam a csípőjét és az ölembe húztam.

- Ne csináld ezt velem, nem fogok bírni, uralkodni magamon. – szippantottam közben mélyet csodás illatú hajából.

- Akkor ne uralkodj. – suttogta. – Majd én uralkodok rajtad.

Megfogta kezeimet, és a belső combjától fölfelé végigsimított tenyeremmel az oldalán át a melléig. De itt már nem bírtam tovább uralkodni magamon, átvettem az irányítást, és simogatni kezdtem melleit.

- Ez nem éppen megengedett Uram a show közben. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, kérem. – mondta szerelmem dorgálóan.

- Ne kérd ezt tőlem. Annyira kívánatos vagy!

Levette melleiről a kezem, és a hátam mögé tette. De ha nem használhatom a kezeimet, és mindenképpen meg akarom őt érinteni, akkor majd használom a számat, gondoltam magamban. Apró csókokkal hintettem be a nyakát, majd haladtam le a hátán. A melltartója kapcsánál egyszerűen elharaptam a pántot, nem akartam tovább húzni az időt, látni akartam csodálatos melleit.

- Csak a kezemet nem használhatom, azt mondtad. – mentegetőztem, mert tudtam, e miatt is kapni fogok.

- Ez igaz, de az akkor sem volt szabályszerű. – suttogta, majd felkelt az ölemből, és a melleit átfogva tartotta magán a melltartót. Épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy vegyem le róla mégis, azt a zavaró anyagot, amikor megfordult, majd egyik kezével először az egyik, majd a másik pántot gördítette le a válláról, majd végül hagyta, hogy lehulljon róla a ruha, és most már tényleg akadály nélkül csodálhattam kebleit. Közelebb lépett, és én azonnal megragadtam az alkalmai és számmal birtokba vettem a vágyott halmokat. Mire kezdtem volna belejönni, hátrébb lépett tőlem, kibújt a cipőjéből, és egyik lábát az ölembe helyezte. Lassan elkezdte legörgetni a harisnyát kívánatos combjairól, és mire elért a térdéig, már teljesen elvette az eszemet. Csókot hintettem kezére és óvatosan a fogammal levettem róla a harisnyát. Ugyanezt tettük a párjával is, de amikor végeztem lábfejével végigsimított már amúgy is vágytól meredő férfiasságomon, és ekkor elszakadt az a bizonyos cérna.

Vámpírsebességgel fektettem Bellát az ágyra és helyezkedtem el fölé. Lassan haladtam lefelé nyelvemmel a testén, míg el nem értem a bugyija szélét. Lassan végigcsókoltam a vonalát, és fogaim közé vettem az apró anyagot. Megemelte a csípőjét, hogy lehúzzam róla az utolsó ruhadarabot is. Előtte térdelve néztem csodálatos testét. A vágy belülről égetett, nem tudtam már visszaszorítani. Akartam az előttem fekvő nőt, és nem is akartam már türtőztetni magam. Tudtam, hogy nem cselekszem helyesen, de majd vigyázok, rá. Minden erőmmel azon leszek, hogy jó legyen neki, és ne essen bántódása. Miközben gondolkoztam, lassan feltámaszkodott a könyökére, és apró mosolyra húzta csókolni való ajkait.

- Valami baj van? – kérdezte kissé aggódva, hiszen ő még nem tudta, hogy sikerült megtörnie az elhatározásomat.

- Baj? Ha az baj, hogy majd meg veszek érted, nem beszélve arról, hogy ilyen őrjítő sztriptízt lejtesz nekem, akkor igen, baj van. Egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Nem bírom távol tartani magam tőled, de ha a közeledben vagyok, teljesen elveszed az eszem. Nem tudom mit kéne tennem, de ezt a macska egér harcot nem tudom meddig fogom bírni… - próbáltam még kicsit húzni az időt, de tudtam, már nem fogom tudni visszatartani magam attól, hogy magamévá tegyem feleségem.

- Elveszem az eszed? Megőrjítelek? – kérdezte incselkedve.

- Bella. Mintha nem tudnád! - emeltem égnek szemeim.

- Hát akkor így kell, hogy hagyjalak őrülten, sajnos. Elálmosodtam, elfáradtam ebben a sok mozgásban.

- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem teljesen meghökkenve. Nem akartam elhinni, ezt tényleg kimondta.

- Miért viccelnék? – kérdezte teljesen komolyan.

- Azt hittem el akartál ezzel a tánccal csábítani, ami nem mellesleg sikerült is. – mondtam a mondat végét olyan halkan, hogy ne hallja meg.

- Igen, el akartalak csábítani, de nem volt ennél több, amit szerettem volna. – mondta kedvesem nyugodtan, és én nem akartam elhinni. Végre ledöntötte a falaimat, és most csalódottan kell magam köré visszaépítenem. Bár biztosan rá tudnám venni, hogy meggondolja magát, de most már józanabbul gondolkodva, nem akarok olyat tenni amit ő sem.

- Akkor aludj kedvesem. – mondtam kedvesemnek, remélem nem lehetett a csalódottságot kihallani a hangomból.

- Csak nem többre vágytál volna? – kérdezte. – Most én is meg akartam neked mutatni, milyen, amikor majd meg őrülsz a vágytól, és a végén visszautasítanak.

Hát most megtudtam, és tényleg szörnyű érzés. De nem tudom, hogy mit tehetnék, nem veszíthetem el vele a fejemet, meg is ölhetem.

- Mindig többre vágyom. – válaszoltam előző kérdésére, majd betakargattam szerelmem, adtam egy jójét puszit, és kisuhantam a szobából.

Elindultam a szárazföld felé. Bevetettem magam a vízbe, ami most megfelelő volt a vágyaim lehűtésére. Szemeim előtt leperegtek, az elmúl óra képei. Bella tánca, a kívánatos ajka, ahogy a fülembe suttogott velük. A karcsú teste, amit lágyan ringatott a zenére. A mellei… Le kell ezzel állnom, különben visszafordulok, és rá vetem magam. Nemsokára elértem a partot, és a közeli erdőbe vetettem magam, hogy csillapíthassam szomjam, és vágyam.

Hát ez lett volna az új fejezet, remélem tetszett. Nagyon sok komit kérek hozzá:)

Frissről infó majd jobb oldalon, mint mindig!

Puszi! 

10.rész előzetes

Sziasztok!
Nem szeretném azokat büntetni, akik írtak nekem kommentet, és olvasnak engem, ezért hoztam a 10. részből egy részletet. Ha megkapom a kért 10 komiból a még hiányzó 4-et, akkor felrakom egyben! Jó olvasást! Puszi!

„Edward olyan hirtelen pattant fel és döntött le az ágyra, hogy alig láttam belőle valamit. Rámfeküdt, és lassan haladt le nyelvével a testemen, míg nem elérte a bugyim szélét. Most kell megállítanom, amíg észnél vagyok, gondoltam magamban. De annyira akarom én is…”

Lassan végigcsókolta a bugyim vonalát, és fogai közé vette az apró anyagot. Megemeltem a csípőmet, és hagytam, hogy lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot is. Lágy szellő simogatta végig meztelen testemet, de mégsem éreztem hűsítőnek, mert Edward pillantása perzselte a bőrömet. Éjfekete szemeivel a testem minden pontját végignézte. Lassan feltámaszkodtam a könyökömre, közben aprót ráztam a fejemen, hogy kitisztuljon. Apró mosolyra húztam a számat, mikor a még mindig mozdulatlanná dermedt Edwardot néztem.

- Valami baj van? – kérdeztem kissé aggódva, mikor már percek óta meg se mozdult.

- Baj? Ha az baj, hogy majd meg veszek érted, nem beszélve arról, hogy ilyen őrjítő sztriptízt lejtesz nekem, akkor igen, baj van. Egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Nem bírom távol tartani magam tőled, de ha a közeledben vagyok, teljesen elveszed az eszem. Nem tudom mit kéne tennem, de ezt a macska egér harcot nem tudom, meddig fogom bírni…

- Elveszem az eszed? Megőrjítelek? – kérdeztem incselkedve.

- Bella. Mintha nem tudnád! - emelte égnek csodás szemeit, amik még mindig feketék voltak a vágytól...

Breaking Dawn forgatás. Első hivatalos kép!

Nem tudom,ti hogy vagytok vele, de én már alig várom, hogy kész legyen a breaking dawn film. Megjelent ez első hivatalos kép, ahol Bella fekszik a tollak között az ágyban. íme:

Valamint találtam még nagyon jó forgatáson készültképeket.
Rióban készültek, mikor a nászútra utaznak. Valószínű ezzel a résszel kezdték a forgatást. Kirsten nagyon csinos, de hát Rob se panaszkodhat...

Vannak még tengerpartos, fürdőruhás képek. Bár némelyiken nem volt túl strandidő...:)

Hát ennyi. Gondoltam megosztom veletek a képeket. És várom a 10 komit! Köszönöm!