1. díj

Köszönöm szépen még egyszer gabicának a díjat, nagyon meghatott.
Küldeném:
http://iccsinee.blogspot.com
http://kicsibella-nagybella.blogspot.com
http://vampirszeretok.blogspot.com
http://szasza1.blogspot.com/

Hát egyenlőre ennyi, de még nagyon sok blogot tudnék ide kirakni!
Még egyszer köszönöm!

15. rész: Megtört a jég!

" Felálltam a székről és a konyhapulthoz sétáltam. Felültem rá közvetlenül a mosogató mellé és figyeltem, szerelmem minden mozdulatát. Egy gyümölcskosár volt mellettem. Kivettem belőle egy almát és elkezdtem forgatni a kezemben. „Véletlenül” kiejtetem a kezemből. Edward lovagiasan lehajolt érte. Ez volt a veszte... "

Amint felnézett és meglátta keresztbe tett lábaim, ő is kiejtette a kezéből az almát. Megfagyva guggolt a konyha közepén, mire picit hátradőltem a pulton, és széttártam a combjaimat, hogy még jobb legyen a belátás. Itt szakadt el nála a cérna és a következő pillanatban már az ágyon találtam magam, Edward pedig rajtam feküdt.

- Boszorkány. - zihálta a fülembe, és most már tudtam megnyertem a háborút. Lehúzta rólam a felsőmet és a szoknyát, és ha lehet még feketébb lett a szeme a vágytól. Úgy nézte a testemet, mintha a következő prédája lennék. Egy kicsit megijedtem mikor egy hangos morgás tört fel elő a mellkasából. Óvatosan végigsimítottam az arcán, mire halkan ezt mondta:

- Nem tehetem. Nem akarlak bántani. Miért kínzol?

- Nem lesz semmi baj. Először sem volt. Most még jobban tudod majd magad kontrollálni, már tudod, mire kell, hogy számíts, és annyira kívánlak már.

- Bella… - simított végig az oldalamon, majd megcsókolt. Számról a nyakamra vándorolt, hűvös leheletétől megborzongtam, majd a fülemet kezdte el csókolgatni. Közben én sem voltam rest, kigomboltam a nadrágját és lehámoztam róla. Ő így már teljesen meztelen volt, mivel csak azt a len nadrágot kapta magára a vacsorakészítéshez. Végigsimítottam márvány mellkasán, és óvatosan átfordítottam magunkat, így én kerültem felülre. A kezem után a nyelvem is bejárta ugyan azt az utat, halk morgásokat csiholva ki kedvesemből. Apró köröket írtam le a csípőmmel, mire ara eszméltem, hogy Edward van ismét felül.

- Ne kísérts, Bella! Nem szab... - de már nem tudta befejezni a mondatát, mert nem hagytam neki. Tudtam, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Ajkaimmal betapasztottam az övét, míg lábaimat a dereka köré csavartam, és ölemet az övéhez préseltem. Itt éreztem, hogy elszakadt az utolsó cérnaszál, ami Edward önuralmát tartotta, ugyanis a bugyimnak köszönhetően Edward tökéletesen érezhette, mennyire kívánom őt - bár az ő izgalmával sem volt baj. Megemelt és kikapcsolta a melltartómat, de türelmetlen volt, így a fimon darab reccsenve adta meg magát. 

- Hoppá. Pedig eddig ez volt a kedvencem. - mondta mosolyogva.

- Semmi baj, van még bőven. - mondtam, miközben átfordultunk, hogy én kerüljek felülre. A melleimet óvatosan masszírozta, miközben apró köröket írtam le a csípőmmel, és kezdtem elveszteni a fejem. Lehajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Edward lassan elszakadt az ajkaimtól és lassan lefelé haladva a nyakamon át a melleimet kezdte el csókolni. Annyira belemerültem a kéjbe, hogy észre sem vettem, hogy lassan elkezdett még lentebb csúszni alattam, míg el nem érte a nőiességemet. Négykézláb álltam, Edward alattam, megfogta két kezével a csípőmet, így nem volt menekülési lehetőségem, bár nem tudom akartam-e egyáltalán. Lassan hozzáérintette ajkait a belső combomhoz, és lágy puszikat lehelt rá, majd lassan befelé haladva elérte a bugyim szélét, ami szabását tekintve nem állta útját a nyelvének. Szégyentelenül felnyögtem, és a kezemmel kapaszkodót kerestem, amit az ágy támlájában meg is találtam. Edward kínzóan lassan kényeztetett, én pedig alig bírtam magam tartani, úgy remegtek a térdeim. Könyörögtem, hogy ne kínozzon, mire meglepetésemre abbahagyta a tevékenyégét. Két kezet éreztem a hátamon, amik lassan végigsiklottak rajtam, és megállapodtak a csípőmön, majd rájöttem, hogy mögöttem térdel. Meglepődtem, hogy Edward ilyen bátor, de mégis örültem neki. Alig vártam már, hogy magamban érezhessem.

- Bella... - kezdte volna, de nem akartam, hogy beszéljen most, nem akartam, hogy engedélyt kérjen vagy magyarázkodjon, azt akartam, hogy szeressen.

- Csak csináld! - nyögtem, mert annyira lüktetett mindenem a vágytól, hogy azt hittem felrobbanok.

Edward óvatosan a nőiességem kapujához illesztette magát és finoman belém hatolt. Azt hittem elájulok, olyan földöntúli érzés volt, ahogy a testünk összekapcsolódott. 

- Basszus. - csúszott ki Edward száján egy kis káromkodás, pedig sosem hallottam tőle ilyet.

- Az bizony. - suttogtam én is, mert nem találtam erre szavakat.

Az eddig összeillesztett testünk most elkezdett mozogni, hajszolva minket a gyönyör felé. Nagyon óvatos volt velem, nehogy fájdalmat okozzon, mégis olyan állatias ösztön uralkodott el rajta, ami csillapította a tüzet a testemben. Egyre gyorsuló iramunknak köszönhetően  úgy éreztem, hogy a csontjaim folyékonyak lettek, és a kéjes robbanással egy időben összecsuklottak a térdeim. Edward erős kezeivel megtartott, és néhány apró mozdulat után ő is követett engem. Lassan leengedett a hasamra, és óvatosan felém könyökölve a hátamhoz simult.

- Bella, ez... - kereste a szavakat, de szükségtelen volt bármit is mondani ebben a percben.

- Tudom, ne is mondd. - mosolyogtam a párnába. Apró csókot adott a tarkómra, majd legördülve rólam, engem is a hátamra fordított. Egymás mellett háton fekve ziháltunk, de kis idő múlva lassan Edward mellkasára hajtottam a fejem.

- Köszönöm. - suttogtam, majd a nyakát átkarolva csuktam le a szemem.

- Nem, én köszönöm. - motyogta a hajamba - De most aludj kedvesem. - suttogta és az altatómat dúdolva aludtam el. 

 

Sziasztok!

Hát itt lenne a várva várt fordulópont a történetben, remélem nem okoztam csalódást! Tudom, hogy egy kicsit rövid lett, de nem akartalak már váratni titeket, így ha röviden is, de a lényeget megírtam. :)

Remélem tetszett, kérlek komizzatok és szavazzatok!

Köszönöm! 

14. rész: Megtört a jég?!

Puha párnák között ébredtem, bár azt sem tudtam, hogy aludtam el. Halványan emlékeztem, hogy a teraszon ültünk le Edwarddal, de utána... Edward! Hol lehet? De mire felültem az ágyban, hogy a keresésére induljak, neszezést hallottam az ajtóból, és megláttam kedvesemet egy tálcával a kezében, amin valószínűleg a reggelim volt.
- Jó reggelt szépségem! - kaptam egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem félrevert.
- Neked is jó reggelt! - találtam meg a hangomat. - Megijedtem, hogy nem voltál itt, amikor felébredtem. - panaszkodtam neki, de mire egyet pislogtam, már az ágyam szélén ült és lágyan cirógatta az arcomat.
- Sajnálom, siettem, hogy itt legyen a reggelid, mire felébredsz, de...
- Shh. Semmi baj. Az a fontos, hogy most már itt vagy. - bújtam bele a tenyerébe, majd oldalra fordítva a fejem, belecsókoltam hideg kezébe. Apró remegés futott végig rajta, mire nekem eszembe jutott, hogy hol hagytuk reggel abba a hajón.
- Vámpír memóriádnak köszönhetően biztosan emlékszel, de azért segítek. Valamit félbe hagytunk hajnalban, mert megzavartak. Rémlik valami? - húzódtam közelebb hozzá, miközben lerúgtam magamról a takarót.
- Nem tudom, miről beszélsz. - mondta zavartan Edward, miközben tekintete lejjebb siklott rajtam és nagyot nyelt.
- Akkor megpróbálom feleleveníteni a memóriádat. - suttogtam már a fülébe, és teljesen az oldalához simultam. Akkor tudatosult bennem miért lett zavart Edward, amikor maga alá fordított, és vágytól fekete szemekkel vette gyorsabban a levegőt. Úgy fektetett le, ahogy hajnalban hazaértünk. Csak az apró csipke bugyi volt rajtam. Tekintete cikázott a testemen, miközben küzdött a démonával. Próbáltam neki segíteni, hogy könnyebb legyen döntenie - természetesen a megadás oldalára- és fentebb ülve apró csókokat leheltem a nyakára.
- Bella - suttogta vágytól elfúló hangon - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne folytatni a hajón megkezdett dolgokat.
- Nocsak, csak nem visszatért az emlékezeted? - kérdeztem kissé morcosan, mert a reggeli események után már kezdtem azt hinni, hogy megtört a jég. - Nem tudom, még mit tehetnék azért, hogy segítselek abban, hogy segítsek megszabadulj a benned lévő félelmektől. Kezdem azt hinni, hogy csak egyszer volt szabad megkóstolnom a tiltott gyümölcsöt. De tudod, nem csak benned van félelem. - Edward fájdalmas arcát látva folytattam a mondatot. - Nem tőled félek. Attól félek, hogy ha szerzek valami sérülést, még ha csak valami jelentéktelent is, akkor megint látnom kell azt a dühtől, fájdalomtól és csalódástól elkínzott arcodat, amikor felébredek a csodálatos szerelmeskedésünk után. Még néha mindig látom magam előtt, ahogy boldogan felébredek, és a te arcod a szöges ellentétét tükrözi az én érzelmeimnek. Szeretlek. És most hiába fogsz őrültnek tartani, mégis kimondom, amit gondolok, hiszen mindig erre vágysz: megéri nekem a véraláfutás és még a fájdalmas arcod látványa is azt, hogy előtte láthatom azt az arcodat, mikor a gyönyörtől kisimulnak a vonásaid, és a nevemet kiáltod közben, és a kéjtől és szerelemtől fátyolos szemeidbe nézhetek. Igen, sosem láttam még annál szebb dolgot mikor ilyen vagy, és boldogsággal tölt el, hogy ezt megadhatom neked. És tudom, hogy sosem tudnál bántani. De úgy látom, hogy semmivel sem tudlak meggyőzni, és ez kicsit kétségbe ejtő.
- Bella. - ejtette ki lágyan a nevemet. - Én is akkor voltam a világon a legboldogabb, amikor a mennyországba repíthettelek, de amikor megláttam, mit tettem veled, egy szörnyetegnek éreztem magam. A törékeny testedet végig az én önzőségem nyomai borították. Olyanok voltak azok a végaláfutások, mintha jelek lettek volna, hogy milyen lelketlen, és kegyetlen szörnyeteg vagyok, aki egy ilyen törékeny angyalt képes volt megrontani. Nem tudom, hogy elbírnám e még egyszer viselni, ha bántanálak. - hajtotta le a fejét Edward, én pedig végigsimítottam kócos bronz tincsein.
- Nem vagy lelketlen szörnyeteg, ezt jól vésd a fejedbe. És tudd, hogy próbálok segíteni majd a döntésedben, még ha nem is mindig tisztességes módszerekkel. És hidd el, ha megtöröm a jeget nálad, nem lesz semmi baj, mert szeretjük egymást, és te mindig vigyázni fogsz rám. 
Edward felemelte a fejét, és lassan hozzáérintette az ajkait az enyémekhez. Amint a nyelve bebocsátást kért a számba, nem bírtam fékezni magam, de miért is tettem volna. A tarkójánál fogva húztam magamhoz közelebb, és közben a hátát simogattam. Az Edwardból jövő morgások még jobban feltüzeltek, amikor a nyakát kezdtem el csókolni. A keze mindenhol ott volt a testemen, én pedig megszabadítottam a feleslegessé vált pólójától. A nadrágját is sikerült levarázsolnom róla, és rólam is eltűnt a bugyi, és a meztelen testünk úgy illett egymáshoz, mint a kirakó darabjai. Edward végig csókolta a melleimet, majd legördült rólam, és óvatosan a mellkasára vont. Nem értettem ezt a helyzetet, de ő halkan beszélni kezdett:
- Sajnálom. - kezdte - hidd el, tényleg nem tudnám megbocsátani magamnak, ha akár csak egy karcolást is ejtenék rajtad. 
Duzzogva fordultam át az oldalamra, hogy háttal legyek Edwardnak, mert 1 nap alatt már kétszer vette el az eszemet, és egyszer sem fejeztük be a dolgot. Nagyot sóhajtva felkelt, és egy len nadrágot magára kapva elindult a konyha felé.
- Készítek neked valami meleg ételt, mert a reggelit is kihagytad. - állt meg, majd indult is tovább. 
Valamit muszáj kitalálnom, valami drasztikusabb lépés kell. - gondoltam magamban. Meg nem erőszakolhatom, ahhoz túl gyenge vagyok, és valljuk be elég vicces is lenne a dolog. Ezért el kell érnem, hogy ő vesse rám magát. Tehetetlenül keltem fel az ágyból, és kétségbeesetten kezdtem kutatni a bőröndömben, mikor a kezembe akadt egy ördögi ruhadarab. Az „ördög bugyija”- gondoltam magamban, de elbátortalanodtam, hogy képes vagyok-e egyáltalán felvenni. Bátorság Bella! - bíztattam magamat gondolatban és belebújtam. Furcsán éreztem magam benne, hisz nem takart semmit. Megtaláltam a hozzá illő melltartót. Már csak valami ruhát kell keresnem hozzá. Egy apró, fekete,  fodros szoknya, és egy fekete-fehér mintás top mellett döntöttem. Felvettem még egy combfixet a drámai hatás növelése miatt. Biztosra kellett mennem. Találtam egy fekete magas sarkú cipőt is. 

Kifésültem a hajam, majd lassan kisétáltam a konyhába, ahol isteni illatok csapták meg az orrom.

- Spagettit csinálok neked. – mondta mosolyogva Edward háttal nekem, épp a szószt kavargatta. Megfordult és az arcára fagyott a mosoly. Az ajtóban álltam, az ajtófélfának támaszkodva a jobb oldalammal, és a kezemet a fejem fölé raktam.

- Bella. - nyögte Edward, majd vámpírgyorsasággal ért oda hozzám és odapréselt az ajtóhoz. Olyan szenvedéllyel csókolt, alig kaptam levegőt. A tervem első fele sikerült, felkeltettem az érdeklődését. Misem bizonyította jobban, mint a kemény dudor a nadrágjában. Gyomrom korgása szakította meg csókunkat.

- Sajnálom. Gyere, egyél. Csak annyira kívánatos vagy, nem bírtam magammal.

- Reméltem is, hogy elnyerem a tetszésed.

- Bella, te mindig tetszel nekem.

- Akkor kár volt így kiöltözni. - csavartam fel egy adag tésztát a villámra tetetett szomorúsággal.

- De most nem csak egyszerűen tetszel. Megőrülök érted. - suttogta Edward, és a szeme már fekete volt a vágytól. Ahogy végeztem a vacsorámmal, elvette előlem a tányért, és elkezdett elmosogatni. Itt az idő! - bíztattam magam. Felálltam a székről és a konyhapulthoz sétáltam. Felültem rá közvetlenül a mosogató mellé és figyeltem, szerelmem minden mozdulatát. Egy gyümölcskosár volt mellettem. Kivettem belőle egy almát és elkezdtem forgatni a kezemben. „Véletlenül” kiejtetem a kezemből. Edward lovagiasan lehajolt érte. Ez volt a veszte.

Az "ördög bugyija"

Bella többi ruhája:

Sziaztok!

Nagyon fáj napok óta a fejem, de azért megírtam nektek a fejezetet. A vége már kész volt, de az elejét sehogy sem sikerült összehoznom. Hát nem tudom milyen lett, remélem annyira nem rossz. Légyszi írjatok komit, nagyon jól esne, és kirakok egy szavazást az új fejezethez is, bár sajnos az előzőhöz sem érkezett túl sok válasz.

Köszönöm! 

13. rész: A buli

Edward oda jött hozzám, és megállt előttem, de közben le sem vette rólam a szemét, bár én is csak őt tudtam nézni. Összekulcsolta kezeinket, lassan felemelte az egyiket és végigsimított az arcomon a kézfejével. A nyakába helyezte a kezem, ő pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és belecsókolt a nyakamba. 

- Egyszerűen nem találom a szavakat, annyira gyönyörű vagy! – suttogta Edward, és közben tovább folytatta a nyakam kényeztetését. Már alig bírtam megállni a lábaimon, teljesen elolvadtam a karjaiban.

- Csak van egy kis probléma. – folytatta tovább. – Így nem jöhetsz sehova. – jelentette ki ellentmondást nem tűrve, miközben komolyan a szemembe nézett. Nem értettem mi baja lehet velem, de megláthatta az értetlenséget az arcomon. – Annyira gyönyörű és szexis vagy, így ki nem teheted a lábad a szigetről, mert ha csak valaki gondolataiban meghallom, hogy rólad fantáziálgat, az biztos, hogy darabokra szaggatom.

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és elmosolyodtam.

- Ha te nem viszel el magaddal, majd megyek egyedül. – jelentettem ki határozottan. Edward köpni-nyelni nem tudott, miközben elindultam az ajtó felé. Mikor magához tért hirtelen mellettem termett, megragadta a kezem és maga felé pördített.

- Így tényleg nem mehetsz sehova, erről nem nyitok vitát. Így csak én láthatlak, nem bírnám elviselni a többi férfi gondolatait.

- Figyelj Edward – kezdtem most már én is komolyan, mert kezdett feldühíteni a parancsolgatása. – Nem én találtam ki, hogy menjünk el szórakozni. Semmi kedvem nem volt hozzá, de így, hogy órákig szenvedtünk, hogy így nézzek ki, most már nem tarthatsz még te sem vissza, hogy elmenjek bulizni. A hajamon egy tubus hajlakk van, az arcomon kilónyi festék, egy apró ruhába vagyok betuszkolva, és egy számomra halálos cipő van a lábamon, úgyhogy erről én nem fogok vitát nyitni. – teljesen kimelegedtem, mire elhadartam a monológomat. Edward lesütötte a szemét, és halkan kezdett morogni.

- Tudom, hogy én találtam ki, de már rájöttem, hogy nem volt olyan jó ötlet. Elmegyünk, de azt nem ígérhetem meg, hogy mindenki túl fogja élni az estét, aki rád néz.

Megfogta a kezem, és elkezdett húzni a part felé. Az ajtóban felkapott az ölébe, és úgy vitt a hajóhoz. De még mielőtt méltatlankodhattam volna, az orra alatt elmormolta, hogy azért visz, hogy nehogy tele menjen homokkal a cipőm. Besegített a hajóba és már indultunk is. Alicenek tényleg igaza volt, jól jött a kendő a hajón lévő menetszél miatt. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne érjen annyira, nehogy tönkre menjen a hajam. Edward egész úton nem szólt hozzám. Nemsokára megérkeztünk és udvariasan kisegített a hajóból, de még mindig csendes volt. Egy taxi már a stégen várt minket. Beszálltunk, és gondolom a címet diktálta be Edward a sofőrnek, mert semmit sem értettem belőle. Ő hátra ült hozzám, és óvón takart a tükörben leselkedő középkorú taxis tekintete elől. Mintha halkan rá is morgott volna, ami még inkább fényezte az önbizalmam. Igaza volt Edwardnak, nem messze volt a hely a parttól, és tényleg nagyon felkapottnak látszott. Hosszú sor kígyózott már az ajtó előtt, és kicsit alább hagyott a lelkesedésem a legalább egy órás sor láttán. De szerelmem nem a sor felé irányított, hanem az épület oldalához, ahol két kopasz, kigyúrt kidobó állt. Velük is beszélt pár szót, amiből szintén semmit sem értettem, és átnyújtott nekik egy köteg pénzt, mire az egyikük kitárta előttünk az ajtót és befelé terelt minket. Bent villódzó fények és rengeteg ember fogadott. A zene dübörgött, és a csinosan felöltözött emberek együtt mozogtak a ritmusra. Kicsit meg ijedtem a sok embertől, mégis izgatott is voltam. Edward egy, a terem kevésbé megvilágított részében felállított asztalhoz vezetett. Ahogy leültünk, egy lengén felöltözött, 20-as éveiben járó pincérnő jelent meg az asztalunknál.
- Mit szeretnél inni?- kérdezte szerelmem, de én csak a lányt tudtam figyelni, aki nagyon csinos volt, és természetesen úgy állt, hogy Edwardnak tökéletes rálátása nyíljon arra, hogy nincs rajta bugyi.
- Hát nem is tudom. - valami koktélt, de erősebbet. - mondtam határozottan, mert tudtam, kicsit fel kell, hogy oldódjak, mert ezekkel, a lányokkal én úgy sem versenyezhetek. Mire végiggondoltam ezt, egy másik, még kevesebb ruhába öltözött hölgy már hozta is a két rózsaszín koktélt, amit úgy tett le elénk, hogy a melleit majdnem bele tette Edward szájába.
- Még te aggódtál amiatt, hogy miket fognak gondolni a férfiak. - jegyeztem meg morcosan - ezek mellett a lányok mellett engem észre sem fognak itt venni, ruha is alig van rajtuk.
- Rajtad sincs sokkal több, és engem csak te érdekelsz, ugye tudod?
- Hát egy kis meggyőzés azért jól esne. - mosolyogtam vissza, mire olyan szenvedélyes csókot kaptam, hogy majdnem becsúsztam az asztal alá. Lehajtottam az egyik koktélt, és meglepően jó íze volt.
- Mi ez? - kérdeztem.
- Cosmopolitan koktél. A nők állítólag szeretik. Alice egyik magazinjában láttam róla egy képet, gondoltam jó lesz.
- Igen, jó választás volt. - mosolyogtam, és kezdett kipirosodni az arcom az alkoholtól. De nem törődve vele, lehúztam a másik koktélt is, és Edwardot magam után vonszolva elindultam a tánctér felé. Mire odaértünk, nem találtam már jó ötletnek a táncot, hiszen nem tudok táncolni, és vissza akartam fordulni.
- Már hiába. - állított meg kedvesem - Ha már idejöttünk, muszáj táncolni. - majd megpörgetett a tengelyem körül, és a derekamnál fogva magához húzott. Elkezdtünk kicsit ringatózni a zenére, majd egyre jobban felvettem a ritmust, és kezdett megjönni a kedvem a táncoláshoz. Volt kis időm szétnézni, és ellesni pár mozdulatot. Lassan megfordultam Edward ölelésében, és a fenekemet az ágyékának tolva kezdtem mozgatni a csípőmet. Szerelmem megmerevedett mögöttem, és mindkét kezével erősen megragadta a csípőmet.
- Bella... - nyögte - ezt ne csináld, ne itt.
- Máshol szeretnéd, ha csinálnám? - kérdeztem hátrafordulva, majd megcsókoltam. Edward magával húzott, és már csak azt vettem észre, hogy a falnak nyom egy sötét sarokban.
- Nem elég az, hogy ilyen szexi vagy, még teszel is rá egy lapáttal. - súgta a fülembe, és hideg leheletétől megborzongtam.
- Hát csak próbálok lépést tartani a szexi pincér csajokkal, és sajátos módszereim vannak.
- Neked nem kell senkivel sem lépést tartanod, mert mindenki le van maradva mögötted. De ne csinálj ilyeneket, mert nem fogok magammal bírni, és nem szeretnék semmilyen ostobaságot csinálni.
- Rendben. De nagyon kimelegedtem, hoznál nekem inni valamit, mert már nem biztos, hogy ebben a cipőben el tudok topogni a pultig.
Láttam rajta, hogy nem szívesen hagy itt egyedül, de mégis elindult szerezni valami innivalót. Megláttam egy üres asztalt a sarokban, és elindultam leülni, míg Edward visszajön. De nem értem el az asztalig, mert valaki elkapta a derekamat, és magához rántott. Tudtam, hogy nem kedvesem az, és nagyon megijedtem.
- Szia szépségem. -  mormolta az idegen a nyakamba. - Van kedved velem táncolni?
Megpróbáltam kiszabadulni a szorításból, de nem sikerült.
- Engedjen el! Nem fogok magával táncolni!
- Ne legyél már ilyen morcos cukifalat. Csak kicsit szórakozunk. Miért csípted így ki magad, ha nem akarsz pasit szerezni?
- Talán a férje kedvéért. - jött egy ismerős hang a hátunk mögül.
A férfi elengedett, megfordult, de mondani nem volt ideje semmit, mert Edward a nyakánál fogva a falhoz préselte úgy, hogy nem ért le a földre a lába.
- És most szépen bocsánatot kérsz a feleségemtől, és elmész innen, mert ha még egyszer meglátlak, széttéplek. - morogta Edward olyan hangon, hogy én is összerezzentem tőle. Most úgy nézett ki, mint egy igazi vámpír.
- Bo.... csá...nat. - hörögte a pasi, és attól féltem, megfullad. Edward vállára tettem a kezem, és próbáltam megnyugtatni.
- Nem történt semmi. Hagyd, nem éri meg bántani, nincs semmi bajom.
Érintésemtől megremegett a karja, és lassan engedett a szorításán. A fickó köhögve lecsúszott a fal mentén. 
- Gyere, menjünk. - próbáltam elhúzni onnan Edwardot, mert már többen minket néztek, de nem sikerült. Elé álltam, belekapaszkodtam a nyakába és megcsókoltam. Éreztem, ahogy lassan felenged a merevségből és visszacsókolt. Keze a derekamra siklott, és szenvedélyesen csókolt vissza. Kis idő múlva sajnos abbahagyta a csókot, és a homlokát az enyémnek támasztva csukott szemmel mondta:
- Köszönöm. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Már rég elvesztem volna.
Újra megcsókolt, és visszavezetett az előbbi asztalunkhoz. Egy darabig csendben ültünk, és iszogattam, ő pedig próbálta lenyugtatni magát. Latin zene csendült fel, és tudtam, valamit muszáj csinálnom, különben még sokáig ilyen komor lesz. Az egyik kedvenc filmem a Dirty Dancing, milliószor láttam, és nagyjából megtanultam belőle a táncokat.
- Gyere táncolni, meg mutatom mit tudok.
Edward meglepődött, de mégis követett. Megpróbáltam felidézni a lépéseket, és pár másodperc után elkezdtem táncolni. Ő csodálkozva, de követett, és teljesen belemerültünk a táncba. Egészen jól ment, és  Edward nagyon jól vezetett. Nem is tudom, hány számot táncoltunk végig, de a végére láttam, hogy mosolyog, és én is örültem, hogy túltette magát az előzőeken. Tudom, hogy nemrég figyelmeztetett, de nem tudtam megállni, hogy ezt ne próbáljam ki. A következő pörgetésnél nem vártam meg, míg visszapörget. Megfogtam a másik kezét is, és neki háttal állva hozzá dörzsölődtem, és lassan kígyóként tekeregve leguggoltam, majd felemelkedtem. Edward megpörgetett, és megdöntött, majd hevesen megcsókolt. Vége lett a számnak, ő visszaállított a lábaimra és rám mosolygott.
- Nem vagy még fáradt? - kérdezte.
- De, egy kicsit. Mehetünk, ha gondolod.
- Ha csak egy kicsit vagy fáradt, otthon folytathatjuk az estét... - kacsintott rám, és nekem még a lélegzetem is elakadt. De már kérdezni nem volt időm, hogy pontosan mit is értett ez alatt, mert már kint voltunk a klubból, és ő épp egy taxit intett le. Beültünk mindketten hátra, és elindultunk a kikötő felé. Legnagyobb meglepetésemre, de annál kisebb bánatomra Edward keze elkezdett kalandozni. A térdemtől kezdve elindult lassan a keze felfelé a combomon, és lehelet finoman simított végig rajta, míg el nem érte a ruhám szegélyét. De ott sem állt meg a keze, hanem szépen lassan besiklott alá. Elakadt a lélegzetem, ahogy hideg ujjai a bugyim szélénél kalandoztak, másik keze padig még mindig a combomat simogatta. Jóleső bizsergés futott végig rajtam, és akkor vesztettem el teljesen a fonalat, amikor hűvös leheletét, majd ajkait is megéreztem a nyakamon. Teljesen elvette az eszem, és azt sem érzékeltem, hogy megállt a taxi. Egy halk köhintésre rebbentünk szét, és amint kifizettük a taxist, már indultunk is a hajóhoz. Már éppen kapott volna az ölébe, hogy besegítsen a hajóba, de én megállítottam. Értetlenül nézett rám, de én csak egy mosolyt küldtem felé, és kibújtam azokból a borzalmas cipőkből, amiket a középkorban kínzóeszközként is bevethettek volna. Már Edward elvette volna tőlem őket, de amint megéreztem a talaj a lábam alatt, olyan megkönnyebbülés futott végig rajtam, hogy egy nagy lendítés után bedobtam őket az óceánban. Nevetve néztem, ahogy elmerülnek, és amint kedvesem is felocsúdott az első sokkból, hangosan kacagni kezdett.
- Nem tudtam, hogy ennyire gyűlölöd azokat a cipőket - mondta még mindig nevetve - de jó tudni, hogy ne haragítsalak magamra, még a végén engem is a tengerbe dobsz. – nevette, de közben felkapott és már a hajóban is voltunk. Gyorsan indított, de most nem száguldoztunk. 
- Meglepő, hogy normális tempóban is tudsz haladni. - öleltem át hátulról a derekát, és csókoltam meg a hátát.
- Csak mutatni szeretnék neked valamit, de még egy pár perc kell hozzá, és azért megyünk ilyen lassan. - fordította hátra a fejét, és csókolt meg. Leállította a motort a semmi közepén, majd kézen fogva húzott a hajó végébe, és leültünk úgy, hogy a lábunk a vízbe lógott. Kellemes volt a hűvös víz a talpamnak, mert iszonyatosan égett attól a hülye cipőtől. 
- Mit szeretnél mutatni? - kérdeztem türelmetlenül, mert el sem tudtam képzelni, hogy mi van itt az óceán közepén.
- Nézd! - mutatott előre, és nekem a meglepetéstől tátva maradt a szám. A horizont aranyszínű volt, emlékeztetett Edward szemére, majd lassan átment narancssárgába, és megláttam a felkelő nap szélét, amint a végtelen víz mögül előbújt. A napfelkeltét akarta nekem megmutatni, és annyira szép volt ez a jelenség, és annyira boldog voltam ebben a pillanatban, ahogy itt ülünk az óceán közepén kettesben, és kézen fogva nézzük a napot, hogy kicsordult egy könnycsepp a szememből. Edward lassan odahajolt, és lecsókolta az arcomról. Odafordítottam a fejem, és lágyan megcsókoltam. Beletúrtam a hajába, és a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Áttért a nyakam kényeztetésére, miközben lesegítette rólam a ruhát. 
- Még sosem láttam ilyen gyönyörű dolgot. Köszönöm, hogy megmutattad nekem. - suttogtam meghatottan, még az előbbi élmény hatására, de Edward csókjai miatt se volt több hangom.
Végig fektetett a hajó szélén, és felém helyezkedve mélyen a szemembe nézett.
- Én sem láttam még soha életemben ilyen gyönyörű dolgot, mint te. Köszönöm, hogy vagy nekem. - suttogta már az ajkaimnak, és újra lecsapott rájuk. Elemi erővel csókolt, és alig tudtam a gombjait kibontani, úgy remegett a kezem. Lecsúsztattam az inget a vállairól, és érintésem nyomán megborzongott, mire belemosolyogtam a csókba.
- Szeretlek. - suttogtam boldogan, és újra megcsókoltam volna, de hirtelen hideg víz fröcskölődött ránk, amitől halk sikkantás hagyta el a szám.
Oldalra kaptuk mindketten a fejünket, és ha nem tudtam volna, hogy lehetetlen, biztos lettem volna benne, hogy Emmett keze van a dologban. De amint megláttuk, hogy kik a bűnösök, hangos kacagásban törtünk ki. Egy kisebb delfin csapat volt a közönségünk, akik jókedvűen ugráltak a hajónk körül.
- Hát úgy látom nézőközönség is akadt. Lehet, egy csöndesebb és szárazabb helyet kéne keresnünk. - nevetett szerelmem.
- Én benne vagyok, csak el ne felejtsd, hol hagytad abba.
- Tudod, vámpír memória. - kocogtatta meg a fejét Edward, és már indította is a hajót. Ő sem vette vissza az ingjét, és én is csak a kendőmmel takartam be magam. Pár perc múlva meg is érkeztünk a szigetünkre, és már emelt is ki kedvesem a hajóból. De nem jutottunk el a házig, a teraszon lévő kanapén kötöttünk ki. A kendőmet és Edward nadrágját már útközben elhagytuk, és mire feleszméltem, már Edward alatt feküdtem, aki a melleimmel volt elfoglalva. Lassan haladt lefelé, majd a bugyim vonalát végigcsókolva elérte a lábaimat. Leült a heverő végébe és ölébe vette mindkét lábam. Más terveim voltak a folytatással kapcsolatban, de amint elkezdte óvatosan masszírozni sajgó lábaim, el is feledtette velem. Annyira kellemes volt a hideg keze, és annyira óvatosan és szeretettel csinálta, hogy teljesen ellazultam. Próbáltam küzdeni a sötétség ellen, de lassan lecsukódtak a szemeim, és elmerültem az álmok birodalmában.

Napfelkelte

Sziasztok! Hát itt is van a friss! Nem tudom, mennyire tudtam vissza rázódni az írásba, de majd ti megmondjátok. Komiban, vagy az új szavazásban fejtsétek ki a véleményeteket! Köszi! 

 

Friss

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam nektek írni, de elkezdődött ma az új félév, és újjult erővel kezdek neki az írásnak. Nem tudom, milyen tempóban fogok haladni, de a héten hozom a frisset. Csak még vissza kell rázódnom az írásba, és ehhez olvasnom kell. Remélem nem várakoztattalak meg nagyon titeket!

Sziasztok!