2011. július 13., szerda

21. rész: Nosztalgia

Sziasztok!
Hét elejére ígértem, így hát meghoztam. Sajnálom a sok kihagyást, de se időm, se ihletem nem volt. Most nem megy előre a cselekmény, de ez jutott az eszembe. Remélem tetszeni fog. Sajnos a következő frissről sem tudok mit mondani, nem tudom, hogy lesz időm és ötletem. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :) 



Már hajnalodott, és én a mellettem fekvő angyalt figyeltem, és őriztem az álmát. Az első találkozásunk jutott eszembe. Ahogy beléptem az ebédlőbe, és hallottam, amint Jessica rólam beszél. Hogy nem elég jó nekem senki. Mekkorát is tévedett. Egy túlságosan is jó személy ült melette, akiben első látásra volt valami, ami vonzott magához. Eleinte azt hittem, csak az, hogy nem hallom a gondolatait. Majd, lassan rájöttem, hogy nem csak a gondolatai érdekelnek, hanem az egész lénye. Az első találkozásunkkor nem is figyeltem meg jól a külsejét, annyira frusztrált az üresség, ami felőle jött. De amint visszatértem Denaliból, és szóba elegyedtem vele, rájöttem, hogy egy hihetetlenül érdekes, és gyönyörű teremtéssel hozott össze a sors, akitől jobb lett volna távol maradnom. De nem tudtam, többször próbáltam, de nem tudtam. És a mai napig nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna e jobb élete, ha akkor nem kezdek el vele beszélgetni, és nem engedem közel magamhoz. De tudom, hogy már el is késtem vele, mert nem tudom már elengedni többet. Szükségem van rá, nekem ő a levegő, ami még életben tart.
Bella lassan a hasáról átgördült az oldalára, és lerúgta magáról a vékony lepedőt. Megláttam, hogy egy apró izzadtságcsepp gördült le a homlokán. Óvatosan letöröltem a hideg ujjaimmal, mire ő közelebb húzódott hozzám, hogy lehűtsem a testemből áradó hideggel. A feneke nekipréselődött az ágyékomnak, mire én halkan felnyögtem. Ez az apró kis mozdulat is teljesen felkorbácsolta a vágyamat. Éreztem, hogy férfiasságom keményen nekifeszül gömbölyű fenekének, és reméltem, hogy ez az önkéntelen reakció nem ébresztette fel. Próbáltam kissé hátrébb húzódni, és csak a mellkasommal hűteni őt, de nem sikerült. Belekapaszkodott a kezembe, és nagyot sóhajtott.
- Hová akarsz menni? - kérdezte félálomban.
- Csak kicsit megmozdultam, hogy kényelmesebb legyen. - próbáltam füllenteni.
- De hát te bármeddig, bármilyen helyzetben tudsz maradni. - fordult felém, és már láttam, hogy nem félálomban van.
- Akkor helyesbítek, hogy neked kényelmesebb legyen. - simítottam ki egy tincset a homlokából.
- Nekem teljesen kényelmes volt, de úgy érzem, - simított végig az alsóm elején - hogy a kis barátunk érezte magát kicsit szűkösen. - mondta mosolyogva, és már válaszolni sem volt időm, mert megmarkolt, és éhes vadként tapadt az ajkaimra. Már nem volt erőm tiltakozni, hogy aludnia kéne, vagy hogy még hajnalodik csak. Magam alá fordítottam, és az utolsó csepp levegőt is kicsókoltam belőle. Elszakadtam az ajkaitól, és a nyakán keresztül csókjaimmal eljutottam a melleihez. Csak egy apró selyem hálóing volt rajta, amit könnyedén leszakíthattam volna, de most nem akartam.
- Emlékszel még az első csókunka? - kérdeztem tőle két csók között.
- Hát persze, hogy emlékszek rá. - mondta kicsit akadozva.
- Akkor most úgy foglak megcsókolni. Maradj mozdulatlan. - kértem tőle, és lassan az ajkai felé hajoltam - Csak ne mozdulj. - mondtam, majd olyan óvatosan, mintha porceléánból lenne, megcsókoltam. Nem tartott túl sokáig, és óvatos is volt, mégis izgalommal töltött el, ahogy felidéztem az emlékét. 
- Majdnem olyan volt, de mégsem. - mondta titokzatosan Bella.
- Miért? - kérdeztem, de az arca csókolgatását nem hagytam abba.
- Olyan óvatos voltál, mint akkor, de mégis éreztem benne a vágyat. Akkor először csak a kíváncsiságot, és inkább a félelmet, de most csak a tiszta vágyat.
- Akkor meg kéne próbálnom még egyszer. Nem gondolod? - simítottam végig kipirult arcán.
Nem válaszolt, csak bólintott. Újra az ajkaihoz hajoltam, és lágyan megcsókoltam, de amint elnyíltak az ajkai, képtelen voltam abbahagyni úgy, mint legelőször. Vadul faltam az ajkait, és kezeim bejárták a testét. Teljesen felizgatott a nosztalgiázás, noha nem sikerült visszajátszanunk az első csókunkat. Túlságosan is vágytam a feleségemre, hogy abba tudjam hagyni, mint legelőször.
- Úgy szeretnék veled szeretkezni, mint a nászéjszakánkon. - zihálta Bella, mikor levegőhöz engedtem jutni.
- A vízben? - kérdeztem, mert nem értettem, mire is gondol pontosan.
- Nem a vízben, bár nem rossz ötlet, de most ne menjünk ki. Olyan óvatosan, olyan puhatolózva, mint akkor. Mikor még nem tudtuk, hogy mire számítsunk. - mondta suttogva, miközben elpirult. De nem kellett tovább győzködnie. Legördültem róla, és mell feküdve csak az ujjaim hegyével cirógattam a bőrét. Kedvesem szemeit lehunyva élvezte a kényeztetésemet, majd a karomat kezdte el cirógatni, amivel én simogattam őt. Ha tudtam volna, biztos libabőrös lettem volna. A vállainál fogva óvatosan hanyatt döntöttem, majd felé hajolva lágyan megcsókoltam. Ő pont úgy reagált, mint az első alkalommal. Kapkodni kezdte a levegőt, kezei a nyakam köré fonódtam, és elnyíltak az ajkai. De most nem toltam el magamtól, hanem lassan lefelé haladva lecsókoltam a vállairól a hálóing pántját. Egyik kezemmel a háta alá nyúltam és megemeltem törékeny testét, a másik kezemmel pedig legördítettem az anyagot a hasáig, majd csókjaimmal halmoztam el a melleit. Nyögései egyre hangosabbak letettek, ami az én vágyamat is még tovább szította. Kezei a nyakamról a hátamra tévedtek, és felhúzta magát, hogy teljesen le tudjam róla venni a zavaró ruhadarabot. Végignéztem meztelen testén, és még most is olyan volt, mintha először látnám. Sosem fogok tudni betelni a látványával. Apró kezeivel végigsimított a mellkasomon, és az ujjai elértek az alsóm széléig. Ügyes mozdulattal szabadított meg tőle, és a vállamnál fogva a hátamra döntött, majd a csípőmre ült. Éreztem, nedves és forró nőiességét az én vágyamhoz feszülni, ami teljesen elvette az eszemet. Vámpírsebességgel magam alá fordítottam kedvesem, és lassan belehatoltam. Felnyögött az érzéstől, de vállaimnál fogva mégis kissé eltolt magától.
- Ez nem egészen olyan, mintha még szüzek lennénk. - mondta mosolyogva.
- Sajnálom. Majd legközelebb megpróbáljuk megint, most úgy látszik, nem tudok erre figyelni. Annyira izgató vagy, nem bírok magammal. - mondtam, de valójában cseppet sem bántam a dolgot. Bella határozottan megmozdította a csípőjét, mire mély és hangos morgás tört elő belőlem. Megemeltem a hátát, magamhoz szorítottam, és eszeveszett tempóban kezdtünk el szeretkezni. Nem törődtem semmivel, csak hogy örömet okozzak magunknak. Bella görcsösen kapaszkodott belém végtagjaival, de nem bírta ezt az őrült tempót. Lassan felálltam, miközben nem hagytam, hogy szétváljon a testünk. A szemközti falhoz sétáltam, és nekidöntöttem a hátát. Mindkét kezemmel a fenekét markoltam miközben ő a hátamba mart. Fejét a vállamra hajtotta, és így folytattam az őrült tempót. Egy perc elteltével robbanásszerűen tört rám a kielégülés. Bella nyugtatólag simogatta a hátamat, miközben próbáltam megnyugodni.
- Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, és rád nem figyeltem. - hajtottam bűnbánóan a fejem a vállára.
- Élveztem nagyon, csak nekem még idő kell, de úgy tudom, te fáradhatatlan vagy. - simogatta a tarkómon a hajam.
- Hát akkor be kell bizonyítanom, hogy igazat mondott az illető, aki ezt állította. - mosolyogtam rá féloldalasan. Még mindig nem húzódtam ki belőle, és így fektettem vissza az ágyra. Lassan mozogtam tovább, csókokkal, és simogatásokkal kényeztettem tovább kedvesemet, aki nemsokára egy halk sikollyal a tudtomra adta, ő is a mennyekben jár. Mellé heveredtem, és vártam, míg megnyugszik a légzése. Cirógattam a hátát, míg el nem aludt. Míg néztem, ahogy alszik, tovább rohamoztak az emlékképek. Az első éjszakáról, mikor nála maradtam. Amikor először mondtam ki, hogy szeretem, és amikor az ő száján csúszott ki. Amikor először látott napon. Amikor mindent kikérdeztem róla, és csak ittam a szavait. Olyan állapotba kerültem, mintha én is aludtam volna.

Bella hálóingje:


Remélem tetszett! Szavazzatok és komizzatok! Köszönöm!