11. fejezet: Játék

Edward szemszög

Amint befejeztem a vadászatot, leültem egy fa ágára, és próbáltam teljesen lenyugodni Bella akciója után. Még mindig az orromban éreztem mámorító illatát, éreztem ajkaimon a csókját, Láttam magam előtt kecses alakját, amint vadító táncot lejt…

Ezt el kell felejtenem, különben nem tudok hazamenni, ha így fantáziálgatok, szóltam magamra. Dübörgő ütemre lettem figyelmes, vámpírhallásomnak köszönhetően könnyen be tudtam azonosítani, hogy honnan jöhet a hang. Elindultam az irányába, és rájöttem, nem vagyok messze a várostól. A zajt pedig teljesen be tudtam azonosítani. Nem is zaj volt, hanem zene. Egy fényes szórakozóhely volt nem messze tőlem. Elég felkapott helynek tűnt, ahova nem engednek be akárkit. Azon tűnődtem, vajon Bellának lenne e kedve eljönni ide egy kicsit kimozdulni. De nem tudtam eldönteni, mert gondolom, jól esett volna neki emberek között lenni egy kicsit, de tudtam, hogy nem szeret táncolni. Sosem kérdeztem meg tőle, hogy Phoenix-ben járt e bulizni. Amint ezen elmélkedtem, megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből és Alice neve volt a kijelzőre írva. Nem tudtam mit akarhat, de biztos fontos, ha megzavar a nászutamon.

- Mondd. – szóltam bele a telefonba.

- Szia. Láttam, segítségre szorulsz. Holnap vidd el oda, jól fogtok szórakozni, hát még utána… - hadarta el húgom egy szuszra, majd le is tette. Alice már csak ilyen. De tényleg jól jött most a segítsége. Gyorsan elindultam szerelmem felé, mert már régen magára hagytam. Reméltem, hogy alszik, és nem csinál semmi olyat, amivel bajba sorolná magát.

Bella szemszög

Amint Edward elment, nem tudtam aludni. Tomboltak bennem a hormonok, és megőrjített a vágy. Biztosan megbántottam, és azért rohant el. Felkeltem és elindultam megkeresni. Megláttam lábnyomait a homokba, és egészen a partig követtem, de ott megszakadtak, biztos, hogy elment a szigetről. Itt hagyott? Nem, az nem lehet, biztos csak vadászni ment. Vagy inkább csak remélem. Leültem a homokba, és hátradőltem, a kezeimen megtámaszkodtam. Figyeltem a csendes vizet, élveztem a langyos tengeri levegőt a bőrömön. Lefeküdtem a homokba, és élveztem, ahogy a hullámok a lábaimat nyaldossák. Éreztem, ahogy elálmosodok, és lassan elsötétült minden.

Cseppeket éreztem az arcomon, de nem tudtam, hogy álmodom e. De hogyan kerülnének oda? Hiszen itt nem szokott esni az eső, vagyis mióta itt vagyunk nem esett. Lassan felnyitottam a szemem, és a világ legcsodásabb lényével találtam szembe magam. Edward hajolt fölém, arca néhány centire volt az enyémtől, és mosolygott. Hajából a sós tengeri víz csepegett az arcomra. Csodálatos látványt nyújtott, de nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert közeledni kezdett felém, és ajkait az enyéimhez érintette. De nekem nem volt ennyi elég, karjaimat nyaka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz. Ajkaim elnyíltak, és nyelvemmel körberajzoltam Edward szép ívű száját. Belesóhajtott a csókunkba, és amint elnyíltak ajkai, nyelvem bebocsátást kért az övé mellé. Megmerevedett csók közben, de kis idő múlva felengedett és vadul csókolt vissza. Nyelveink érzéki táncot jártak, és én még közelebb húztam magamhoz ezt a félistent. Hirtelen eltűnt alólam a talaj, de én nem törődtem vele, mert Edward még mindig csókolt. Lassan elindult velem a ház felé, de nekem elfogyott a levegőm, és el kellett tőle szakadnom. De ő nem hagyta abba a kényeztetésem, lassan haladt le állam mentén a nyakamig, és beborította csókjaival. Nem hagyta abba, míg le nem tett az ágyra. De akkor eltávolodott tőlem, és arany szemei feketébe csaptak át. Nem tudtam, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, féltem, hogy valami rosszat tettem.

- Valami baj van? – kérdeztem halkan, de tudtam, ő így is meghallja. Nem válaszolt, csak nyelt egy nagyot, és még mindig engem nézett. Szemei fel alá jártak testemen, és én még mindig nem, tudtam mire vélni a dolgot. Ekkor lenéztem magamra, és döbbenten vettem észre, hogy nincs rajtam ruha. Előbbi akcióm után, ahogy itt hagyott Edward, nem öltöztem fel, úgy sétáltam ki a partra. Teljesen elpirultam tettemen, és magamra húztam a lepedőt. Ekkor Edward megrázta a fejét.

- Még néztelek volna. – mondta elfúló hangon, és ha tudtam volna, még jobban elpirulok. – Olyan gyönyörű vagy! - suttogta.

- És szégyenlős. – mondtam, majd elindultam valami ruhát keresni. Tekintetével végig követett, de én alaposan magam köré csavartam a lepedőt.

- Sajnálod tőlem a látványt? – kérdezte kedvesem csendesen, miközben magamra kaptam egy kényelmes fekete pizsamát.

- Nem sokat segített a helyzetemen, hogy azt felvetted, így még azt is le akarom rólad szaggatni. – mondta elfúló hangon. Odasétáltam hozzá és végsimítottam az arcán.

- Nem tudom, most mit mondhatnék. Én lennék a legboldogabb nő a világon, ha ezt most leszaggatnád rólam, és magadévá tennél. De tudom, milyen csatát vívsz magaddal, és nem tudom, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem neked. Ezt magaddal kell megvívnod, és remélem a férfi éned fog győzni, és nem sokat kell már várnom rád. – mondtam neki halkan, majd végigsimítottam az arcán, és lefeküdtem az ágyra. Besüppedt mellettem az ágy, és két hideg kar kulcsolódott körém hátulról. Még jobban belebújtam az ölelésébe, a fülemben éreztem hűs leheletét.

- Téged szeretni a világ legcsodálatosabb dolga. – suttogta a fülembe.

Tudtam, hogy szeret, mégis annyira meghatott ez a mondata, hogy megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira szerettem őt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de ez most az öröm könnye volt. Edward óvatosan lecsókolta azt az arcomról.

- Annyira szeretlek. – suttogtam bele a mellkasába a könnyeimmel küszködve. Így aludtam el.

Másnap arra ébredtem, hogy a nap égeti a hátam, és nagyon meleg van. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak kezemmel tapogattam az ágyon, Edwardot keresve. Sehol nem találtam, így kénytelen voltam kinyitni a szemem. Körbenézve a szobában megakadt a szemem az ajtóban mosolyogva álló félistenen, aki egy tálcát tartott a kezében.

- Jó reggel kedvesem. Hoztam reggelit. – mondta még mindig mosolyogva, és oda jött mellém. Az ölembe tette a tálcát, lefeküdt mellém, és a tálca mellé hajtotta a fejét. Beletúrtam bronz vörös hajába és egy tincsével kezdtem játszadozni. Másik kezemmel megfogtam a szendvicsemet, és elkezdtem enni. Miután befejeztem, eltettem a tálcát az ölemből, és mindkét kezemet Edward simogatására tudtam használni. Egyik kezemmel az arcát cirógattam, míg másikkal a hajába túrtam. Úgy dorombolt nekem, mint egy kiscica.

- Köszönöm. – mondtam, majd egy puszit nyomtam a fejére. Ő felemelkedett és megcsókolt.

- Neked bármit. – mondta, de nem távolodott el a számtól. – Mit szeretnél csinálni ma? De úgy tervezz, hogy este buliba megyünk.

- Hova? De én nem tudok táncolni, és nem is szeretem a tömeget és..

- Shh. – tette ujját a szám elé, hogy ne tudjam folytatni a mentegetőzést. – Alice látta, hogy jól fogunk szórakozni.

- Te beszéltél Alice-el? De hát mikor?

- Amikor elmentem vadászni, láttam egy jó kis clubbot, és azon gondolkoztam, hogy szeretnél e oda elmenni, de nem tudtam eldönteni. Ekkor hívott fel Alice és mondta, hogy örülni fogsz, és jól fogunk szórakozni. Jót tenne neked egy kis kimozdulás, hogy emberek között légy.

- Lehet, hogy igazad van, de nem tudok mit felvenni, és a hajam meg a sminkem, meg…

De nem tudtam folytatni, mert már csörgött is Edward telefonja.

- Alice az, és veled akar beszélni. – adta át szerelmem a telefont.

- Szia Alice, mit szeretné..

- Szia Bella. – vágott a szavamba, és olyan gyorsan kezdett el beszélni, hogy alig tudtam követni. – Ne aggódj, én mindenre gondoltam, tettem be neked ruhát, cipőt, kiegészítőket, sminket, hajsütőt, és minden mást is a bőröndbe. Egy külön csomagba van az alján, az van ráírva party.

- De hogy fogom tudni magamna…

- Jaj Bella, ennyire nem ismersz? – vágott ismét a szavamba húgom. - Ha itt lesz az idő, hogy elkezdj készülni, ismét hívlak titeket, és kénytelen lesz neked Edward segíteni. – kuncogott bele a telefonba a kis kobold, de nem is volt már ideje kedvesemnek tiltakozni, mert már csak a hívás végét jelző pityegést hallottam.

- Hát úgy látom, nem sok választási lehetőségem maradt tiltakozni. – nevetett Edward. – De szívesen segítek neked bármiben.

Meglepődtem válaszán, de örültem, hogy segít, és meg is jött a kedvem egy kis szórakozáshoz.

- Hát úgy látom, hogy ezentúl új fodrászom és stylistom lesz. Én nagyon jól fogok közben szórakozni, de ha ezt Emmett és Jasper megtudja… - incselkedtem vele, mire kétségbeesés suhant át az arcán.

- Ezt… ezt úgysem mered elmondani nekik. – dadogta.

- Hát, telefonom már van hozzá. Nézzük csak, híváslista, ohh meg is van,Emmett. Ó igen, hívás.

Ekkor hirtelen eltűnt a kezemből a telefon.

- Így nem ér, neked sokkal nagyobb az előnyöd. – durcáztam, mert Edward vámpírgyorsasággal vette el tőlem a mobilt.

- Sajnálom, ezt nem hagyhattam. Ha ezt a fivéreim megtudják, további létezésem során ezt fogom hallgatni. Azt nem bírnám elviselni.

Lassan négykézláb odakúsztam Edward elé, aki az ágy másik végében ült, közben megpróbáltam macskaként, kecsesen mozogni. Lehet sikerült is, mert nem gyanította, hogy mire készülök. Megbabonázva nézett, míg én végigsimítottam az arcán. Lágy csókot leheltem ajkaira, mire kiejtette a telefont a kezéből, és végigsimított az arcomon. Rámosolyogtam, felkaptam a telefont, és amilyen gyorsan csak tudtam, kiszaladtam a szobából. A konyhán át futottam a partra. De nem sok időm maradt, mert Edward azonnal előttem termett, és mellkasa előtt összefont karokkal várt a víz szélénél. Megtorpantam, nem tudtam mitévő legyek. Ha használja az erejét, nincs esélyem. Ez nem a telefonálásról szólt már, hanem csak egy macska egér játszma volt, amiből nem szándékoztam vesztesként kikerülni

- Megadod magad? – kérdezte vigyorogva Edward.

- Soha. De ha használod az erődet, úgy nem valami lovagias a játszma. – tudtam, ha felhozom a fair playt, nem fog tudni ellenállni.

- Rendben, nem használom a vámpírsebességem, a gondolatolvasást amúgy is kihúzhattuk a listáról. Kezdheted, de nem sok esélyed maradt így sem. – mosolygott gúnyosan, és ekkor döntöttem el, én nem fogok tisztességesen játszani.

- Ahogy akarod. – mondtam én is gúnyosan, amivel meglephettem, mert nem szólalt meg. Elkezdtem a part mellett jobbra futni, de párhuzamosan követett ő is, és nem tudtam lehagyni, hogy is tudtam volna. Megtorpantam, és ekkor jutott eszembe az én erőm, ami saját magam volt.

- Ha használod mégis a képességed, én nyertem. Ha nem, és meg tudsz fogni, akkor te nyertél. Rendben?

Bólintott, mire én elindultam visszafelé. Nem jött közelebb, de nem tudtam leszakadni tőle. De talán nem is akartam. A part vonala nekem kedvezett, így már nem párhuzamosan futottunk, egyre közelebb kerültem a vízhez, és ügyesen megfordítottam a helyzetünket, hogy én álljak a vízhez közel. Edward vigyorogva elkezdett közelíteni, én pedig hátráltam, de ez a terv része volt. Már térdig jártam a vízben, amikor megkérdezte.

- Biztos, nem adod fel? –kérdezte - Nem sok választásod maradt. Kénytelen leszel csurom vizes lenni, és a végén úgyis elkaplak.

- Pont a vizesség a célom. – fedtem fel a tervem, és mosolyogva hátráltam tovább a vízbe ,de vigyáztam, hogy a kezemben lévő telefon ne legyen vizes. Egyszer Edward megemlítette Forksban, mikor eláztunk, hogy vizesen még csábítóbb az illatom. Mellig ért a víz, mikor hátrahajtottam a fejem és bevizeztem a hajam. Mikor átnedvesedett, a kezemmel beletúrtam és megráztam. A szél is nekem segített, mert a hátam mögül fújt. Edward térdig állt a vízben és amint elérte az illatom, megtorpant. Lehunyta a szemeit, és próbált uralkodni magán. Tudtam, a nagy részén már túl vagyok. De én nem a vámpírra akartam hatni, hanem a férfira. Lassan közelebb sétáltam, mire ő hátrálni kezdett. Már csak derékig ért a víz. Lassan végigsimítottam az oldalamon, és a pizsama felsőmet levettem, és messzire dobtam a vízbe. Itt szakadt el a cérna, Edward egy szempillantás alatt ott termett mellettem, és a fenekemnél fogva az ölébe kapott.

- Nyertem. – suttogtam a fülébe, miközben a lábam és a kezem köré kulcsoltam.

- Nem számít, megérte. – nyögte, és már a házban is voltunk. De nem jutottunk el a szobáig, az előszobában tett le a kis asztalra, de előtte gondosan lesöpörte róla a vázát, ami hangosan csörömpölve tört szét a földön.

- Ez nem volt túl drága, hogy csak így összetörd? – kérdeztem, de már nem érdekelt a válasz, mert szerelmem már a kulcscsontomnál járt, és csókjaival egyre haladt a melleim felé. Ott elidőzött, hosszú csókokat lehelt mindkét mellemre. Hangos nyögéseim töltötték be az egész házat, de arra még volt erőm, hogy Edward ingjét kigomboljam, ami halkan suhanva ért földet. Kezeimmel bejártam egész testét, és a nadrágját kezdtem lehámozni róla. Ő nem volt ilyen türelmes, a pizsama alsóm reccsenve szakadt le rólam, és Edward ajkai már a combjaim között jártak. Nyögéseim sikolyokba csaptak át amint nyelve gyorsabb ritmusba kezdett. Nem tudtam már türtőztetni magam, hajánál fogva rántottam fel magamhoz, és vadul csókolni kezdtem ajkait. A lábaimat derekára fontam, éreztem kemény férfiasságát. Fenekemnél fogva megemelt, és a hálószoba felé indultunk. A kezemben még mindig ott szorongattam a telefont, ami most hangos csörgéssel szólalt meg. Lefektetett az ágyra, és csókjaival hintette be az egész testem. A fülemhez emeltem a kis készüléket, és vágytól elcsukló hangon szóltam bele.

- Igen?

- Hé húgi, csak nem most ébresztettelek fel, hogy ilyen fátyolos a hangod? – szólt bele Emmett.

- Nem. – nyögtem, mert Edward eközben sem hagyta abba a kényeztetésem, és nem tudtam elfojtani a kéjt a hangomból.

- Ó, csak nem megzavartam valamit? – kérdezte röhögve a nagy mackó

- De, nagyon is. – dörögte Edward, de az ő is zihált a vágytól.

- Jaj Eddy fiú, tudtam, hogy huncutkodtok. Na tegyétek a mobilt félre és folytassátok, mintha itt se lennék.

Edward felmordult, és kikapta a kezemből a telefont.

- Emmett, ha itt lennél, már rég kihajítottalak volna az ablakon.

- Ha ott lennék, hidd el, én is jobban élvezném. – röhögte bátyánk, és én eléggé elpirultam erre a gondolatra.

- Emmett, add ide a telefont. – hallottuk Alice mérges hangját a távolból, majd egy csattanást és csörömpölést.

- Sziasztok. – csicseregte bele a telefonba. – Bocsi, nem akartalak titeket megzavarni, de Emmettet nem lehet leállítani. Na bogaraim, ideje készülődni.

- Alice, adj 5 percet. – mondta csalódottan Edward, majd letette a telefont.

- Sajnálom, mindent elrontanak. – simított végig az arcomon. Még mindig nehezen vettem levegőt, alig tudtam lecsillapítani magam.

- Semmi baj, majd bepótoljuk. Most megyek lezuhanyozni, majd szólj, ha hív Alice.

Ezzel otthagytam Edwardot, és bementem a fürdőbe, hogy lehűtsem magam.

Bella pizsamája:

Bocsánat a késésért, bár még karácsony van, de hamarabb szerettem volna hozni! Ezzel a fejezettel kívánok minden kedves olvasómnak Áldott és Békés Karácsonyii Ünnepket