12. rész: A készülődés

Edward szemszög

Itt hagyott szerelmem, és nem tudom, mit kezdjek ezzel a mérhetetlen nagy vággyal, ami most tombol bennem. Elmentem a másik fürdőbe és jég hideg vízzel próbáltam eloltani a bennem tomboló tüzet, de nem sok sikerrel jártam. Folyamatosan Bella járt a fejemben, hogy milyen lehet, amikor levette a ruháit magáról, amikor belépett a zuhany alá, amikor megengedte a vizet és a legelső vízcsepp legördült tökéletes alakján…

Ott álltam a tükör előtt, és alig ismertem magamra. Valami furcsa, vad tűz égett koromfekete szemeimben, de ez nem a vámpír énemből fakadt. Ez olyan emberi vágy volt, mert mint férfi kívántam azt a csodálatos nőt pár szobával arrébb. De mégsem voltam teljesen emberi, mert természetfeletti volt ez az érzés, ami lassan már az őrületbe kerget. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót, és elindultam, hogy készítsek valami ennivalót a feleségemnek, mielőtt még elkezdjük a készülődést.

Bella szemszög

Bementem a fürdőszobába, és nekidőltem a csukott ajtónak. Annyira közel volt már a cél, mégis mindig történik valami. Egész testem tűzben égett, és az sem segített sokat rajtam, hogy hallottam, ahogy a másik fürdőszobában Edward elkezd zuhanyozni. Teljesen megfeledkeztem magamról, csak álltam ott az ajtónak dőlve, hallgattam a víz csobogását, és elképzeltem, amint az a félisten leöltözik, és beáll a zuhany alá. Amint elkezd folyni a víz, és az utat tör magának csodálatos bőrén. Legszívesebben az összes csepp útját követném a testén a nyelvemmel…

Megráztam a fejem, hogy kiűzzem ezeket, a gondolatokat, és elindultam végre zuhanyozni. Még alig engedtem meg a vizet, a telefon elkezdett csörögni. Tudtam, hogy Alice az, és én még be se álltam a zuhany alá. Ki lesz teljesen borulva. Halk kopogtatás után Edward belépett a fürdőbe, addigra én már magamra kaptam egy köntöst, de mikor már bent volt, csak akkor vettem észre, hogy azt sikerült felvennem, amit azon a bizonyos sztriptíz alkalmával viseltem. Láttam Edward arcán a döbbenet után a vágyódást átsuhanni, de nem volt időnk egymás felé közelíteni, mert egy hangos kiabálás szakította meg a pillanatot.

- El kell kezdenetek készülődni, mert nem fogjátok befejezni. Ti lassabban haladtok, főleg úgy, hogy Edward sose csinált ilyet! – kiabálta Alice, de Edward még mindig nem mozdult. Odaléptem hozzá, és kivettem a telefont a kezéből.

- Szia. Sajnálom, kicsit elbambultam, de pár perc alatt megfürdök, és kimosom a hajam, addig az öcséd előkészít mindent. Így jó lesz?

- Hát majdnem, de már akkor is el kellett volna kezdened. Csipkedd magad, és add Edwardot!

Odaadtam Edwardnak a telefont, majd a mellkasánál fogva elkezdtem kitolni a fürdőből.

Edward szemszög

Megcsörrent a mobilom, de pont jókor, mert befejeztem Bella sült csirkéjét. Bementem, mert a hálóból jött a csörgés, és Alice neve volt a kijelzőn. Felvettem, de még köszönni sem tudtam, mert a húgom rögtön elkezdett csicseregni

- Már azt hittem sosem veszed fel. Készen álltok? Előkészítettél mindent?

- Alice. – állítottam le a kis tornádót. – Nem, még nem készítettem elő a dolgokat, először csináltam Bellának enni. És még ő sem készült el, ha jól hallom, most fog elkezdeni zuhanyozni.

- Micsoda? – csúszott fel egy oktávval a hangja. – Azonnal add a feleséged!- parancsolt rám.

Halkan bekopogtam a fürdőbe és a jobbik énem remélte, hogy Bellán lesz valami, mert akkor kénytelen leszek én rámászni. A rosszabbik felem pedig már alig várta, hogy rávethesse magát angyalom meztelen testére. Benyitottam, de egyik énem se találta el a látványt. Bella a szoba közepén állt kiengedett hajjal, ami lágyan omlott a hátára és a vállira, de ami rajta volt... Lefagyva álltam az ajtóban. Az a bizonyos fekete köntös volt rajta, amit a sztriptíze alatt viselt. De amint kimondtam magamban a szót, máris elkezdtek a képek peregni a szemem előtt. A mozdulatai még így visszaemlékezve is megbabonáztak, és az érintései, a pillantása még most is perzselte fagyos bőrömet. Halványan érzékeltem a külvilágot, hogy Bella talán kivette a kezemből a telefont, de még mindig nem tudtam mozdulni. Arra eszméltem, hogy ismét a kezembe adta a készüléket, és a mellkasomnál fogva kifelé tolt a fürdőből. De már nem volt időm magamhoz rántani, és soha többet el nem engedni, mert az ajtó bezáródott az orrom előtt.

- Edward! Edward! Itt vagy? Hallasz engem?

- I-igen, itt vagyok. - nyögtem bele a telefonba.

- Na akkor figyelj! Vedd elő a party feliratú csomagot a bőrönd aljából. 3 doboz van benne. A kék a te ruhád. A piros a Belláé, de azt nem nézheted meg, amíg fel nem veszi! Értetted Edward Cullen? Van egy harmadik csomag is, abban vannak a sminkcuccok, a hajszárító, a hajsütő. Az utóbbit szépen dugd be, had melegedjen be. Láttam, van egy fésülködő asztal a szobában is, oda dugd be, közel hozzá. Vedd ki a csomagból a hajhabot, hajlakkot, fésűket, meg minden egyéb dolgot. Tedd szépen sorba őket. Jaj, még mindig nincs kész Bella? – kérdezte türelmetlenül húgom, miközben tettem a mit mond. Az se tudtam, mi mire való, de mindent kipakoltam. Közben letettem a telefont az asztalra, és kihangosítottam.

- De, már Bella kész van. – jött ki kedvesem a fürdőből, és most nem volt rajta az a bizonyos köntös, de így is nagyon csábító volt. Haját törölközőbe csavarta, nagyon aranyos volt benne. De lentebb haladva… na azt már nem aranyosnak hívják. Egy rövid fürdőköpeny volt rajta, alatta pedig a törölköző a teste köré csavarva. Elfordítottam róla a tekintetem, mert még olyat teszek vele, amit később megbánnék. Alice hangja is segített a figyelem elterelésben.

- Na végre, azt hittem már megfulladtál. – morgott a hugicám. – Most Bella száríts meg a hajad. Hajtsd le a fejed, és alulról szárítsd, úgy szép dús lesz. Előtte nyomj egy nagy adag habot a kezedbe, és jól dörzsöld be a hajadba. – adta ki az utasításokat a kis tábornok. Pár perc után kész lett kedvesem a hajszárítással, addig én nem néztem rá, nehogy a hajlongás közben valamit meglássak. Nem mintha nem szerettem volna, csak nem tudtam volna visszafogni magam.

- Hallom kész lettél. Jól van, látom jól sikerült. Most pedig ülj le Bella a tükör elé, Edward behozza a kajádat, te eszel, ő pedig besüti a hajad. Nagyon remélem, nem égeti el, mert akkor nem is tudom, mit csinálok vele. – dörmögte Alice, közben én visszaértem a konyhából, és Bella elé tettem a tányért. Ő elkezdett enni, én meg megfogtam a hajsütőt, és Alice utasításait pontosan követve, röpke 45 perc alatt sikerült frizurát csinálnom Bella hajából, amit nem nagyképűségből mondom, de jól sikerült. Szerintem.

- Hát, lehetett volna jobb is, de most ez is megteszi. – méltatlankodott a kis törpe.

- Szerintem nagyon is jól sikerült. – kelt védelmemre szerelmem, majd felállt, és szájon csókolt. 

- Na mindegy. Most jöhet a smink. – és már kezdte is darálni, hogy mit csináljunk. Kettőnknek is nehezen sikerül kitalálni, mi mire való, de Alice utasításait követve, és a tökéletes vámpírlátásom segítségével nem végeztünk rossz munkát. Bella ismét hálásan mosolygott, és megcsókolt, a húgunk pedig csak méltatlankodott.

- Na gerlicéim, indulás öltözni. Te Edward átmész a másik szobába. Bella itt marad velem, és segítek neki. Szia! Ha kész van, majd szólunk!

Felvettem a csomagom és kicsoszogtam a szobából. Tudtam, úgy sincs értelme vitatkoznom vele. Gyorsan magamra kapkodtam a becsomagolt ruhákat, megigazítottam a hajam, és belenéztem a tükörbe. Alice ismét jól választott, konstatáltam az összeállítást. Egy bézs nadrág volt rajtam barna övvel, és homokszínű cipővel. Az ingem pedig színes csíkos volt kék alapszínnel. Felvettem még az órámat is, ami harmonizált a ruháim színével. Alice csomagolt még egy barna pilóta stílusú napszemüveget, amit először nem tudtam mire vélni, de amikor feltettem, én is észrevettem, hogy tökéletes lett az összkép. Sajnos pár perc alatt végeztem. Aj, nem kellett volna vámpírsebességgel öltöznöm. Kimentem az elé a szoba elé, ahol Bella maradt, és fel alá járkáltam az ajtó előtt. Hallottam, ahogy Alice adja az utasításokat, és megpróbáltam közben elképzelni kedvesem, amint felöltözik. Elég jó elfoglaltságnak tartottam.

 Bella szemszög

Amint Edward kiment a szobából, Alice elkezdte az utasításokat.

- Bonts ki a dobozt. – mondta a kis parancsnok. De amikor megláttam a ruhát benne, elakadt a lélegzetem. Egy gyönyörű kék ruha volt benne, félvállas, és ahol a pánt volt, volt rajta az anyagából egy nagy virág. Nagyon tetszett, és az anyaga… az alap szatén volt, és muszlin fedőanyag volt rajta, ami harmonikaszerűen volt hajtogatva. Kissé rövidnek tartottam, de annyira tetszett a ruha, hogy ezt is feledtetni tudta velem.

- Remélem, azért nem szólasz meg, mert tetszik. – csiripelte Aice, de úgyis tudta, hogy fog tetszeni.

- Nagyon is tetszik, de hát úgyis tudtad.

- Jó, tudtam. Na de most vedd fel. Szépen alulról, és akkor nem fog szétmenni a hajad és a sminked. Találsz a dobozban egy pár kék virágos fülbevalót, és egy ezüst köves vastag karkötőt. Van ott egy kék kendő, amit a válladra tudsz teríteni, esetleg ha hűvös lesz hazafelé a csónakban. Van még egy kis elefántcsontszínű táska is, abba tudod az irataidat, púdert és a szájfényt betenni. Remélem, tudtál követni. – hadarta el egy szuszra, de hallottam, hogy mosolyog a végén.

- Persze, mindent megcsináltam és minden nagyon tetszik, de… - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam a cipőt. Nem is cipő volt, hanem egy kínzó fegyver, amit csak arra találtak ki, hogy a nők minél rosszabbul érezzék magukat.

- Alice! Én ezt nem vagyok hajlandó felvenni! Ebben már itt a szigeten kitöröm a nyakam. Én… - akartam még sorolni az érveimet, de Alice közbevágott

- Bella! Akartam én már neked valaha rosszat? Ennyire nem bízol meg bennem? Láttam, hogy nem lesz semmi baj, és ha megfájdul egy picit a lábad, Edward készségesen hazavisz az ölében, és megmasszírozza.

Nem volt rossz a kép a fejemben, amikor ezt elképzeltem, meg hát úgy sincs mit tennem, így hát beledugtam abba a borzalomba a lábam. Nem volt csúnya cipő, sőt szépnek is mondhatnám. A ruha színével harmonizált, piros lakk talpa volt, azt hiszem, ez valami márkának a védjegye (szerk. Louboutin). A bokámig felért, és ott rojtok lógtak le rajta, az orra nyitott volt.

- Köszönöm! – sikította Alice. – Nézz bele a tükörbe.

Megfordultam, és úgy tettem, ahogy kérte. Meglepődtem a végeredményen. A ruha rövid volt, és sokat mutatott a lábamból, de nem állt rosszul, és az iszonyatos sarkak miatt elég jól nézett ki benne a lábam. A hajam lágy hullámokban omlott a vállamra, és egy ezüst masnis hajpánt volt benne, a sminkem szolid, füstös volt. Az összhang, amit elképzelt Alice, tökéletesnek mondhattam volna, de még sem volt az, mert én voltam a közepén, aki nem illett oda. És valahol a házban van egy félisten, aki biztos, hogy szintén tökéletes ruhákba van öltöztetve, és valami oknál fogva engem szeret. Én vagyok a felesége. És ma, ha törik, ha szakad, méltó párja leszek. Alice megadta a segítséget, hogy úgy nézzek ki, aki Edward mellé való, és mindent meg fogok tenni azért, hogy én is úgy érezzem ma, és úgy lássák az emberek, mi egymásnak vagyunk teremtve. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett az én félistenem, az én férjem. Még mindig a tükör előtt álltam, de már így is jól láttam őt. De nem akartam hinni a szemeimnek, ezért megfordultam, és tátott szájjal bámultam őt. Ő az enyém, ez a tökéletes teremtmény az enyém, és ezentúl ezt mindenki fogja tudni és látni is…

Bella ruhája

Bella haja

Bella sminkje

Edward ruhája

Sziasztok!
Nem tudtam eldönteni, hogy kinek a szemszöge legyen, így megírtam így, vegyesen. Remélem azért tetszett. Ezzel a fejezettel szeretnék minden kedves olvasómank Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánni!