2011. március 4., péntek

15. rész: Megtört a jég! (Edward szemszög)

 
Bella duzzogva fordult át az oldalára, amikor újra rádöbbentem, hogy milyen őrültséget akarok csinálni. Nem engedhetek a kísértésnek, mert bánthatom,és inkább szenvedek, és egy kicsit duzzogjon, minthogy újra át kelljen élnem azt a borzalmat, amikor láttam a saját önzőségem eredményét Bella bőrén. Lassan felkeltem az ágyból és nem fordítottam nagy gondot az öltözésre. Csak egy len nadrágot kaptam föl, hogy azért mégse legyek meztelen. Bár Bella biztosan duzzogni fog még egy darabig, de főzök neki valami finomat, hátha kicsit megenyhül.
- Készítek neked valami meleg ételt, mert a reggelit is kihagytad. – mondtam neki  konyha felé menet. Nem kaptam választ, így tovább indultam. Teljesen a gondolataimba merültem, miközben a spagettit készítettem a kissé mérges feleségemnek.
Már majdnem kész voltam, amikor lépteket hallottam a háló felől. Meg sem fordultam a szósz kavargatása közben.
- Spagettit készítek neked. – mondtam mosolyogva, mert a durci ellenére a hasa kihajtotta a konyhába.
Kész lett a szósz. Kikapcsoltam a tűzhelyet, és mit sem sejtve megfordultam. A látványtól majdnem kiejtettem a szószt a kezemből. Kedvesem az ajtó keretnek támaszkodva állt, egy apró fekete szoknyában, egy hozzá illő felsőben, és vadítóan szexi combfixben, tetézve ezt harisnyatartóval. Jobb kezét a feje fölé nyújtva támaszkodott az oldalán. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Az eszemet vesztve termettem előtte, és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy pillantás elég volt ahhoz, hogy megkívánjam, és ez mi sem bizonyította jobban, mint a nadrágom elején lévő dudor. A csókunkat Bella gyomrának korgása szakította félbe, mire megint olyan önzőnek éreztem magam, amiért nem figyelek mindig oda emberi szükségleteire.
- Sajnálom. Gyere, egyél. Csak annyira kívánatos vagy, nem bírtam magammal.
- Reméltem is, hogy elnyerem a tetszésedet. – mondta kacéran.
- Bella, te mindig tetszel nekem. – mondtam neki, mert még mindig nem látta tisztán magát, mert ő volt a leggyönyörűbb nő a világon. De ebben a szerelésben, már szavakat se találok rá.
- Akkor kár volt így kiöltözni. - csavart fel egy adag tésztát a villára tetetett szomorúsággal.
- De most nem csak egyszerűen tetszel. Megőrülök érted. – suttogtam neki, mert már alig bírtam megállni, hogy ne teperjem le. Muszáj ennie, mondogattam magamban.
Végig őt néztem vacsora alatt. Hogy eltereljem kicsit a figyelmem, elkezdtem elmosogatni. Hallottam, amint Bella felállt és odasétált a konyhapulthoz, de nem mertem hátrafordulni. Felült közvetlenül a mosogató mellé a pultra, és onnan figyelt. Láttam elővillanni formás combjaim a szemem sarkából, és nagyot kellett nyelnem a látványára. Elvett egy almát a pulton lévő gyümölcskosárból, de nem ette meg, csak forgatta a kezei között. Egy halk puffanással ért földet az alma, én pedig gyorsan utána nyúltam, hogy visszaadhassam kedvesemnek. De ez volt a vesztem, és én már abban a pillanatban nagyon jól tudtam. Ott guggoltam a konyha közepén, és kiejtettem a kezemből az almát, annyira bámultam azt a csodálatos, és most éppen őrülten szexi és kívánatos nőt, aki a konyhapulton ült. Keresztbe tette a lábait, és egy kis belátást engedett a szoknyája alá, amit talán sosem kellett volna látnom, mert teljesen elvette az eszemet. Egy fekete csipkés bugyi volt rajta, amit ha eddigi női magazinolvasásaimból jól tudom, randi bugyinak hívnak. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a ruhadarabnak, de most már megértettem teljesen a célját. Pont annyira takar, és pont annyira nyitott, hogy a férfiak az eszüket veszítsék tőle. Azt hittem ezt már nem lehet tetézni, de tévedtem. Még mindig ott guggoltam szájtátva a konyha közepén, mikor Bella lassan hátradőlt a pulton, és széttárta a combjait. Ekkor szakadt el nálam teljesen a cérna. Egy szempillantás alatt előtte termettem, a széttárt combjai közé álltam, felkaptam, és a szobába mentem vele.
- Boszorkány. – ziháltam a fülébe az agyon fekve.
Levetem róla a szoknyát és a felsőt, nem mintha sokat takartak volna, de így még jobban meg tudtam csodálni a kívánatos testét. Amint végignéztem rajta, egy hangos morgás tört fel a mellkasomból, ami lehet, hogy megijesztette kedvesemet, de nem tudtam már kontrollálni magam. Óvatosan végigsimított az arcomon, ami nem hagyta, hogy elfelejtsem, hogy ki is vagyok.
- Nem tehetem. Nem akarlak bántani. Miért kínzol? – kérdeztem halkan.
- Nem lesz semmi baj. – mondta Bella olyan nyugodtan és magabiztosan, hogy kezdtem elhinni neki – Először sem volt. Most még jobban tudod majd magad kontrollálni, már tudod, mire kell, hogy számíts, és annyira kívánlak már.
- Bella… - én is nagyon kívánlak, akartam volna befejezni a mondatot, de már nem tudtam.
Végigsimítottam az oldalán, és megcsókoltam. El akartam ma este és a létezésem minden estéjén kényeztetni, és nem tagadhatom meg tőle, hogy megérintse a férjét, és megkapja amire vágyik. Megpróbálok megadni neki mindent.
A szájáról áttértem a nyakára, hogy egy kis levegőhöz jusson. Érintésemtől megborzongott. A füle mögötti érzékeny területet kezdte el csókolgatni. Annyira belemerültem ebbe a tevékenységbe, hogy alig vettem észre, amikor Bella keze lassan a nadrágom gombjához nyúl, kigombolja, majd el is tűnteti rólam.
Végigsimított forró tenyerével a mellkasomon, és óvatosan átfordított a hátamra. A keze után a nyelvével is bejárta ugyan azt a területet, ami ismét morgást csalt ki belőlem. A legérzékenyebb pontomon ült Bella, de még apró köröket is írt le a csípőjével, és ezt már nem bírtam tovább. Hirtelen átfordítottam, hogy újra én kerüljek felülre.
- Ne kísérts Bella! Nem szab…- de már nem tudtam befejezni, amit akartam, és el is felejtettem, hogy mi volt az, mert ajkaival betapasztotta az enyémeket. Lábaival erősen szorított magához, csípőjét az enyémhez szorította, és itt teljesen elvesztetem a józan eszemet. Megadtam, magam a kísértésnek, mert tudtam, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Forró és nedves nőiessége teljesen elvette az eszem. Megemeltem a hátánál fogva és kikapcsoltam a melltartóját, de túl erősen fogtam a gyenge anyagot, így az reccsenve adta meg magát.
- Hoppá. Pedig ez volt a kedvencem. – mondtam mosolyogva.
- Semmi baj, van még bőven. – mondta Bella, és én annyira elgondolkoztam azon, hogy hány melltartót szaggathatok még le róla, hogy észre sem vetem, hogy átfordított ismét a hátamra. De nem bántam ezt a cserét, mert így mindkét kezem szabad volt, és óvatosan masszírozni kezdtem a melleit. Tevékenységemet jutalmazva apró köröket írt le a csípőjével. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, rajtam pedig kezdett eluralkodni az állati ösztön. Nem is gondolkodtam, hogy mit teszek, csak az ösztöneimre hallgatva cselekedtem. A mézédes ajkaitól kezdve, a nyakán át, haladtam le a testén, minden porcikáját csókokkal behintve, miközben Bella lassan négykézlábra kényszerült. Az utam végére érve elértem a nőiessége kapuját. Határozottan megragadtam mindét kezemmel a csípőjét, és óvatosan hozzáérintettem az ajkaimat a belső combjához. Végigkóstolgattam a finom bőrét, míg el nem értem a bugyija szélét. De csókjaimat nem hagytam itt abba, és a finom anyag sem állta útját, hogy Bellát a mennyországba repítsem a nyelvemmel. Amint megérezte, hogy mint akarok csinálni, hangosan felnyögött, és mindkét kezével megkapaszkodott az ágy támlájában. Kínzóan lassan ízlelgettem kedvesemet. Kihasználtam minden pillanatát az élménynek. Minden nyelvcsapásomra Bella könyörgött, hogy ne kínozzam, mire megkönyörültem rajta, no meg persze magamon is. Kezeimmel végigsimítottam a hátán, feltérdeltem Bella mögé, és két kezemmel megfogtam a csípőjét. Tudtam, hogy illetlen póz, mégsem tudtam, türtőztetni magam, hogy ne próbáljam ki. Még annyi udvariasság maradt bennem, hogy megkérdezzem, akarja-e így, de belém fojtotta a szót.
- Csak csináld! – nyögte, és annyira égette a vágy minden porcikámat, hogy nem késlekedtem, és egymásba illesztettem a testünket. De nem számítottam ilyen földöntúli érzésre, így egy halk káromkodás csúszott ki a számon.
- Basszus! – nyögtem, de amint kimondtam már meg is bántam. Ha tudnék, biztosan elpirultam volna, de így is nagyon zavarba jöttem
- Az, bizony. – suttogta Bella is, és ezzel el is tűnt minden szégyenérzetem.
Lassan kezdtem el mozogni, nagyon óvatos voltam, nehogy túl erősen szorítsam Bellát. De annyira mámoros volt ez az érzés, hogy egyre csak gyorsítottam a tempón. Addig hajszoltam magunkat a csúcs felé, hogy Bella egy hangosabb sikoly után szinte összerogyott a kezeim között. Megtartottam őt, és néhány apró mozdulat után én is követem őt. Én is elgyengültnek éreztem magam a kéjtől, így óvatosan leengedtem Bellát a hasára, és óvatosan felé könyökölve a hátához simultam. Percekig még kapkodtam a levegőt, és próbáltam egy értelmes mondatot összehozni.
- Bella, ez… - kerestem a szavakat. De úgy éreztem, hogy talán nem is kellene mondanom ebben a tökéletes pillanatban semmit.
- Tudom, ne is mondd. – segített ki kedvesem.
Apró csókot adtam a tarkójára, és legördülve róla őt is a hátára fordítottam, hogy könnyebben kapjon levegőt. Egymás mellett kapkodtuk még mindig a levegőt, holott nekem nem is volt rá szükségem. Bella egy kis idő után a mellkasomra hajtotta a fejét, és lábainkat összefűzte.
- Köszönöm. – suttogta, majd átkarolta a nyakam.
- Nem, én köszönöm. – de el sem tudtam neki mondani, hogy mennyire. – De most aludj kedvesem. – suttogtam a hajába, miközben mélyet szippantottam az illatából, ami teljes nyugalommal, és elégedettséggel töltött el.
Miközben az altatóját dúdoltam, én is úgy éreztem magam, mintha el tudnék aludni.

Megoldódott a probléma, és sikerült feltennem a fejezetet. Szerintem minden héten fogok tudni frisset hozni, hét közepe felé. Remélem máskor nem fog megviccelni a technika ördöge. Remélem teszett, és várom a komikat meg a szavazatokat!
Szijasztok! 

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Amikor rátaláltam erre az oldalra, egy nap alatt elolvastam az összes bejegyzésedet és most nagyon szomorú vagyok, hogy nincs több!!!!! :-(
Nagyon jól, érzékletesen és stílusosan írsz, kérlek folytasd, már nagyon várom...

Morgina írta...

Szia
Gina vagyok ez remek volt. Jó volt ezt a részt Edward szemszögéből is elolvasni. Nem tudom, hogy miért, de nekem így most sokkal érdekesebb volt. Pedig hát az esemény az mondhatni mégis csak ugyan az de valahogy mégis csak más. Mindkét alkalommal mikor olvastam más dolgok jutottak az eszembe és ettől olyan varázslatos az egész. Na meg persze a te remek tehetséged köszönhetően.
Kíváncsian várom a következő rész. Izgat a gondolat, hogy most mit fog mondani Edward.
Szinte látom magam előtt, ahogyan az éjszaka folyamán kedvesét nézegeti, mivel még mindig nembiztos magában. De remélem ez a próbálkozás most már szinte tökéletes volt, amit követhet a többi Bella és a mi örömünkre.
Puszi Gina.

Zoe Henderson írta...

Szia!

Végre eljutottam odáig, hogy elolvassam, az eddigi fejezeteket. :P
Nagyon tetszett mind, és ez a mostani is nagyon jó volt. :)
Érdekes volt Edward szemszöge. Egyetértek, Morgina, ez így még érdekesebb is volt, mint Belláéból.
Várom a következőt.

Puszi, Zoe

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó lett Edward szemszögéből ez a fejezet. Várom a következőt. Nóci

Zora írta...

szia!

hát ez nagyon fantasztikus volt. így Edward szemszögéből még inkább. Nagyon jó volt olvasni az ő érzéseit, vágyait és hogy végre már nem tud uralkodni magán. Nagyon jól fejezted ki mindezt. annyira, de annyira tetszik :) kíváncsi vagyok hogyan fogod tudni még ezt fokozni :) nagyon várom a kövit :)