2010. november 17., szerda

2.rész: Esme sziget



 „-Houston?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mikor átszálltunk Seattle-ben.
-Csak átszállás-vigyorgott Edward.
-Rio de Janeiro?-kérdeztem egy kicsivel izgatottabban.
-Egy újabb átszállás.”
Mostanra már tényleg el sem tudtam képzelni, hová is mehetünk. Még a magunkkal vitt ruhák alapján sem tudtam tippelni, mert Alice pakolt be nekem. Már előre félek. Ahogy Rioban leszálltunk, taxival egy kikötőig mentünk, ahol egy gyönyörű luxushajóra szálltunk fel. Amíg a férjem segített beszállnom, addig a kapitányt kerestem, de sehol sem találtam. Már éppen kérdezni akartam, hogy hol van, mikor megláttam, hogy Edward beindítja a motort, és már száguldottunk is a nyílt óceánon. Már fél órája úton voltunk, kezdtem kicsit türelmetlen lenni.
-Messze vagyunk még?- léptem Edward mögé, végigsimítottam a mellkasán és belecsókoltam a nyakába.
Először megmerevedett egész testében, majd lassított és leállította a motort. Megijedtem, hogy valami rosszat tehettem, de amikor felém fordult, és megláttam vágytól csillogó fekete szemét, rögtön megértettem az okát.
-Csak nem feltüzeltem Mr. Cullen?-incselkedtem vele mosolyogva.
-Ha már itt tartunk, de, Mrs. Cullen, túlságosan is. Közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt. Hozzásimultam egész testemmel, és megéreztem vágytól kemény férfiasságát. Végigsimított az oldalamon, majd megfogta a fenekemet. Még sosem csinálta ezt, de annyira felizgatott, hogy kezeimet a nyaka köré fontam és még szenvedélyesebben kezdtem csókolni. Már régen túlléptünk azon a ponton, amit eddig megengedhettünk magunknak, és én ennek csak örültem. Másrészt eszembe jutott, hogy ez már végül is a nászéjszakánk, és egy kicsit megijedtem. Mi van, ha valamit rosszul fogok csinálni, ha nem lesz jó neki? De rögtön kivertem ezeket a fejemből, mert Edward a fenekemnél fogva felemelt és a lábaimat a derekára kulcsolta. Átsétált velem a hajó túlsó végébe és leültetett egy padra. Megszakította csókunkat, és elmosolyodott.
-Még egy kicsit legyen türelemmel Mrs. Cullen!
Én zihálva fújtattam egyet és elfordítottam a fejem, mire ő nevetve végigsimított az arcomon és visszasétált a kormányhoz. Néhány másodperc múlva már újra szeltük a habokat.
-Nézd!- kiáltotta izgatottam Edward néhány perc múlva.
Mellé sétáltam és arra néztem amerre ő is, de semmit nem láttam. Próbáltam kivenni valamilyen alakot a sötétben, de nem sikerült. De kis idő múlva egy halvány körvonal rajzolódott ki előttem, ami egyre közeledett és már a végén tisztán láttam úticélunkat.
-Ez Esme szigete. Carlisle vette ajándékba Esme-nek, és most kölcsönadták nekünk.
Én még azon álmélkodtam, hogy lehet egy szigetet adni ajándékba, mire Edward a kezét nyújtva kisegített a mólóra.
-A csomagokat már bevittem.-mosolyodott el, majd az ölébe kapott és elindult velem a sziget belseje felé. Az ámulattól tátva maradt a szám, bár a sötét miatt nem sokat láttam a szigetből, de még így is gyönyörűnek láttam. Amint felocsúdtam az ámulatból, megláttam, hogy egy ház felé közelítünk. Felnéztem Edward arcára, aki engem figyelt hatalmas szerelemmel a szemében. Fél kézzel kinyitotta az ajtót és belépett a házba. Egy hatalmas nappaliban találtuk magunkat, ami tükrözte a már megszokott Cullen ízlést. Átsétáltunk a szobán és beléptünk egy másikba. Edward letett az ajtóban, majd felkapcsolta a lámpát. Egy hálószobában voltunk, ami tágas volt, fehér, és egy ajtó nyílt belőle, közvetlenül a hófehér homokos temgerpartra. A szoba közepén egy hatalmas ágy volt, körben körülötte habos szúnyoghálóval. Egyszerűen mesésen nézett ki. Közelebb léptem az ágyhoz, hogy meg tudjam érinteni, valóságos e. A nagy álmélkodásban észre sem vettem, hogy Edward mögém lépett és lassan elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját. Meglepett a mozdulata, kicsit össze is rezzentem. Ezt ő félreérthette, és azonnal hátrébb lépett. 
-Sajnálom. Nem kellett volna ilyen tolakodónak lennem. -hajtotta le a fejét.
Én megfordultam és lassan lecsúsztattam a vállamról a ruhát, ami halk suhanással ért földet. Edward felkapta a fejét és először meglepetten nézett rám. Majd elsötétültek a szemei, és úgy nézett rám, mint egy kiéhezett ragadozó. De hiszen az is volt, nevettem magamban. Lassan közelebb lépett hozzám és végigsimított az arcomon. Szemeit végigfuttatta rajtam, amitől egy kicsit elpirultam, lesütöttem a szemeimet. Kissé fentebb emelte az államat, hogy a szemébe nézzek.
-Még sosem láttalak ilyen gyönyörűnek…És kívánatosnak.-tette hozzá kis szünettel. A nyaka köré kulcsoltam a kezemet és szenvedélyesen megcsókoltam. Viszonozta szenvedélyem, majd az ölébe kapott és bevitt a fürdőszobába. Értetlenséget látva az arcomon elmosolyodott.
-Gondoltam szükséged lenne néhány emberi percre. De ha túlságosan elveszed az eszemet, képes leszek ezekről megfeledkezni.
Hálásan végigsimítottam az arcán, mire ő belecsókolt a tenyerembe.
-Lenne kedved egy éjszakai úszáshoz velem?-kérdezte kisfiús bájjal.
-Amint elkészültem, kimegyek hozzád.
-A vízben várlak.-mondta, majd ingjét a padlóra dobva kisuhant az ajtón.
Felvettem az ingjét és mélyet szippantottam a csodálatos illatból. Vágyat és ismét egy kis félelmet éreztem, de próbáltam nem gondolni erre és a tükör felé fordultam. Ujjaimmal párszor végiszántottam a hajamon, megmostam az arcomat, amitől kicsit felélénkültem. Ekkor jutott eszembe, hogy mit is vegyek fel, mert hát ebben a fehérneműben mégsem mehetek ki, de fürdőruhát se szerettem volna felvenni, mert hát mégsem igazi fürdésről lesz szó. Vagyis hát remélem. Kinéztem a fürdőszoba ablakán és láttam Edward ruháit egy fa tövében ledobálva. Valószínű, hogy nem vitt magával úszónadrágot, így hát levettem a fűzőt és a bugyit és meztelenül kiléptem a szobába. A sós meleg levegő megcsapta fedetlen testemet és jóleső bizsergés futott végig gerincemen. A nyitott ajtón kisétáltam és a víz felé vettem egyenesen az irányt.  Lassan lépkedtem a puha fehér homokban, közben próbáltam lenyugtatni egyre növekvő izgalmamat. 

Kilátás a hálószobából 



Hálószoba 


  


 Hát ez lett volna a második fejezet, remélem tetszett...

2 megjegyzés: