3.rész: A nászájszaka

Sziasztok!
Itt a következő fejezet! Az előző kettő bevezető rész lett, remélem nem nagyon untattalak vele titeket. De ez +18-as lett. Jó olvasást!

„Átgázoltam a súlytalan áron, amíg mellé nem értem, aztán könnyedén hűvös kezére helyeztem az enyémet a víz felszínén.

- Ez gyönyörű – mondtam, miközben én is felnéztem a holdra.

- Igen – válaszolta. Lassan felém fordult, hogy a szemembe nézzen, a hullámok kicsit elterelődtek a mozgásától és megtörtek a bőrömön. A szemei ezüst színűnek hatottak jég színű arcában. Összecsukta a kezét, hogy az ujjaink a víz alatt egymásba kapaszkodjanak. Elég meleg volt ahhoz, hogy a hűvös érintése ne okozzon libabőrt. Továbbra is minden csodálatos volt.

- Semmi sem fogható hozzád.

Félig elmosolyodtam, azután felemelte a szabad kezemet – ami most nem remegett – és a szíve fölé helyezte. Fehér a fehéren, most az egyszer igazán összeillettünk. Megremegett a meleg érintésemtől. A lélegzete felgyorsult.

…

- Ne félj – mormoltam - Egymáshoz tartozunk. – hirtelen elárasztott a gondolat, hogy ez mennyire igaz. Ez a pillanat annyira tökéletes volt, annyira igaz, nem volt rá mód, hogy kételkedjek. A karjai, amikkel körülölelt hűvösek voltak, mint a nyár és a tél. Hirtelen minden idegvégződésem, ami csak a testemben volt, mintha elektromossá vált volna.

- Örökre – suttogta, aztán magával húzott a mélyebb vízbe.”

Követtem őt, de a víz egyre mélyebb lett, és megtorpantam, mert a következő lépésnél már nem ért volna le a lábam. Megállt ő is, szembefordult velem, majd felkapott az ölébe és így haladtunk tovább a vízben. Elmerültem az arany tekintetében, szinte nem is érzékeltem a külvilágot. Egyszer csak megállt és egy kiálló kősziklára ültetett. Hátrált egy lépést és végigmért kiéhezett tekintettel. Hirtelen tudatosult bennem, hogy ő tökéletesen lát a sötétben és elpirultam.

-Ez így nem igazságos. Téged teljesen ellep a víz és amúgy is, alig látok a sötétben, te viszont…

-Sssh.-tette számra a mutatóujját.- Had élvezzem még egy kicsit ezt a csodás látványt.

Elpirultam ismét, de hátradőltem, a könyökömön megtámaszkodtam és felnéztem az égre. Csodálatos volt, milliónyi apró csillag mosolygott ránk. Éreztem, ahogy megmozdul a víz körülöttem, hűvös kezek indultak el a vízbe lógó lábamon felfedezőútra. Edward pille könnyen végigsimított a combomon, a csípőmön, végig fel az oldalamon, majd rátért a melleimre. Óvatosan simogatni kezdte őket, majd kis idő múlva hideg száját éreztem meg, amint birtokba veszik kebleimet. Kéjes sóhaj hagyta el a számat, majd éreztem, ahogy Edward elmosolyodik.

-Csak nem élvezi Mrs. Cullen?

-Ami azt illeti, nagyon is.-suttogtam. Majd kissé lentebb csúsztam a sziklán, és megéreztem combomhoz nyomódni Edward merev férfiasságát. Huncut mosoly jelent meg a számon.- De amint tapasztalom, ön is élvezi a helyzetet Mr. Cullen.

Szerelmem a derekam alá nyúlt, megemelt, majd ölébe kapva elindult velem a part felé. Közben szenvedélyesen megcsókolt, és én halványan érzékeltem, hogy kiértünk a partra. Lefektetett a puha homokra, de közben nem szakította meg ajkaink játékát. Felém helyezkedett, de vigyázott arra, hogy ne nehezedjen rám. Végigcsókolta arcom minden egyes pontját, majd áttért a nyakam kényeztetésére. Beletúrtam bronz hajába, és még közelebb húztam magamhoz. Nem szóltunk egy szót sem, testünk eggyé olvadt, és megtanultunk a lélek nyelvén beszélni. Odaadtam az érintéseim által a lelkem egy részét neki, és ezt már sosem fogom visszakérni tőle, örökre az övé marad. Érintései élettel töltötték meg a bőrömet, halk sóhajainkkal telt meg a levegő mégis csöndbe burkolt minket. És a csókja azt hiszem nem is evilági. Mindig azt mondja ő egy szörnyeteg, de így csókolni csak az angyalok tudnak. Ajkainak érintése feltüzelte szenvedélyem és egyre kéjesebb sóhajok hagyták el a számat. Nem tudtam betelni az ölelésével, még többet akartam belőle. Két kezem közé vettem az arcát és felhúztam, hogy szemeink egy vonalban legyenek. Tekintete már nem arany volt, a vágytól feketén csillogtak szemei, melyek beszippantottak magukba.

-Szeretlek- suttogtam halkan.- Mindennél jobban. Akarlak. Most.- nyögtem a szavakat, és láttam arcán, ő sem érez másképp. Lassan feltérdelt, és felsegített a homokból, de tekintetünket nem szakítottuk el egymástól. Közelebb léptem hozzá, ő megemelt a csípőmnél fogva és a lábaimat köré kulcsoltam. Vállain megtámaszkodtam, de úgy, hogy közben lássam az arcát.

-Biztos vagy benne?- kérdezte aggodalmasan, miközben elindult a ház felé.

-Igen.

-De amint fájdalmat okozok, vagy valamit nem jól csinálok, szólj, és azonnal abbahagyjuk.

-Ne félj, nem lesz semmi baj. Bízz bennem.-súgtam a fülébe, miközben beértünk a házba. Óvatosan lefektetett az ágyra és elhelyezkedett fölém. Felhúztam a térdeimet és széttártam a lábam. Merev szervét nőiességem kapujához helyezte és óvatosan belém hatolt. Megrándult az arcom a hirtelen fájdalomtól, ettől Edward arcán félelem futott át.

-Ne aggód. Semmi baj.-simítottam végig az arcán.-Már nem fáj.- megmozdítottam a csípőmet felfelé, mire halk morgás tört fel szerelmem mellkasából. Lassú tempót kezdett el diktálni, közben arcom minden egyes rezdülését figyelte, nem okoz-e fájdalmat. De az én arcomról más nem tudott leolvasni csak elégedettséget és szenvedélyt. Gyorsítottam a tempón és lábaimat derekára kulcsoltam. Edward megkapaszkodott az ágy támlájában, ami nemsokára hangos reccsenéssel adta meg magát. De ez nem érdekelt csak azt akartam, hogy még erősebben szorítson magához, még közelebb érezhessem magamhoz. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, a külvilágot alig érzékeltem, csakis Edwardot láttam és érzetem. Egyre hangosabb morgások törtek fel szerelmem torkából, örültem, hogy ő is ugyan úgy élvezi, mint én. Egyre erősebben éreztem a kéj hullámait, amikor egyszer csak egy hangos sikoly hagyta el a számat, és egy hullám futott végig a testemen, jóleső melegséget és bizsergést hagyva maga után. Ilyen földöntúli boldogságot még sosem éreztem. Edward megállt és az arcomat kezdte e simogatni. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen önző is vagyok, neki még nem adatott meg ez a gyönyör. Kezét az arcomról a csípőmre helyeztem, és megtoltam felfelé a fenekemet. Vette a lapot, magához húzott, és folytatta tovább, ahol abbahagyta. Még jobban élveztem az egészet, intenzívebben tudtam megélni. Edward a nevem suttogása közben elért a csúcsra, majd néhány párna széttépése után a mellkasomra borulva kapkodta a levegő, holott nem is volt rá szüksége. Mellém feküdt, átölelt izmos karjaival, engem pedig azonnal elnyomott az álom.

-Szeretlek.-suttogta Edward, és én mosolyogva aludtam el.