25. fejezet: London

Sziasztok!
Szomorúan láttam, hogy nem küldtetek nekem véleményt a blogról/történetről, tehát gondolom Tisztinek sem. Egy kicsit elszomorodtam, de remélem nem érek el emiatt rossz helyezést a versenyen. Reméltem, hogy segítetek nekem. De nem is beszélek többet erről. Itt a friss!!! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

A repülőtérre hamar megérkeztünk, és mit vártam mindenki minket bámult. Elég feltűnő volt hét csodálatosan gyönyörű "ember" plusz én, ahogy végiglejtünk a terminálon. Többen vissza is fordultak utánunk, egy srác pedig annyira nézte Rosaliet, hogy felbukott egy székben. Úgy éreztem magamat, mint valami sztár, aki előtt megnyílik a tömeg. De tudtam, hogy nem az én szépségem okozza ezt, hanem azé a félistené, aki a kezemet fogva húz közelebb a jegyváltó pulthoz. Akinek az arcán olyan büszkeség ül, mint ha megnyerte volna a lottó nyereményt. Pedig az az én nyereményem. Hiszen még mindig alig tudom elhinni, hogy ez az isteni lény az enyém. Mélázásomból az rázott fel, hogy megálltunk. Alice, Edward és én álltunk egy fényes pult előtt, ami mögött egy fiatal és csodás mosolyú nő ült.
- Üdvözlöm önöket a Seattlei Repülőtéren. Miben segíthetek?
- Jó napot. Nyolc első osztályú jegyet szeretnénk Londonba, egymás mellé. - mosolygott rá még kedvesebben Alice, holott kedvesemhez intézte a nő a kérdést.
- Rögtön nézem. - fordította a fejét a monitorra. - Igen. Nyolc jegy, első osztályra. Meg is van Párosával tudom önöknek ajánlani, kettő kettő egymás mögött, a másik négy ugyanígy a mellette levő sorban. Így megfelel? - nézett ismét kihívóan Edwarda, holott Alice válaszolt neki. Egy kicsit elegem is lett a nőből.
- Drágám, szerintem jó lesz. Nekem amúgy is mind egy, csak melléd ülhessek. - mosolyogtam elbűvölően Edwardra, majd egy lágy csókot adtam neki. Visszafordultam a nőhöz:
- Igen, megfelel nekünk. Ugye Alice? - néztem barátnőmre, aki arcrepesztően vigyorgott, és közben bólintott.
- Ha a feleségemnek megfelel, akkor kérjük a jegyeket. - mondta most már Edward, mire a nőnek lefagyott a mosoly az arcáról. Sietve kiadta a jegyeket, mi pedig kuncogva mentünk vissza a családhoz, akik persze mindent hallottak.
- Mint egy anyatigris, úgy véded Edy fiút. - jött oda Emmett, és karolta át a vállam - Jól leszerelted a csajt.
- Ami az enyém, arra ne fájjon más foga. - mondtam, és tovább indultunk a kapu felé. Mire odaértünk, már be is mondták a gépünk számát, így be is szállhattunk. A repülőút során is volt olyan stewardess, aki jobban próbálkozott, mint illett volna, de szépen leráztam.
- Ugye tudod, hogy tetszik, hogy így véded, ami a tiéd. - húzott magához közelebb Edward, és a hajamba fúrta az arcát.
- Mint egy anyatigris a kicsinyét. - simítottam végig a bronzos tincseken. De Edwardnak más tervei voltak, mert félre söpörte a hajam a nyakamból, majd lágy csókokat lehelt rá. Lassan haladt a vállam irányából felfelé, majd megállt a fülemnél.
- Emlékszel a hazautunkra? - suttogta a fülembe, hogy senki ne hallja - Esetleg folytathatnánk a mosdóban elkezdett dolgot. - mondta, majd a fülem mögötti érzékeny területet kezdte puszilgatni. A halk köhintést még a tudatom mélyén érzékeltem, de nem figyeltem rá különösebben, jobban érdekelt az, hogy hogy jutunk el most a mosdóig minél hamarabb. De Edward morgolódva húzódott kicsit hátrébb, de nem engedett el.
- Mit akartok? - kérdezte kicsit sem kedvesen a testvéreitől.
- El kell vinnem Bellát. Jasper már nem bír magával, és nem lenne jó, ha mi elszabadulnánk itt a repülőn. - hadarta a kis kobold, és már fel is ráncigált Edward mellől. Még méltatlankodni sem volt időm, Jazz már le is ült a helyemre, míg Alice lenyomott az övére. Végigcsacsogta az egész utat. Hogy milyen lesz az egyetem, hogy milyen a ház, a város, hogy mennyi bolt van, ahova mehetünk vásárolni. Szinte már nem is érzékeltem, hogy beszél hozzám, szép lassan elnyomott az álom. Hideg kezek simogatására ébredtem, és örültem, hogy visszakaptam a férjemet.
- Leszállunk Bella. Ébredj kedvesem.
- Csak ha kapok egy csókot. - nyűgösködtem kicsit még csukott szemmel.
- Ezt kérned sem kell. - mondta Edward, és hosszam megcsókolt. Kénytelenek voltunk elszakadni egymás ajkaitól, mert le kellett szállnunk a gépről, és mert egy Alice nevű tornádó söpört végig közöttünk. Ahogy kiléptünk a reptérről nem éreztem nagy változást Forks-hoz képest az időjárásban. Hatalmas köd volt, és elég hideg is, őszhöz képest. Sietve indultunk meg négy taxi felé, amik előtt a sofőrök kezében lévő táblára Cullen név volt írva. A fiúk a sofőrök segítségével bepakolták a hatalmas bőröndöket, és mindenki a párjával együtt beült egy kocsiba, és indultunk az új házunk felé.
Gyermeki izgalom uralkodott el rajtam, amint egyre közelebb értünk az új otthonunkhoz. Szinte percenként kérdeztem Edwardtól, hogy mikor érünk oda. Olyan voltam mint Szamár a Shrekben. De az egyik kérdésemre más válasz érkezett.
- Itt vagyunk. - mosolygott Edward, és rajta is láttam egy pillanatig, hogy ő is izgatott. A kocsi sor végén gurultunk be egy erdei útra, aminek a végén egy hatalmas tisztás volt, és ott állt rajta az új Cullen villa. Talán még az előzőnél is szebb volt. szinte olyan volt, mintha az erdő szerves része lenne. Már kívülről beleszerettem.

A lábazat világos szürke tégla volt, hasonló a gomolygó köd színéhez. A falak fából voltak, és itt is jellemző volt a Cullen üveg fal. Hatalmas volt, sokkal nagyobb, mint a Forksi ház. A kocsiból tátott szájjal szálltam ki, és pár másodperc múlva pirulva csuktam be, amint rájöttem mindenki az én reakciómon kuncog. Mire megfordultam, már a bőröndöket kivették a taxikból, és azok el is hajtottak. Mindenki megindult a ház felé, én még mindig földbe gyökerezett lábakkal szorongattam Edward kezét.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolygott rám Edward, és lassan elkezdett húzni a ház felé.
- Gyere Bella, bent még szebb! - kiabált ki Alice a házból. Mosollyal az arcomon léptem be, és még a levegő is bent akadt a tüdőmbe. Igaza volt Alice-nek bent sokkal szebb volt.

Egy tágas előtérbe húzott be Edward, ahol a falak, mint már kívülről látszott üvegből voltak, és még a ködös idő ellenére is világos volt bent.
A nappaliban a fehér szín uralkodott, néhol egy kis sötét narancs és bordó kiegészítővel megtörve. Hatalmas, tört fehér, bolyhos szőnyeg volt a földön, egy legalább 10 személyes fehér kanapé előtt. Narancs sárga, kényelmes fotelek voltak még a nappaliban, az elengedhetetlen plazma Tv, és egy emelvényem már ott állt Edward fekete zongorája.

 

 A nappaliból csak egy boltív választotta el konyhát, ami nagyon modern felszereléssel bírt. A falak itt is fehérek voltak, de a bútor világos és csoki barna. A hosszú pult mellett bár székek voltak. Asztal nem volt, minek is, hiszen csak én használom funkcionálisan a konyhát. De erre ott van az étkező, ami a konyhából nyílt közvetlenül.

Az étkezőben is a világos színek domináltak, is itt volt már Esme kedvenc étkező asztala, amit a zongorán kívül mindig, mindenhova magukkal visznek. A kristály csillár nagyon illett a szoba hangulatához. De volt egy nagy meglepetés is a falon, amit valószínű még Edward sem tudott, olyan jól el tudta Alice rejteni a gondolatait.
- Úgy gondoltam, hogy a ballagási kalap gyűjtés jó hagyomány, és követni is fogjuk, de mivel új családtagunk van, ezért kellett új hagyomány. És ezért vannak itt ezek a grafikák a falon. Mindenkitől készítettem egyet, szerintem nagyon jól sikerültek. Remélem nektek is tetszeni fog.
És mindenki ámulva ment közelebb a rajzokhoz, és csodálva néztük, nagyon élethűek lettek. Mindenki nagyon szép volt rajta, olyan szép majdnem, mint élőben. De a saját képem előtt megtorpantam. Hasonlított rám, de mégis olyan volt, mintha nem is én lettem volna. Vagyis inkább mintha én lettem volna, csak vámpírként.
- Úgy gondoltam, hogy kicsit megváltoztatlak. Csak hogy jobban szokd az új arcodat. Nagyon szép leszel, láttam. - mosolygott Alice, majd magamra hagyott a képpel.
- Te most is gyönyörű vagy. - suttogta egy édes hang a hátam mögül a fülembe.
- Vámpír létedre nem tökéletes a látásod. - bújtam az ölelésébe.
- Menjünk fel a szobánkba, és megmutatom, hogy mennyire jó a látásom. - mondta, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Csak miután megnéztétek a többi szobát. - méltatlankodott egy hang a hátunk mögött. Alice állt a lépcsőn csípőre tett kézzel, és dobolt a lábával.
- Megyünk. - sóhajtotta Edward, és elindultunk a lépcsőn fölfelé.

- Ez Rosaliék szobája. - lökött be minket egy ajtón az őrmester. Amint körül néztem, belepirultam a látványba. Az egész szoba vörösben úszott. Az nagy ágyon fehér takaró volt, ami szinte világított a piros falak, és a vörös kiegészítők között. A falon egy hatalmas tükör volt, ami melletti ajtón éppen Emmett és Rosalie lépett ki.
-Szép munka volt Alice. - mondta Rose - Imádom.
- Igen Alice. Nagyon szép. De Bella, nem kell belepirulni, nem vagyunk mi olyan perverzek, mint ahogy te gondolod. - vigyorgott kajánul Emmett.
- Macikám, csak én nem vagyok olyan perverz, mint ahogy Bella gondolja, te még annál is rosszabb vagy. - mondta Rose, majd hevesen megcsókolta Emet. Nekünk ez volt a végszó, sietve léptünk ki a szobából.

- Ez a mi szobánk. - mondta Jasper, nem is vettem észre mikor csatlakozott. A barna ajtó kinyílt, nekem pedig még jobban leesett az állam. A szobában a fekete, a lila, és a fehér volt az uralkodó szín. Olyan volt, mint egy mese birodalom, ami illett Alice-hez, de mégsem lógott ki belőle Jasper komolysága sem.

- A mi szobánk is csodálatos kedvesem. - szólalt meg mögülem Esme. Carlisleval ölelkezve álltak az ajtóban.
- Megmutatjátok? - kérdeztem lelkesen.
- Persze. Gyere. - mondta mosolyogva Carlisle, és átvezetett a folyosón lévő utolsó szobába.
- Ez teljesen olyan, mint ti. - mondtam álmélkodva.
- Milyen? - kérdezték érdeklődve.
- Az arany fal, olyan mint a szemet színe, és úgy ragyog, mint a kedvességetek. A barna pedig olyan melegséget áraszt, mint a szeretetetek, ami körülvesz titeket.
Esme a nyakamba borult, míg Carlisle átölelt minket, és köszönték, hogy ilyen kedves vagyok velük. De hiszen ők ilyen kedvesek velem.
- Gyertek, ölelkezni még lesz idő, van még mit mutatni. - rángatott tovább minket Alice.
Lementünk egy lépcsőn, és egy tanuló szobába érkeztünk.

Roskadoztak a könyvektől a fal melletti polcok, és kényelmes fekete bőrfotelek voltak a szoba közepén az asztalok mellett. Az asztalokon csúcs-modern laptopok sorakoztak. Hát igen. Szükség lesz egy ilyen helyre az egyetem mellett.
- Jajj, lesz még idő ezeket nézni, majd ha tanulni kell akkor. De gyertek, ettől eldobjátok az agyatokat! - kiabálta Alice egy szinttel lentebbről.Mindannyian letódultunk a lépcsőn, és még a vámpírok is megdermedtek a látványtól.
Egy állati kis aquapark volt előttünk, wellness részleggel és minden mással együtt. Egyszer csak ordításra lettem figyelmes, és a következő pillanatban pedig két nagy gyereket láttam beugrani a vízbe. Hatalmas csobbanással értek le, még minket is beterítettek vízzel. Úgy fröcskölték egymást, mintha még sosem láttak volna vizet.
- Alice, te egy isten király vagy! - kiabálta Emmett, de a következő percben Jasper már a víz alá is nyomta.









Mi addig Alice idegenvezetésével tovább indultunk, és itt is teljesen lenyűgözött minket. A hátsó kertben a benti részből egy üveg tolóajtón át kiléptünk az udvarra, ahol egy kinti medence volt, a partján pihenő ágyakkal. Kintről is vezetett fel egy lépcső a házba.
- Menjünk nézzük meg a mi szobánkat is. - suttogta a fülembe Edward, amitől végig futott a hátamon egy jóleső borzongás. Kézen fogott, és a kinti lépcsőn keresztül felvezetett a házba, majd felmentünk a második szintre. A folyosó végén lévő ajtót nyitotta ki, és egyszerre léptünk be a szobába. Ha a ház többi része csodálatos volt, erre nem találtam szavakat. Talán a tökéletes jól illett rá.                                                                                                  
A falak kékek voltak, csoki barna nehéz függönyök voltak a hatalmas ablakok előtt. Az ágy támlája felkúszott a falra, és olyan színű volt, mint a függöny, csak úgy, mint az ágytakaró. A párnák és a kiegészítők hasonló színűek voltak, mint a fal. Meg sem tudtam szólalni, olyan szép volt, tökéletes az egész. De nem sok időm volt kinézelődni magam, mert háttal nekicsapódtam az ajtónak, de sikkantani nem tudtam, mert egy hideg száj tapadt az enyémre. Csak egy halk nyögésre futotta.
- Baj van? - kérdezte aggódva Edward, de közben a nyakamat csókolgatta.
- Csak kicsit erősen csaptál az ajtónak. Még jó hogy nem törtük ki tokostól. - próbáltam meg elviccelni.
- Sajnálom. - hajtotta le Edward a fejét, és nekem most kellett lépnem, hogy abbahagyja az önmarcangolást. Fordítottam a helyzetünkön, és most őt nyomtam neki az ajtónak.
- Ha abba mered hagyni, amit elkezdtél, esküszöm kitalálok valamit, hogy hogy tudlak elverni. - mormogtam, miközben a nyakát csókoltam. De mire feleszméltem, ismét az ajtónak préselődtem, és a lábaimat már a dereka köré kulcsolva szorított magához.
- Eszem ágában sincs. - mondta, miközben megszabadított a felsőmtől és a melltartómtól. Lágyan csókolta végig a mellkasom, és a melleimet tüntette ki a figyelmével. Először alig érintette őket, majd a fogait is bevetve kergetett az őrületbe. Elindult az ágy felé velem, közben nem hagyta abba a kényeztetést. Letett az ágyra, és levette rólam a maradék ruháimat. Vámpírsebességgel kapkodta le a ruháit, és feküdt a lábaim közé. Automatikusan öleltem magamhoz, és próbáltam hozzá még közelebb kerülni.
- Sajnálom. Nem bírom tovább nélküled, éreznem kell téged. - nyögte, majd belém temetkezett. Én is felnyögtem a hirtelen érzéstől, pedig próbáltam elfojtani a hangokat.  
- Csak azt sajnálom - nyögtem, mert Edward hevesen elkezdett mozogni bennem - hogy Emmett poénjainak kereszttüzében leszünk.
- Hangszigetelt ajtó és falak. - nyögte Edward, és eszeveszett tempóba kezdett. Ha nézőközönségünk lenne most, az sem zavarna, de kicsit megnyugtatott ez a tény, így átadtam magam az élvezetnek. Néhány perc után csapott le egyszerre ránk az élvezet, és nem fogtuk vissza a hangunkat. Egymáson pihegve próbáltunk lenyugodni.
- Sajnálom, hogy ez ilyen gyors menet volt. - nézett rám bűnbánóan kedvesem.
- Ez így volt tökéletes. - simítottam végig az arcán, majd lágyan megcsókoltam.
- Nézzük meg a fürdőt is. - mondta hirtelen Edward, és az ölébe véve kezdett cipelni az egyik ajtó felé. Gondolom a másik a gardrób volt. Ahogy kinyílt az ajtó, megint tátva maradt a szám. Egy gyönyörű fürdőszoba tárult elénk, ami majdnem akkora volt, mint maga a szoba. Itt is a barna szín dominált.

Volt egy hatalmas zuhanykabin, Két mosdóval, és két tükörrel, ami majd megkönnyíti a reggeli készülődést. Tovább siklott a tekintetem, majd megláttam az ágy méretű pezsgőfürdős kádat, ami mögött olyan volt, mintha tűz égett volna a falban. Itt sem volt időm nézelődni túl sokat, mert Edward az ajkaimra tapadt, és befelé araszoltunk a zuhanykabinba. Itt megint egy feledhetetlen órát töltöttünk el, majd hulla fáradtan vitt Edward a szobába, és amint a fejem a párnára ért, már aludtam is.




Sziasztok!
Hát ez lett volna a friss, remélem tetszett. Nagyon örülnék pár kominak és szavazatnak is. Köszi!!! :)