Ízelítő a 22. fejezetből - Változás

Sziasztok!
Az utóbbi bejegyzésemben a segítségeteket kértem, hogy mi legyen a történet folytatása. Nagyon sok komit kaptam ezzel kapcsolatban, és kaptam néhány emailt is. Akinek még nem válaszoltam rá, annak üzenem, hogy nem felejtettem el, folyamatban van, csak megszállt az ihlet. Olvastam a leveleimet, és egy Gréta nevű olvasóm írása után szó szerint megszállt az ihlet. Ilyet még sosem éreztem. Hogy elolvastam valamit, és annak hatására elkezdett a történet tovább pörögni az agyamban. Ezúton is szeretném neki megköszönni ezt.
Most csak egy kis ízelítőt tudtam nektek hozni, időhiány miatt. De legkésőbb jövő hét ilyenkor hozom a teljes fejezetet. Köszönöm a türelmeteket, hogy eddig vártatok rám, remélem nem okozok majd csalódást.
Ui: Még mindig várom az esetleges ötleteket komiban és emailben is, és persze a véleményeteket is a fordulatról! Köszönöm!

Edward karjaiban ébredtem a részben sikertelen nosztalgiázásunk után. De nem bánom, mert így még többet próbálkozhatunk. Még mindig csukott szemmel feküdtem, és a gondolataim közé megint bekúszott az a dolog, amit már napok óta nem tudok kiverni a fejemből. Az átváltozásom. Hogy milyen leszek azután. Hogy mennyire leszek vad, és fékezhetetlen. És a legnagyobb félelmem. Hogy majd rá fogok-e támadni Edwardra. Annyira boldog vagyok, hogy végre testestül-lelkestül az enyém lett, és már csak olyan rövid ideig élvezhetem ezt, mielőtt elkezdődik az újszülött őrjöngésem. Lassan fészkelődni kezdtem, mert eldöntöttem magamban, hogy most vagy soha. Megkérdezem tőle.

- Jó reggelt! - csókolt homlokon kedvesem, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. - Sokáig tartott eldöntened, hogy felkelsz-e már. Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - kérdeztem vissza.
- Ráncoltad a homlokodat. - simított végig rajta hűvös ujjaival, és csak ekkor vettem észre, hogy még mindig nem hagytam abba.
- Utánam a vízözön. - motyogtam magamban, de tudtam, hogy Edward meghallja. Nem kérdezett közbe, de értetlen arcot vágott. - Szeretnék veled valamit megbeszélni. Komoly dolog.
- Ne csigázz tovább Bella, kérlek. - Edward hangja idegesen csengett.
- Szóval az átváltozásomról lenne szó. - mondtam, és a paplan csücskével kezdtem játszani. Néhány pillanat múlva fájdalmas hangon megszólalt:
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Amikor rájössz, hogy egy szörnyeteg vagyok, és nem akarsz majd ilyenné válni, mint én. - mondta lehajtott fejjel.
Meglepetten kaptam rá a tekintetem, és a szemeiben szomorúságot láttam megcsillanni. Az állánál fogva fordítottam magam felé a fejét, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Nem erről van szó. Félreérted. Vámpír szeretnék lenni. - értetlenül nézett rám - Vámpír szeretnék lenni. - nyomatékosítottam még egyszer - Csak nem most.