24. fejezet: Költözés

Sziasztok!
Meghoztam a friss részt, ahogy ígértem. (Ilyen is rég volt már...)
A chatben olvasottakra is szeretnék válaszolni, de előtte is többen olvasnátok olyan történetet, ahol nincs gyerek, és egyetemre mennek. Most ezt próbálom teljesíteni nektek, de ne féljetek, nem fog a történet elütni a címtől, még ha úgy is tűnik most ez. Megpróbálok mindenki kedvében járni, hiszen ezen kívül voltak más ötletek is. De nem mondok semmit, mert nem akarom lelőni a poént. Remélem azért mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást!
Komizzatok és szavazzatok!!!!

Miután lenyugodtak a kedélyek vázoltuk Edwarddal a tényeket.
- Vámpírok vagytok. -jelentettem ki egyszerűen, mire mindenki bólintott.
- Nem mehettek napra. - újabb bólintások következtek.
- A Darthmouthra terveztünk eredetileg menni, ahol persze süt a nap az év felében. - kis gondolkodás után újabb bólintások.
- Tehát nem mehetnétek ki az év felében a házból. - és itt esett le mindenkinek, hogy mit is akarok mondani.
- Hát persze! - csapott a homlokára Carlisle - Csak alibi volt New Hampshire, mi pedig már csak erre gondoltunk. - mosolygott, mire újból elkezdtek veszekedni, hogy akkor hova is menjünk.
- Állj! - szólt hangosabban Edward - Ameddig jobban bele nem melegedtek, nekünk lenne egy javaslatunk, és sok időnk sincs már. Londonra gondoltunk.
- Nem Amerikára? - kérdezte meghökkenve Emmett.
- Mi lesz a szüleiddel Bella? - kérdezte Esme.
- New Hampshire is elég messze van, alig találkoznánk, így London sincs sokkal messzebb.
- Igaz. - helyeselt Jasper. - És ti már ha jól érzem, sok mindent megterveztetek.
- Engedelmetekkel igen. - mosolygott Edward, és elkezdte ecsetelni a részleteket. Mosolyogva dőltem az ölébe, és figyeltem a családunkat, amint lelkesen tervezgettek. Elszenderedhettem, mert már senki nem volt a szobában, amikor Edward hűs érintésére ébredtem.
- A többiek? - kérdeztem összezavarodva.
- Pakolnak és intézik a költözést. Három nap múlva indulunk. - nézett rám gondterhelten.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Azt hittem szomorú leszel, hogy ilyen hamar megyünk. Alig lehetsz már itthon.
- Igen, rossz, hogy máris megyünk, de másrészt alig várom már, hogy együtt elkezdjük az új életünket. - simítottam el a ráncokat a homlokán, és megcsókoltam. Alig tudtuk elengedni egymást, de mennünk kellett bejelenteni Charlienak, hogy hazajöttünk, de már megyünk is. Nagyon örült, hogy hazajöttünk, és egészen megbékélt Edwarddal is, és elég jól fogadta a költözést, és Londont is. Örült, hogy eljutok Európába, csak sajnálta, hogy ilyen hamar megyünk. Főztem vacsorát, és Edwardnak is velünk kellett tartani, mert hát csak a férjem. Még mindig furcsa volt magamnak is kimondani. Charlie megkért minket, hogy aludjunk itt ma, és holnap is maradjunk. Itthon marad ő is, és segít nekünk pakolni. Nagyon meglepődtem ezen a kijelentésén.
- Nagyon megváltozott apu. - mondtam még mindig meglepetten Edwardnak, mikor felértünk a szobámba.
- Már nem vagy kislány Bella.
- De két hónapja még nem így gondolta. Hirtelen változott meg.
- Igen kedvesem, de már férjes asszony vagy, ezt ne feledd. Nem küldheti haza a férjedet. - mosolygott Edward, és hangjából sütött a büszkeség.
- Ó, igen, a feleséged. Ezt sosem fogom megszokni.
- Akkor talán emlékeztetnem kellene téged. - mondta, majd eldöntött az ágyon, és vadul csókolni kezdett. Alig kaptam levegőt, mikor elszakadtunk egymástól.
- Nem tudom, hogy fogom bírni, hogy nem kaphatlak meg akkor, és amikor akarlak. Nagy erőfeszítés lesz visszafogni magam. - támasztotta homlokát az enyémhez.
- Neked jobb az önuralmad, mint az enyém. - motyogtam - Akkor én hogy fogom kibírni? - gondolkoztam el én is. Mélázásomból Edward kuncogása zökkentett ki.
- Ez nevetséges? - kérdeztem meglepetten.
- Nem, inkább szomorú. De apád gondolatai felettébb mulatságosak. Ha tudná milyen messze jár az igazságtól... - harapta el a mondat végét még mindig nevetve.
- Mit gondol? - keltette fel az érdeklődésemet.
- Hát hogy mi most mit is csinálhatunk itt, és hogy mi történt a nászutunkon. De közel sem jár az igazsághoz.
- Hát az biztos. - pirultam el.
- Úgy örülök, hogy még láthatom ezt. - simította meg kipirult arcom. - Gyere menjünk lezuhanyozni.
Mikor már a víz alatt álltunk, és hevesen csókoltuk egymást akkor jutott eszembe valami.
- Basszus. Most Charlie mit gondolhat? - estem kétségbe - Teljesen elfelejtettem, hogy nem itthon vagyunk. Tisztára ki fog akadni, ha rájön, hogy itt, majdnem előtte, együtt zuhanyozunk.
- Most pontosan azt gondolja, amit csinálunk. - mosolygott kajánul Edward - Vagy hát, amit éppen akarnánk csinálni, csak nem tehetjük, mert lehet lebontanám a fél házat. - mosolygott még mindig arcrepesztően.
- Még egyszer basszus.
- Ne aggódj, kezd megbarátkozni a gondolattal, és bízik abban, hogy csak a nászutunkon csináltuk először. És valamennyivel ezt elfogadhatóbbnak tartja, mert hát csak a feleségem vagy.
- Igen. A feleséged vagyok. - csókoltam meg, és bújtam hozzá közelebb - Bár ami igaz az igaz, mert nagyon is szeretném azt csinálni. - dörgölődtem hozzá, mire felmorgott, és már el is záródott a víz. A következő percben mindketten törölközőben voltunk.
- Miért jöttünk ki? - kérdeztem ártatlanul.
- Ha még egy másodpercig bent vagyunk, biztos, hogy azt fogjuk csinálni, és azt tényleg nem nézné jó szemmel apád, ha hallaná. Még a végén ránk törné az ajtót, azt hinné épp megöllek, és lelőne. - próbált viccelni, de láttam rajta, hogy kevés választja el tőle, hogy leteperjen.
- De akkor holnap átmegyünk a villába. - simítottam végig vizes mellkasán.
 - Ne kísérts, Bella! - húzott magához közelebb, és megcsókolt. Felkapott az ölébe, majd átmentünk a szobámba. Útközben lekiabáltunk apámnak, hogy elmentünk aludni.
- Talán kezdhetnénk gyakorolni az önuralmunk. - állított talpra, és lesimította rólam a törölközőt. Ott álltam előtte a szoba közepén meztelenül, miközben a hold bevilágított az ablakon. Szemében szenvedély csillogott, arca földöntúli volt a sápadt fényben. Lágyan megcsókolt, keze végig simított a testemen, majd érzéki csókokkal hintette be a vállam.
- Ha megcsókolom a melleid, nem tudom abbahagyni. - mormolta a kulcscsontomnak. - De azért megérinteni azt hiszem lehet. - mondta, majd hűvös tenyerével masszírozni kezdte azokat. Hangos nyögés tört ki belőlem, amit egy csókkal fojtott belém. Kezeim elindultak a testén, és leoldottam a derekáról a törölközőt. Végigsimítottam a mellkasán, a hasán, és indult a kezem a férfiassága felé.
- Ha megsimítalak, - suttogtam a szájába - nem tudom majd abbahagyni. Azt hiszem most kellene leállnunk. - nyögtem, és nehezen, de elszakadtam tőle.
- Megkeresem a pizsamád. - fordult el tőlem, és nagyokat lélegzett, hogy lenyugtassa magát. Ő is felvette az alsóját, majd bebújtunk az ágyba. Sokáig feküdtem nyitott szemmel, nem jött álom a szemere.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam. - suttogtam, de tudtam, hogy ő is meghallja.
- Ne is mondd. Alig bírom visszafogni magam. - suttogta Edward is elkínzottan.
- Énekelsz nekem? - kérdeztem, és a mellkasára feküdtem, hátha könnyebben elalszok.
 - Persze. Aludj csak kedvesem.
Az altatómat kezdte el dúdolni, és ezt őt is megnyugtatta, mert engedett a tartásán, átkarolt, és így már sikerült az álmok birodalmába merülnöm.
A reggeli ébredés, és az Edward számára kínszenvedéses reggeli után hamar eltelt a nap. Kora délutánra sikerült mindent összepakolni a szobámba, és átvittünk minden a Cullen villába. Charlie erősködött, hogy velünk jöjjön, így hármasban indultunk el. Alice nem figyelhetett eléggé, hogy apám is velünk tart, ugyanis amikor megérkeztünk Emmett éppen egy kézzel egyensúlyozva hozta ki Edward zongoráját, és cukkolta vele, hogy éppen leejti, de amikor meglátta apámat éppen kiszállni a hátsó ülésről, lefagyott a mosoly az arcáról. Egy másodperc alatt visszatette a helyére, és várta a reakciót. Szerencsére Charlie nem vette észre, így hatalmas nevetésben törtem ki a megkönnyebbüléstől és Emmett halálra vált arcártól.
Már nem sok dolgunk volt a házban, Edward szobájában pakolásztunk még, apám pedig Esmével beszélgetett. Az este is hamar eljött, és Charlie hazament, a Cullen házaspárok pedig visszavonultak a szobáikba.
Amint bezáródott mögöttünk az ajtó, a hátam neki szorult, Edward ajkai pedig lecsaptak rám. Őrült tempóban csókolt, ahol csak ért. Hamar elveszítettem a külvilággal a kapcsolatot, és az sem vettem, mikor kerültünk az ágyba, csak amikor éreztem, hogy kedvesem kezdi lehámozni rólam a ruháim, de hamar megunta, így reccsenve került le rólam minden.
- Ez nem ér. - nyögtem két csók között.
- Mi a baj? - kérdezte Edward a melleimtől.
- Én nem tudlak ilyen gyorsan levetkőztetni.
- Ezen könnyem segíthetünk. - mondta Edward, és a következő másodpercben már az ő ruhái és szétszakadva hevertek a szobában. Átfordítottam Edwardot, és a nagy dísz párnáknak döntöttem a hátát. Felé másztam, és ott csókoltam ahol értem. A szoba a beszűrődő holdfénytől ugyan olyan sejtelmes volt mint tegnap az én szobám, de itt nem kellett vissza fognunk magunkat. Őrülten szerethettük egymást, úgy, ahogy mi akartuk. Ahogy Edward ölébe ültem, és egybe forrasztottam a testünket, egy mély morgás tört fel belőle, amihez pár másodperc múlva az én nyögéseim is csatlakoztak. Elég hangosak voltunk, de nem érdekelt, ha a szuper hallású családunk meg is hall minket. A gyönyör egyszerre csapott le ránk, hangos sikolyom töltötte be az egész szobát. Rádőltem Edward mellkasára, ott próbáltam levegőhöz jutni. Lágyan cirógatta a hátamat, el el vándorolva a fenekemre. nem húzódott el tőlem, így egy csípő mozdulattal újra felkorbácsoltam a vágyát.
- Úgy érzem, telhetetlen ma Mrs. Cullen. - nézett rám éj fekete szemeivel.
- Ha rólad van szó, mindig telhetetlen vagyok. - húztam le egy tarkójánál fogva egy csókra, majd ott fojtattuk, ahol abbahagytuk pár perccel ezelőtt. Most sokkal lágyabban szerettük egymást, nem siettünk sehova, de még is, fergeteges volt ez a szeretkezésünk. Teljesen kifáradva dőltem a hatalmas párnák közé, Edward pedig gondosan betakargatott. Hamar elnyomott az álom, hiszen már a hajnali nap sugarai ragyogták be a szobát.
Úgy éreztem, mintha még egy órája sem aludtam volna el. Megfordultam, de nem találtam Edwardot magam mellett. Kinyitottam a szemem, és keresni kezdtem a szobában. A gardróbból lépett éppen ki, nagy sajnálatomra már felöltözve.
- Nem akartalak felébreszteni. - mondta bűnbánatosan, és már mellettem is volt.
- Csak nem találtalak. Hiányoztál. - csókoltam meg lágyan - Mennyi az idő?
- 8 óra van.
- Akkor ideje felkelni, még van mit pakolni. - nagy ásítás közben kikászálódtam az ágyból.
- Pihenj csak, majd mi befejezzük. - próbált vissza tessékelni az ágyba.
- Segíteni akarok. - erősködtem, és indultam a fürdőbe - Várj meg itt, mindjárt jövök!
Sietve lezuhanyoztam, majd szaladtam is vissza a szobába. Beszáguldottam a gardróbba, ahol már ki volt készítve egy adag ruha. Örültem, hogy nem kell válogatnom, így magamra kapkodtam azokat. Egy barna rövid nadrág volt és a fekete-szürke húzott anyagú felső, és egy szürke kardigán. Egy csinos hajpánt volt még ott, amit betettem a hajamba, és már mentem is vissza szerelmemhez. Amint visszaértem felkapott, és már száguldott is le velem a konyhába. Letett a pult mellé egy székre, és már vette is ki Esme kezéből a tányért, amin a reggelim volt.
- Köszönöm a tálalást. - mosolyogtam rá, majd hozzáláttam enni - És köszönöm a finom reggelit is - mondtam teli szájjal Esmének.
- Nagyon szívesen kedvesem.
- Kérhetnék egy kávét? Elég álmos vagyok. Jó lenne, ha kicsit felébresztene. - de még alig mondtam ki a mondatot, Emmett trappolt be a konyhába, és vágódott le a székre mellém.
- Mi van Hugi? Csak nem fárasztó volt az éjszaka? Nem tudtál aludni? Bár ahogy hallottam, Edward talált neked más elfoglaltságot. - mondta a szemöldökét húzogatva.
- Hagyd békén Bellát! - förmedt rá Edward.
- Ne, hagyd! legalább nekem volt mit csinálni az éjjel. - fordultam mosolyogva mackó bátyám felé. Emmett arcáról lehervadt a mosoly.
- Hát bátyám, ezt megkaptad. - jött be mosolyogva Jasper, és húzta magával Alicet.
- Ha befejezted a reggelit, akkor kezdhetünk is kipakolni, ugyanis mindjárt itt vannak a szállítók. És édesapád is jön majd. - táncolt oda mellém Alice.
A szállítók tényleg nagyon hamar megérkeztek, és egész délelőtt pakoltuk a dobozokat, és néhány bútort. A végére beesett apám is, és lassan ideje volt tőle elbúcsúznom. Éppen fent voltam a szobában, és a személyes dolgaimat pakoltam be egy horgolt táskába. Egy kis szájfényt tettem fel, majd az arany karkötőt és ékszereket. Belebújtam az arany magas sarkú szandálba, és elindultam a földszintre. Meglepődött arcokkal találtam magam szembe.
- Mi a baj? - kérdeztem mindenkitől. Edward odasuhant mellém, és rögtön lecsókolta a szájfényemet.
- Felvettél mindent, amit kikészítettem. - hitetlenkedett Alice.
- Magassarkú van rajtad. - nézett rám unottan Rosalie.
- Ó, hát ez. - néztem végig magamon - A szigeten volt időm hozzászokni a kreációidhoz, és lassan sikerül megtanulnom járni ezekben a halálcsapdákban. - mosolyogtam Edwardra, mert tudtam,ez csak mind miatta van. Hogy neki szép legyek, hogy mellette szépnek lássanak az emberek. a következő pillanatban kopogtattak az ajtón, és apám lépett be rajta. Én még mindig a lépcső alján ácsorogtam, és kitágult szemekkel nézett rám.
- Ne kezdd te is, tudom, nem szoktam ilyen ruhákat hordani. Megváltoztam. - mondtam már kicsit mérgesen, mert utáltam a középpontban lenni. Apám lassan odasétált elém és megölelt.
- Csak annyit akartam mondani, hogy szép vagy, és nagyon fogsz hiányozni.
- Te is nekem apa. - mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. Hosszan öleltük egymást, majd kisétáltunk a házból, és bezártuk magunk mögött az ajtót. A verandán álltunk mindannyian, és Charlie mindenkitől elbúcsúzott. Először Rosalie és Emmett ült be a piros sport kocsiba, és lassan kigurultak a földútra. Majd őket Alice és Jasper követte a kanári sárga Porschéval. Esme és Carlisle is elindult a fekete Mercedessel. Már csak mi hárman álltunk ott, mikor apa odalépett Edwardhoz, és kezet nyújtott neki.
- Vigyázz a lányomra, most már te vagy érte a felelős. - mondta, és férfiasan megölelte.
- De azért te is vigyázz magadra. - mondta nekem, és szorosan megölelt.
- Szia apa. - suttogtam, majd beültem a férjemmel az oldalamon az ezüst Volvóba, és a többiek után indultunk. Apám integetett nekünk a tornácon állva, és pedig hátrafordulva köszöntem neki, amíg ki nem fordultunk a főútra. Elindultunk a repülőtér felé, hogy megkezdhessük az új életünket Londonban.

Bella ruhája: