18. rész: Jutalom

Sziasztok!

Meghoztam a frisst, remmélem örültök neki. Jó olvasást hozzá!

A napsugarak meleg simogatására ébredtem reggel. Nem volt még kedvem kinyitni a szemem, ezért csak tapogatva próbáltam megkeresni Edwardot. De a hűvös márvány test helyett egy apró, selymes valamit tapintottam ki. Kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy egy gyönyörű, rózsaszín-fehér trópusi virágot tartok az ujjaim között. Felemeltem a párnáról, és mélyet szippantottam az illatából. Teljesen kitöltötte az érzékeimet, miközben óvatosan a szirmait simogattam. Csak kis idő után vettem észre egy papírlapot a virág helyén. Egy idézet állta rajta, Edward gyönyörű írásával:

„A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.” Szeretlek!

                                                                                     Edward

Lassan álltam fel, és vettem fel egy fehér szatén köntöst, majd elindultam megkeresni a férjemet. A virágot még mindig a kezemben szorongattam, és menet közben mélyeket szippantottam a bódító illatából. Ahogy kiértem a konyhába, megláttam, amint Edward éppen megteríti nekem az asztalt a reggelihez. Amint az ajtóhoz értem, rám nézett, és egy térd remegtető mosolyt kaptam ajándékba.

- Jó reggel szépségem. - jött közelebb, majd kaptam egy csókot.

- Most már tökéletes. - mosolyogtam bárgyún még a csók hatása miatt.

- Bocsánat, hogy nem voltam melletted, mert éjjel elugrottam vadászni, aztán mire hazaértem, még aludtál, így készítettem neked reggelit.

- Köszönöm. - öleltem meg, mert ennyire odafigyelt rám, és gondoskodott rólam. És még a tegnapi „akcióját” is meg kell valahogy hálálnom. Ahogy elindult a pult felé, hogy tálalja a reggelimet, nem tudtam levenni a formás fenekéről a szemem. Ing nem volt rajta csak egy világos len nadrág, ami annyira kiemelte a feszes fenekét, hogy ennek hatására már tudtam is, mivel tudom törleszteni a múlt éjjelt. Utána siettem, hogy még a pultnál el tudjam kapni. Megálltam mögötte és mindkét tenyeremmel végigsimítottam a hátán. Megdermedt abban a mozdulatban, amit éppen csinált, és egy elégedett sóhaj hagyta el a száját. Tenyerem útját először ajkaimmal majd nyelvemmel jártam végig, ami mennyei érzés volt, mert ilyenkor még jobban éreztem a csodás napfény ízét.

- Reggelizned kéne. - mondta elfúló hangon Edward, ami mosolygásra késztetett.

- Oké, fogok. - tartottam egy kis határszünetet, miközben magam felé fordítottam a férjemet - Téged.

Értetlenséget véltem felfedezni a szemeiben, ezért el is kezdtem a magyarázatomat. Lassan végigsimítottam márványkemény mellkasán, majd a karjain is, és mindkét kezét a pultra raktam, hogy támaszkodjon meg rajta. Így egy kicsit lentebb ereszkedett, és már elértem a nyakát. Csókokkal hintettem be, amiket ő apró morgássokkal jutalmazott. De amikor beleharaptam a nyakába, akkor kezdte megérteni, mire is céloztam.

- Kezdem kapizsgálni, mit értettél azon, hogy engem akarsz reggelire. - mondta mosolyogva, majd jobban félre döntötte a fejét, hogy még jobban hozzáférjek.

- Te nem a reggeli vagy, hanem a desszert, de most fordítva fogom megenni a fogásokat. - mormoltam már a mellkasának. Kezeimmel és ajkaimmal is kényeztettem egyszerre, miközben Edward egyre erősebben markolta a pultot. Egyre lentebb haladva már a dudorodó nadrágja is azt bizonyította, hogy jó, amit csinálok. A nyelvemmel körberajzoltam a mellbimbóját, de nem időztem ott sokáig, haladtam a célom felé. Lassan letérdeltem elé, miközben bontogatni kezdtem a nadrágja elejét. Mire kedvesem feleszmélt, hogy mit csinálok, már a ruhadarab a földre hullott. Értetlenség és kíváncsiság csillogott a szemében, miközben lenézett rám. Hogy kicsit rávezessem, mik is a terveim valójában, végigsimítottam boxerének elején, mire kezei alatt halkan reccsent a pult.

- Bella - nyögte nehezen - Te mit csin…? - kérdezte volna, ha kezem nyomán végig nem húzom ugyanott az ajkaimat. Majd óvatosan beakasztottam az ujjam az alsónadrág gumírozott szélébe, és egy határozott mozdulattal lerántottam a bokájáig a nadrágja mellé. Óvatosan a kezembe vettem a férfiasságát, és lepkeszárny finoman végig simítottam rajta.

- Ezt nem kellene, Bella. - suttogta Edward alig hallhatóan.

- És megkérdezhetem, hogy miért? - néztem fel rá kihívóan, majd még egyszer végigsimítottam legnemesebb részén.

- Ó, te jóságos ég! - nyögte rekedten, majd hátravetette a fejét, miközben még egyet reccsent a munkapult.

- Csak had kényeztesselek most én téged. Engedd el magad. - suttogtam neki, miközben lassan közelítettem ajkaimmal felé. Edward itt is ugyan olyan hideg volt, mint mindenhol máshol, kemény, de mégis selymes. Lassan végighúztam a nyelvem a hegyéig, mire Edward keze nyomán apró darabok hullottak le a márványpultból. Lassan süllyesztettem a számba, miközben felnéztem kedvesemre. Engem nézett éjfekete szemeivel, amiben elragadottságot véltem felfedezni. Ezek szerint jól csinálom, gondoltam magamban, és lassan kivettem a számból a férfiasságát, de közben a kezeimet mozgattam rajta. Óvatosan felemelkedtem Edwardhoz, és lágy csókot adtam kívánatos ajkaira, de mohón a hajamba túrt, és közelebb húzott magához. Nyelve befurakodott a számba, mire erősebben megszorítottam őt a lent tevékenykedő kezeimmel, és gyorsabb tempót kezdtem diktálni. Belenyögött a csókunkba, elszakadt a számtól, és egy mély morgás kíséretében a vállaimra hajtotta a fejét. Elléptem tőle egy lépést, de nem engedtem a kezeimmel, és elvettem egy párnát a székről. Edward kétségbeesetten mozdult velem együtt, míg én nevetve toltam vissza eredeti helyére.

- Nem hagyom abba, ne félj. - mondtam, miközben ledobtam a lábai elé a párnát, és rátérdeltem. - Csak picit kemény a föld. - adtam meg a választ, mire valamit akart Edward mondani, de nem hagytam neki, mert újra az ajkaimmal vettem kezelésbe, mire csak egy hangos nyögés csúszott ki a száján. Számmal és kezemmel egy ütemben mozogtam a férfiasságán, másik kezemmel, pedig a fenekébe markoltam. Edward mellkasából egyre hangosabb morgások törtek fel, mire egy hatalmas reccsenés szelte át a konyha levegőjét. Meglepetten pillantottam fel rá, és azt láttam, hogy a gránit konyhapult nagy része Edward kezeiben van, amik nemsokára hangos puffanással értek földet. A következő pillanatban már a megterített asztalról hangos csörömpöléssel értek földet a dolgok, és az asztal tetején ültem, ő pedig a nyitott combjaim között helyezkedett el. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasa minden levegővételnél az enyémhez ért, olyan közel húzott magához.

- Sajnálom. Nem bírtam tovább. Annyira… Olyan… Nagyon… Hihetetlenül… Jó volt. - kereste a szavakat, miközben a köntösöm övét bontogatta, majd széttárta rajtam, és lesimította a vállaimról. - Annyira megkívántalak. Sajnálom, hogy megállítottalak.

- Semmi baj - simítottam tenyeremet az arcára - Majd legközelebb folytatom. - kacsintottam rá, mire megragadta a csípőmet, és egy mozdulattal belém hatolt. Az intenzív érzéstől annyira megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom a hátában, hogy nehogy leessek az asztalról.

- Szavadon foglak, de most dőlj hátra. - kért meg Edward, és én azt tettem, amit mondott. Elfeküdtem az étkező asztalon, és a fejem felett megkapaszkodtam a szélében. Edward mindkét tenyerét a melleimre simította, és erőteljesen mozogni kezdett. Erősen kellett kapaszkodnom, hogy le ne sodródjak a hevességétől, de nem bántam. Egyik kezével a melleimet simogatta, míg másik keze a hasamon át elért a nőiességemhez. Ujjaival simogatta legérzékenyebb pontom, miközben bennem mozgott, mire hirtelen ültem fel az asztalon.

- Edward! - kaptam el rémülten a kezét, mire ő mosolyogva visszanyomott fekvő helyzetbe az asztalra.

- Csak hagyd, hogy kényeztesselek. - ismételte előző szavaimat, és újra az édes kínzásba kezdett. Alig telt el néhány perc, és sikítva éltem át a gyönyört, de Edward még nem hagyta abba a tevékenységét. Csak erőtlenül vonaglottam a karjai között, és már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. De nem kellett sok, ő is követett a mennyekbe. De ennek sajnos az asztal látta a kárát, ugyanis Edward az élvezettől hatalmasat csapott rá, ami azon nyomban összedőlt. Az utolsó pillanatban kapott el a fenekemnél fogva, és tartott meg, különben mindketten a földön kötöttünk volna ki. Nevetve vitt a hálószoba felé, miközben a testünk egy másodpercre sem vált el egymástól.

- Azt hiszem a pultot, és az asztalt is felírhatod a pótolandó bútorok listájára. - nevettem én is vele.

- Csak várd ki a nászutunk végét, szerintem jó pár dologgal bővül még a lista. Főleg, ha ilyen kényeztetéssel lepsz meg. - mondta, majd kaptam szívdöglesztő féloldalas mosolyt. Beértünk a hálóba, mire ledobott az ágyra, és fölém tornyosult.

- Na asszony! - mondta nevetve. - Nézzük, ez az ágy kiállja-e a töréspróbát!

- Nem hiszem. - ráztam meg a fejem, majd végigsimítottam a férfiasságán, ami újra tettre késznek bizonyult. - De egy próbát azért megér. - mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

A folytatást a fantáziátokra bízom... Nah jó, majd megírom, de azért ti is elgondolkodhattok rajta, mi is történhet ezek után. :) Komizzatok és szavazzatok!!!

Itt a virág, amit Bella kapott: