Sziasztok!
Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várni a frissre, és nem is vagyok büszke erre a részre, de sehogy sem akart úgy sikerülni, ahogy elképzeltem azt. ma már nem sokan fogjátok elolvasni, a késői időpontra való tekintettel, de mindenképpen fel akartam már tenni, mert így is sokat késtem vele. Remélem azért tetszeni fog, és csak annyit fűznék még hozzá a fordulathoz, hogy akár hogy is néz most ki, nem sokban fogunk eltérni az eredeti esemény szálától. De majd mindent a maga idejében! Jó olvasás! Sziasztok!!!!!!!
Néhány óra alvás után Edward hideg érintésére ébredtem. Alig bírtam kinyitni a szemem, annyira fáradt voltam. Kávé illatát éreztem a levegőben, és csukott szemmel nyújtottam ki a kezem, tapogattam a bögre után. Edward nevetve adta a kezembe, én pedig mohón, de még mindig csukott szemmel szürcsölni kezdtem. Mire megittam, úgy éreztem, hogy már ki tudom nyitni a szemem. Edwardból csak egy világos csíkot láttam, amint a szobában ide-oda suhan. Mikor észrevette, hogy megittam a kávét, és pillanat alatt eltüntette a kezemből a bögrét, és a reggelimet adta a heyére. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, és enni kezdtem, közben a száguldó Edwardot figyeltem. Mire befejeztem a reggelim, már minden össze volt csomagolva. Mosolyogva álltam föl és léptem oda kedvesemhez, aki éppen a bőröndön húzta be a cipzárat.
- Úgy elfáradtam ebben a nagy pakolásban, - nyújtóztam egyet - még jó hogy segítettél. - csókoltam meg lágyan.
- Látom sikerült felébredned. - kapott az ölébe Edward, és cipelt a fürdőszobába. Kicsit hosszúra nyúlt a közös zuhanyozás, de azért sikerült kikeverednünk a fürdőből.
- De ha mindent becsomagoltál, mit fogok felvenni? - álltam tanácstalanul a szoba közepén.
- Mivel én nem értek a divathoz, ezért felhívtam Alice-t, és megkérdeztem tőle, mit készítsek ki neked az útra. A fehérneműk között keresgélve - itt nyelt egy nagyot- találtam néhány darabot, amit mindenképpen látni szeretnék rajtad. - ölelt át hátulról, és a fülembe suttogott.
- Mindenképpen megmutatom majd mindegyiket - sóhajtottam a közelségétől - de ha nem kezdünk el készülni, nem fogjuk elérni a gépet.
Edward morgolódott még egy kicsit, majd megmutatta hol találom a ruháimat. Azt mondta inkább öltözzünk külön, és még ő be is fejezi a pakolást. Félve léptem a ruha kupachoz, de Alice most megkönyörült rajtam, és az én ízlésemet tükröző ruhát választott ki. Nem is tudtam, hogy pakolt be ilyeneket is. Egy hosszú, világos nyári farmer volt, egy keresztben szürke-fekete csíkos atlétával. Hozzá ugyan olyan csíkos balerina cipő. Felvettem mindent, majd a nyakamba akasztottam a hosszú, arany, szives, macis nyakláncot, ami nagyon tetszett. Feltettem a hatalmas köves karperecet, és konstatáltam, hogy jól nézeki ki. A szemem kifestettem a bronz és selyem fényű szemhéj púderrel, feldobtam egy kis szempilla spirált, és feltettem még a szürke kis kalapot is, ami szintén nagyon tetszett. A dolgaimat bedobáltam a fekete kis táskába. Az asztalon már csak egyetlen dolog volt, egy izzó piros rúzs. Néhány másodpercig szemeztem vele, majd mit veszthetek alapon kifestettem a számat. Félve néztem bele a tükörbe, de meglepődve vettem észre, hogy a kissé lebarnult bőrömhöz nagyon illik a színe. Kiléptem a szobából, és Edwardot kerestem. Éppen akkor lépett be az ajtón.
- Már kivittem a csomagokat a hajóba. - mondta tágra nyílt szemekkel.
- Na? Hogy tetszem? - fordultam körbe.
- Gyönyörű vagy. - nyögte, és a másik pillanatban már a karjaiban voltam, és hevesen csókolt.
- Te is nagyon jól nézel ki. megint passzolunk. - mondtam nevetve, és örültem, hogy csókálló ez a vörös rúzs.
Edward egy szürkéskék farmert viselt egy kék hosszú ujjú pólóval, amit a könyökéig feltűrt. Rajta is volt kalap, hasonló az enyémhez, csak fekete.
- Alice mindig mindenre gondol. - mondtuk szinte majdnem egyszerre.
- Ezt még vedd fel, kicsit hűvös van. - adott oda egy fekete lenge inget.
Felvett még a szék karfájáról két fekete bőrdzsekit, amit majd otthon fog jól jönni, és elindultunk a hajóhoz. Nagyon hamar elrepült az idő, és én végig csak a szigetet tudtam bámulni, amíg el nem tűnt a szemem elől.
- Hamarosan vissza jövünk. - simított végig Edward az arcomon, mert látta a szomorúságomat.
- Megígéred? - kérdeztem vissza.
- Megígérem. - mondta komoly arccal, majd ismét a vizet figyelte. Kis idő múlva megérkeztünk a kikötőbe, ahol egy taxi várt minket. A taxis még fel sem eszmélt, Edward már bepakolta a hatalmas bőröndöket, és indultunk a repülőtér felé. Alice jobb időt nem találhatott volna az utazásra, ugyanis Rio fölött hatalmas esőfelhők gyülekeztek, szürkére festve ezzel a karneváli várost. A repülő téren nem sokáig tartott a beszállás, amint feleszméltem, már a repülőn ültünk.
- Nagyon elgondolkodtál. - csatolta be az övemet kedvesem.
- Ohh, igen. Bocsánat.
- Semmi baj. Elmondod min gondolkodsz?
- Csak, azon, hogy mit fognak szólni a többiek. Hogy fogják fogadni a hírt. - bújtam közelebb Edwardhoz.
- Meg fogják érteni, sőt, szerintem örülni fognak. Szeretnek emberként is. - nyugtatott kedvesem, miközben a hátamat simogatta. Lágy csókolt lehelt az ajkaimra, majd végigcsókolta az arcomat az állam vonaláig, majd áttért a nyakamra. Elégedett sóhaj szakadt ki belőlem, és jó volt, hogy messze ültek egymástól az emberek, mert furcsán néztek volna ránk, amit éppen elkezdtünk csinálni. Edward nem hagyta abba a nyakam csókolgatását, én pedig bronz hajában kalandoztam a kezeimmel, és próbáltam még közelebb húzni magamhoz, pedig az már lehetetlen volt. Egy torokköszörülésre Edward felemelte a fejét, de nem távolodtunk el egymástól.
- Esetleg hozhatok önöknek valamit? - kérdezte kissé furcsa éllel a hangjában a stewardess, mire én is odafordítottam a fejem.
- Drágám kérsz valamit? - simította végig az arcomat - Tudja most megyünk haza a nászutunkról. - mondta elbűvölően Edward, mire megváltozott a nő arckifejezése.
- Oh, értem. - mosolyodott el - Azonnal hozok önöknek egy kis pezsgőt és édességet, és sok boldogságot kívánok. - mosolygott még mindig, és elsietett. Majd pár perc múlva viszatért 2 pohár pezsgővel, különféle csokoládékkal, és eperrel.
- Köszönjük. - mondtam már én, és kedvesen rámosolyogtam.
- Igazán nincs mit, és még egyszer sok boldogságot.
- Hát akkor koccintsunk a hazautunkra. - adta a kezembe kedvesem az egyik poharat. - De amint leszállok, nekem vezetnem kell, szóval nem ihatok. - mosolyodott el féloldalasan.
- Hát persze. Majd én megiszom a tiédet is, mert nagyon finom.
Megittam mindkét pohár pezsgőt, és hiába ettem a csokiból is és az eperből is, így is kicsit a fejembe szállt. Gátlástalanul kezdtem Edwardot mindenhol csókolgatni és simogatni. Ő pedig finoman próbált leállítani, holott láttam, nincs ellenére a dolog.
- Szerelmem, ezt nem itt kéne. - próbált meg eltolni magától.
- De ha én itt kívántalak meg, akkor mit tegyek? - kérdeztem durcásan, és visszahúzódtam a helyemre.
- Nemsokára hazaérünk. Bírd még ki egy kicsit. - kérlelt, és odanyújtotta asz epreket. - Vegyél még belőle, jól néznek ki.
- Nem kóstolod meg? - haraptam bele az egyikbe, és hagytam, hogy a leve kicsorduljon a számból. Edward rögtön kapott az alkalmon, és lecsókolta a cseppet.
- Nem rossz, de te sokkal édesebb vagy. - és már ő sem volt olyan gátlásos, mint eddig. - Lehet, hogy én sem bírom ki hazáig. - csókolta már a nyakamat, és keze a melleimen körzött.
- A mosdóban várlak. - álltam fel a helyemről, és reméltem, hogy utánam jön.
- Magamra zártam a fülkét, és nem kellett sokáig várnom, halkan kopogtattak. Résnyire kinyitottam a fülkét, és Edward bebújt mellém. Elég szűkösen voltunk, de megoldotta a helyzetet. A fenekemnél fogva megemelt, és felültetett a mosdó szélére. még fel sem eszméltem, már csak a melltartóm volt rajtam, és hevesen csókolta a melleim. Én próbáltam bontogatni az ingét, de túlságosan remegtek a kezeim.
- Várj, segítek. - mosolygott rám, és már rajta sem volt az ing. Tovább csókolt, miközben és a hátát, és a mellkasát simogattam. Már éppen lekerült volna rólam a nadrág, mire kedvesem felmordult.
- A francba. - mondta, és már rajta is volt az ing. - Mennünk kell. - kerítette elő a felsőmet, és segített felvenni.
- Mi a baj? - kérdeztem még kábán.
- Az egyik utas itt vár a fülke előtt.
- Ó. - csak ennyit tudtam kinyögni, mert leesett, hogy éppen mit akartunk mi itt csinálni. Szeretkezni egy repülőn. a mosdóban. Ó édes istenem. Elöntött a forróság, és olyan piros lehetett a fejem, mint egy paradicsom. Edward leemelt a földre, és végigsimított az arcomon.
- Ne légy zavarban - mosolygott, majd lágyan megcsókolt - megoldom. - mondta, és kiléptünk a fülkéből.
Egy meglepett pasas állt ott, és tágra nyílt szemekkel nézett minket.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Csak tudja, nászutasok vagyunk. - mosolygott rá Edward. A férfinek rögtön leesett a helyzet, és szélesen vigyorogni kellett.
- Nem tesz semmit. - veregette meg Edward vállát - én is voltam fiatal.
Edward elindult a helyünk felé, és én még visszafordulva láttam, hogy a pasi még mindig vigyorogva belépett a mosdóba.
- Most mit gondolhat rólunk. - ültem le a helyemre.
- Ne aggódj, pontosan azt gondolja, amit éppen készültünk csinálni. És irigyel minket, hogy még mi fiatalok vagyunk, és megtehetjük.
Erre nem tudtam mit mondani, csak Edward vállára hajtottam a fejemet, ő pedig a hátamat kezdte simogatni. Lassan kezdett lecsukódni a szeme, de még érzékeltem, amint szerelmem a fülemhez hajol, és belesuttogja, hogy otthon innen folytatjuk. Elnyomott az álom, és már csak akkor ébredtem, amikor Amerika partjai kezdtek kirajzolódni a felhők alatt. Izgalom lett úrrá rajtam, hogy újra láthatom a családom. Charlie és Reneé is hiányzik, de az új családom, Cullenék fognak várni a reptéren, és az ő véleményüktől félek a legjobban. Leszálltunk a gépről, és lassan haladtunk a kijárat felé. Ahogy kiléptünk a kapun, rögtön egy magasba ugráló, és vadul nézelődő Alicet láttunk a tömegben. Amint meglátott minket, már rohant is felénk, és a nyakamba ugrott. Még láttam, ahogy Esme a fia nyakába veti magát. Percekig öleltük egymást Alicel. Még tovább is szorított volna, ha Emmett nem kap ki a karjai közül, és nem pörget meg a levegőben. Teljesen bele szédültem.
- Emmett, én is örülök neked, de rosszul leszek. - nyögtem ki nagy nehezen, mire letett, és szélesen rám vigyorgott.
- Hiányoztál ám nagyon. - mondta, de nem tudtam már válaszolni, mert Esme vetette a nyakamba magát. Majd utána Carlisle és még Jasper is megölelt. De legnagyobb meglepetésemre Rosalie lépett elém, és sután ugyan, de ő is átölelt. Nagyon meglepődtem, de viszonoztam az ölelését.
- Örülök, hogy hogy hazaértetek. - mondta, majd visszalépett Edward mellé.
Jasper és Emmett már hozta is a csomagjainkat, és elindultunk a kocsikhoz. Alice végig mellettem csicsergett, és még a kocsiban sem lehetett lelőni. Nem meséltünk semmit, mert megvártuk, míg hazaérünk, hogy mindenki ott legyen, és hallhassa. Nem tartott sokáig az út, Jasper is úgy vezet, mint a többi Cullen. Leparkoltunk a villa előtt, és Edward kisegített a kocsiból. Jól jöttek a kabátok, mert Forksban kicsit más volt az időjárás, mint Brazíliában.
- Jó újra itthon lenni. - ölelt át hátulról kedvesem.
- Igen, nekem is hiányzott már. - ásítottam egy nagyot. Ez az utazás, és kis időeltolódás megviselt.
- Gyere, pihenj le egy kicsit. - még ellenkezni sem volt időm, már, már Edward a szobája előtt is állt. Benyitott, és nekem tátva maradt a szám.
- Na milyen? - kérdezte mellőlünk Alice.
- Nagyon tetszik. - mondtam teljesen elbűvölve. Az egész szoba teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy elmentünk. A falak hófehérek voltak, a padló sötétbarna, csillogó. Az ágyat kicserélték, és talán még szebb állt a szoba közepén, mint eddig. Csokibarna volt, arany mintás ágytakaróval. Az ágy fölött a falon téglalap alakú kazetták voltak a falon, szintén barnák, kis fénnyel megvilágítva. A mennyezet volt a legfurcsább. Barna fényes anyagból volt, ami visszatükrözte a szobát, mintha egy hatalmas tükör lenne a plafonon. Az üvegfalelőtt gyonyörű, hosszú fehér függöny volt, a szobában található barna színnel megeggyező sötétítővel. Az ágy előtt hófehér puha szőnyeg volt, az éjjeli szekrények az ágyhoz passzoltak. Egyedül a hatalmas polcrendszer maradt meg a szobában, amin Edward cd-i és könyvei voltak, de ekkor vettem észre, hogy az én dolgaim is itt voltak a szobában.
- Ha valamin szeretnétek, nyugodtan változtathatunk. - mondta Esme kedvesen.
- Azt hiszem, ez így tökéletes. Köszönjük. - mondta Edward helyettem is, mert én még mindig a szoba közepén álltam, tátott szájjal. Az ajtó halk csukódására eszméltem fel.
- Ez gyönyörű, de nem kellett volna. Nem fogjuk tudni kihasználni a szobát.
- Nagyon unatkoztak nélkülünk, és köszöntő ajándékit szerettek volna nekünk. Azt pedig csak Alice tudja, hogy nem szándékozunk sokáig maradni. De ami a kihasználást illeti, azzal azért megpróbálkozhatunk. - lépett oda hozzám kedvesem, miközben csibészes mosoly bújkált a szája szélén.
- Alice azt üzeni nézzük meg a többi részt is. - morogta Edward.
- Mást is alakítottak át? - kérdeztem meglepetten, és elindultam a fürdő felé. Amint beléptem, ismét leesett az állam, mert az is teljesen át volz alakítva. A szoba színével harmonizált, hatalmas zuhanyzó, és fürdőkád volt benne. Egyszerűen tökéletes volt, és itt is megtaláltam, a holmijaimat. Szóval átköltöztettek a Cullen házba. Vajon Charlie hogy fogadta a doolgot. Miközben ezen gondolkodtam átvezetett Edward a gardróbba, amit lehet, hogy nem kellett volna. Itt már nem találtam meg a saját dolgaimat. Sőt itt egyáltalán semmit nem lehetett megatlálni, annyi ruha, cipő, és kiegészítő volt itt.
- Te jó ég. Itt el lehet veszni. Ha egyszer nem találnátok meg, belefulladtam egy ruha kupacba. - mondtam hüledezve, és Emmett öblös nevetésétől rengett a ház.
- Majd én segítek neked eligazodni. - ajánlkozott fel kedvesem.
- Akkor el is kezdheted. Keress nekem valami kényelmes ruhát, amibe átöltözhetek. - adtam ki a feladatot, de Edward tényleg nem viccelt, néhány pillanat múlva már egy melegítő nadrág és egy póló volt a kezében. Átöltöztem, majd viszamenünk a szobába. Ledőltem az ágyra, ami hihetelen puha, és kényelmes volt. Elemi erővel nehezedett ráma fáradtság.
- Pihenj kedvesem. - simított végig az arcomon.
- De még élménybeszámolót kell tartanunk. - ellenkeztem.
- Majd elkezdem, úgyis olyan sok mesélni valónk van, majd ha kipihented magad, folytatod. - és ezzel nem tudtam ellenkezni, és már nem is akartam. Lecsukódtak a szemeim, és csak órákkal később ébrdtem fel. Lebattyogtam a nappaliba, ahol minden szem rám szegeződött.
- Jó reggelt csipkerózsika! - köszöntött vigyorogva Emmett - Majdnem egy hónapig voltatok pihenni, és te mégis ilyen fáradt vagy? Mit csinált veled ez az Eddy fiú? - húzogatta kajánul a szemöldökét, mire én elpirultam. - Szaftos részleteket kérünk, Edy eddig semmi ilyet nem mesélt. - folytatta tovább, mire egy fejen kólintás lett az eredménye.
- Hol tartottál? - ültem Edward ölébe. - Honnan folytassam?
- Ami azt illeti minden dolgot elmeséltem, ami publikus. - kacsintott rám, mire én ismét fülig pirultam.
- Csak téged vártunk, hogy megbeszéljük, hogyan is legyen tovább. - vette át a szót Carlisle. - Míg ti távol voltatok beszélgettünk róla, hogy mi legyen, ha hazajöttök. Arra gondoltunk, hogy amíg az újszülött éved tart úgy csinálhatnánk, mintha elköltöznénk, de mégis ittamardnánk, míg nem tudsz majd emberek közé menni, és csak akkor költöznénk. De ha zavar téged, elmehetünk Denaliba is, ha könnyebbnek gondolod a helyzetet.
Idegesen hallgattam végig a dolgot, és közben Alice-t figyeltem, de ő aprót rázott a feján, hogy még senki sem tudja a döntésem. Edward aprót szorított bátorításul a kezemen, míg én nagyot sóhajtva belekezdtem a mondandómba.
- Az az igazság, hogy nem szeretnék még vámpír lenni. - böktem ki a lényeget, mire Alice-en és edwardon kívül mindenkinek elakadt a lálegzete. - De ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy soha, csak hogy nem most rögtön. Úgy döntöttem, pontosabban úgy döntöttünk - fordultam Edward felé - hogy egyetemre szeretnék járni. Persze ha nem zavar titeket. -sütöttem le a szememet.
De kellemesen csalódtam a reakciókban, mert még Rosalie sem ellenkezett, úgy látszik beletörődött, hogy én is a család tagja lettem. Mindenki hevesen érvelt az ő mondandója mellett, miközben én csak kapkodtam a fejem az új információk között. Költözés, egyetem, lakás, dátumok repkedtek a levegőben, és én nem értettem a felét sem annak amit mondanak.
- Ne aggódj, kiveszekszik magukat, aztán elmondjuk nekik, mi hogy gondoltuk. - csókolt a nyakamba Edward, és én kányelmesen hátradőltem az ölelésében, és vártam, míg az új családom dűlőre jut.
Bella ruhája
Edward ruhája
Hálószoba
Fürdőszoba
Gardrób
Ui: Komizzatok és szavazzatok, mennyire tetszett a rész!!!! És az új designe szavazást se feledjétek!!!Köszönöm!!!
