Legjobb rész

Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni egy blogversenyhez. Tiszti hirdetett egy versenyt, amire egy fejezettel kell nevezni. Nem tudtam, melyiket is küldhetném el neki, így a ti segítségeteket kérem. Melyik a ti kedvencetek? Szerintetek melyik sikerült a legjobban? Vasárnapig várom a hozzászólásotokat. Remélem nem nagy kérés ez tőlem. Az új fejezetet el kezdtem írni, jövőhéten szeretném feltenni. Nagyon szégyenlem magam, hogy az előzőekre ilyen sokat kellett várni.
Sziasztok!!!

Ui: Jelentkezzetek, ha elég bátrak vagytok!!!

23. fejezet: Otthon

Sziasztok!

Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várni a frissre, és nem is vagyok büszke erre a részre, de sehogy sem akart úgy sikerülni, ahogy elképzeltem azt. ma már nem sokan fogjátok elolvasni, a késői időpontra való tekintettel, de mindenképpen fel akartam már tenni, mert így is sokat késtem vele. Remélem azért tetszeni fog, és csak annyit fűznék még hozzá a fordulathoz, hogy akár hogy is néz most ki, nem sokban fogunk eltérni az eredeti esemény szálától. De majd mindent a maga idejében! Jó olvasás! Sziasztok!!!!!!! 

Néhány óra alvás után Edward hideg érintésére ébredtem. Alig bírtam kinyitni a szemem, annyira fáradt voltam. Kávé illatát éreztem a levegőben, és csukott szemmel nyújtottam ki a kezem, tapogattam a bögre után. Edward nevetve adta a kezembe, én pedig mohón, de még mindig csukott szemmel szürcsölni kezdtem. Mire megittam, úgy éreztem, hogy már ki tudom nyitni a szemem. Edwardból csak egy világos csíkot láttam, amint a szobában ide-oda suhan. Mikor észrevette, hogy megittam a kávét, és pillanat alatt eltüntette a kezemből a bögrét, és a reggelimet adta a heyére. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, és enni kezdtem, közben a száguldó Edwardot figyeltem. Mire befejeztem a reggelim, már minden össze volt csomagolva. Mosolyogva álltam föl és léptem oda kedvesemhez, aki éppen a bőröndön húzta be a cipzárat.
- Úgy elfáradtam ebben a nagy pakolásban, - nyújtóztam egyet - még jó hogy segítettél. - csókoltam meg lágyan.
- Látom sikerült felébredned. - kapott az ölébe Edward, és cipelt a fürdőszobába. Kicsit hosszúra nyúlt a közös zuhanyozás, de azért sikerült kikeverednünk a fürdőből.
- De ha mindent becsomagoltál, mit fogok felvenni? - álltam tanácstalanul a szoba közepén.
- Mivel én nem értek a divathoz, ezért felhívtam Alice-t, és megkérdeztem tőle, mit készítsek ki neked az útra. A fehérneműk között keresgélve - itt nyelt egy nagyot- találtam néhány darabot, amit mindenképpen látni szeretnék rajtad. - ölelt át hátulról, és a fülembe suttogott.
- Mindenképpen megmutatom majd mindegyiket - sóhajtottam a közelségétől - de ha nem kezdünk el készülni, nem fogjuk elérni a gépet.
Edward morgolódott még egy kicsit, majd megmutatta hol találom a ruháimat. Azt mondta inkább öltözzünk külön, és még ő be is fejezi a pakolást. Félve léptem a ruha kupachoz, de Alice most megkönyörült rajtam, és az én ízlésemet tükröző ruhát választott ki. Nem is tudtam, hogy pakolt be ilyeneket is. Egy hosszú, világos nyári farmer volt, egy keresztben szürke-fekete csíkos atlétával. Hozzá ugyan olyan csíkos balerina cipő. Felvettem mindent, majd a nyakamba akasztottam a hosszú, arany, szives, macis nyakláncot, ami nagyon tetszett. Feltettem a hatalmas köves karperecet, és konstatáltam, hogy jól nézeki ki. A szemem kifestettem a bronz és selyem fényű szemhéj púderrel, feldobtam egy kis szempilla spirált, és feltettem még a szürke kis kalapot is, ami szintén nagyon tetszett. A dolgaimat bedobáltam a fekete kis táskába. Az asztalon már csak egyetlen dolog volt, egy izzó piros rúzs. Néhány másodpercig szemeztem vele, majd mit veszthetek alapon kifestettem a számat. Félve néztem bele a tükörbe, de meglepődve vettem észre, hogy a kissé lebarnult bőrömhöz nagyon illik a színe. Kiléptem a szobából, és Edwardot kerestem. Éppen akkor lépett be az ajtón.
- Már kivittem a csomagokat a hajóba. - mondta tágra nyílt szemekkel.
- Na? Hogy tetszem? - fordultam körbe.
- Gyönyörű vagy. - nyögte, és a másik pillanatban már a karjaiban voltam, és hevesen csókolt.
- Te is nagyon jól nézel ki. megint passzolunk. - mondtam nevetve, és örültem, hogy csókálló ez a vörös rúzs.
Edward egy szürkéskék farmert viselt egy kék hosszú ujjú pólóval, amit a könyökéig feltűrt. Rajta is volt kalap, hasonló az enyémhez, csak fekete.
- Alice mindig mindenre gondol. - mondtuk szinte majdnem egyszerre.
- Ezt még vedd fel, kicsit hűvös van. - adott oda egy fekete lenge inget.
Felvett még a szék karfájáról két fekete bőrdzsekit, amit majd otthon fog jól jönni, és elindultunk a hajóhoz. Nagyon hamar elrepült az idő, és én végig csak a szigetet tudtam bámulni, amíg el nem tűnt a szemem elől.
- Hamarosan vissza jövünk. - simított végig Edward az arcomon, mert látta a szomorúságomat.
- Megígéred? - kérdeztem vissza.
- Megígérem. - mondta komoly arccal, majd ismét a vizet figyelte. Kis idő múlva megérkeztünk a kikötőbe, ahol egy taxi várt minket. A taxis még fel sem eszmélt, Edward már bepakolta a hatalmas bőröndöket, és indultunk a repülőtér felé. Alice jobb időt nem találhatott volna az utazásra, ugyanis Rio fölött hatalmas esőfelhők gyülekeztek, szürkére festve ezzel a karneváli várost. A repülő téren nem sokáig tartott a beszállás, amint feleszméltem, már a repülőn ültünk.
- Nagyon elgondolkodtál. - csatolta be az övemet kedvesem.
- Ohh, igen. Bocsánat.
- Semmi baj. Elmondod min gondolkodsz?
- Csak, azon, hogy mit fognak szólni a többiek. Hogy fogják fogadni a hírt. - bújtam közelebb Edwardhoz.
- Meg fogják érteni, sőt, szerintem örülni fognak. Szeretnek emberként is. - nyugtatott kedvesem, miközben a hátamat simogatta.  Lágy csókolt lehelt az ajkaimra, majd végigcsókolta az arcomat az állam vonaláig, majd áttért a nyakamra. Elégedett sóhaj szakadt ki belőlem, és jó volt, hogy messze ültek egymástól az emberek, mert furcsán néztek volna ránk, amit éppen elkezdtünk csinálni. Edward nem hagyta abba a nyakam csókolgatását, én pedig bronz hajában kalandoztam a kezeimmel, és próbáltam még közelebb húzni magamhoz, pedig az már lehetetlen volt. Egy torokköszörülésre Edward felemelte a fejét, de nem távolodtunk el egymástól.
- Esetleg hozhatok önöknek valamit? - kérdezte kissé furcsa éllel a hangjában a stewardess, mire én is odafordítottam a fejem.
- Drágám kérsz valamit? - simította végig az arcomat - Tudja most megyünk haza a nászutunkról. - mondta elbűvölően Edward, mire megváltozott a nő arckifejezése.
- Oh, értem. - mosolyodott el - Azonnal hozok önöknek egy kis pezsgőt és édességet, és sok boldogságot kívánok. - mosolygott még mindig, és elsietett. Majd pár perc múlva viszatért 2 pohár pezsgővel, különféle csokoládékkal, és eperrel.
- Köszönjük. - mondtam már én, és kedvesen rámosolyogtam.
- Igazán nincs mit, és még egyszer sok boldogságot.
- Hát akkor koccintsunk a hazautunkra. - adta a kezembe kedvesem az egyik poharat. - De amint leszállok, nekem vezetnem kell, szóval nem ihatok. - mosolyodott el féloldalasan.
- Hát persze. Majd én megiszom a tiédet is, mert nagyon finom.
Megittam mindkét pohár pezsgőt, és hiába ettem a csokiból is és az eperből is, így is kicsit a fejembe szállt. Gátlástalanul kezdtem Edwardot mindenhol csókolgatni és simogatni. Ő pedig finoman próbált leállítani, holott láttam, nincs ellenére a dolog.
- Szerelmem, ezt nem itt kéne. - próbált meg eltolni magától.
- De ha én itt kívántalak meg, akkor mit tegyek? - kérdeztem durcásan, és visszahúzódtam a helyemre.
- Nemsokára hazaérünk. Bírd még ki egy kicsit. - kérlelt, és odanyújtotta asz epreket. - Vegyél még belőle, jól néznek ki.
- Nem kóstolod meg? - haraptam bele az egyikbe, és hagytam, hogy a leve kicsorduljon a számból. Edward rögtön kapott az alkalmon, és lecsókolta a cseppet.
- Nem rossz, de te sokkal édesebb vagy. - és már ő sem volt olyan gátlásos, mint eddig. - Lehet, hogy én sem bírom ki hazáig. - csókolta már a nyakamat, és keze a melleimen körzött.
- A mosdóban várlak. - álltam fel a helyemről, és reméltem, hogy utánam jön.
- Magamra zártam a fülkét, és nem kellett sokáig várnom, halkan kopogtattak. Résnyire kinyitottam a fülkét, és Edward bebújt mellém. Elég szűkösen voltunk, de megoldotta a helyzetet. A fenekemnél fogva megemelt, és felültetett a mosdó szélére. még fel sem eszméltem, már csak a melltartóm volt rajtam, és hevesen csókolta a melleim. Én próbáltam bontogatni az ingét, de túlságosan remegtek a kezeim.
- Várj, segítek. - mosolygott rám, és már rajta sem volt az ing. Tovább csókolt, miközben és a hátát, és a mellkasát simogattam. Már éppen lekerült volna rólam a nadrág, mire kedvesem felmordult.
- A francba. - mondta, és már rajta is volt az ing. - Mennünk kell. - kerítette elő a felsőmet, és segített felvenni.
- Mi a baj? - kérdeztem még kábán.
- Az egyik utas itt vár a fülke előtt.
- Ó. - csak ennyit tudtam kinyögni, mert leesett, hogy éppen mit akartunk mi itt csinálni. Szeretkezni egy repülőn. a mosdóban. Ó édes istenem. Elöntött a forróság, és olyan piros lehetett a fejem, mint egy paradicsom. Edward leemelt a földre, és végigsimított az arcomon.
- Ne légy zavarban - mosolygott, majd lágyan megcsókolt - megoldom. - mondta, és kiléptünk a fülkéből.
Egy meglepett pasas állt ott, és tágra nyílt szemekkel nézett minket.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Csak tudja, nászutasok vagyunk. -  mosolygott rá Edward. A férfinek rögtön leesett a helyzet, és szélesen vigyorogni kellett.
- Nem tesz semmit. - veregette meg Edward vállát - én is voltam fiatal.
Edward elindult a helyünk felé, és én még visszafordulva láttam, hogy a pasi még mindig vigyorogva belépett a mosdóba.
- Most mit gondolhat rólunk. - ültem le a helyemre.
- Ne aggódj, pontosan azt gondolja, amit éppen készültünk csinálni. És irigyel minket, hogy még mi fiatalok vagyunk, és megtehetjük.
Erre nem tudtam mit mondani, csak Edward vállára hajtottam a fejemet, ő pedig a hátamat kezdte simogatni. Lassan kezdett lecsukódni a szeme, de még érzékeltem, amint szerelmem a fülemhez hajol, és belesuttogja, hogy otthon innen folytatjuk. Elnyomott az álom, és már csak akkor ébredtem, amikor Amerika partjai kezdtek kirajzolódni  a felhők alatt. Izgalom lett úrrá rajtam, hogy újra láthatom a családom. Charlie és Reneé is hiányzik, de az új családom, Cullenék fognak várni a reptéren, és az ő véleményüktől félek a legjobban. Leszálltunk a gépről, és lassan haladtunk a kijárat felé. Ahogy kiléptünk a kapun, rögtön egy magasba ugráló, és vadul nézelődő Alicet láttunk a tömegben. Amint meglátott minket, már rohant is felénk, és a nyakamba ugrott. Még láttam, ahogy Esme a fia nyakába veti magát. Percekig öleltük egymást Alicel. Még tovább is szorított volna, ha Emmett nem kap ki a karjai közül, és nem pörget meg a levegőben. Teljesen bele szédültem.
- Emmett, én is örülök neked, de rosszul leszek. - nyögtem ki nagy nehezen, mire letett, és szélesen rám vigyorgott.
- Hiányoztál ám nagyon.  - mondta, de nem tudtam már válaszolni, mert Esme vetette a nyakamba magát. Majd utána Carlisle és még Jasper is megölelt. De legnagyobb meglepetésemre Rosalie lépett elém, és sután ugyan, de ő is átölelt. Nagyon meglepődtem, de viszonoztam az ölelését.
- Örülök, hogy hogy hazaértetek. - mondta, majd visszalépett Edward mellé.
Jasper és Emmett már hozta is a csomagjainkat, és elindultunk a kocsikhoz. Alice végig mellettem csicsergett, és még a kocsiban sem lehetett lelőni. Nem meséltünk semmit, mert megvártuk, míg hazaérünk, hogy mindenki ott legyen, és hallhassa. Nem tartott sokáig az út, Jasper is úgy vezet, mint a többi Cullen. Leparkoltunk a villa előtt, és Edward kisegített a kocsiból. Jól jöttek a kabátok, mert Forksban kicsit más volt az időjárás, mint Brazíliában.
- Jó újra itthon lenni. - ölelt át hátulról kedvesem.
- Igen, nekem is hiányzott már. - ásítottam egy nagyot. Ez az utazás, és kis időeltolódás megviselt.
- Gyere, pihenj le egy kicsit. - még ellenkezni sem volt időm, már, már Edward a szobája előtt is állt. Benyitott, és nekem tátva maradt a szám.
- Na milyen? - kérdezte mellőlünk Alice.
- Nagyon tetszik. - mondtam teljesen elbűvölve. Az egész szoba teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy elmentünk. A falak hófehérek voltak, a padló sötétbarna, csillogó. Az ágyat kicserélték, és talán még szebb állt a szoba közepén, mint eddig. Csokibarna volt, arany mintás ágytakaróval. Az ágy fölött a falon téglalap alakú kazetták voltak a falon, szintén barnák, kis fénnyel megvilágítva. A mennyezet volt a legfurcsább. Barna fényes anyagból volt, ami visszatükrözte a szobát, mintha egy hatalmas tükör lenne a plafonon. Az üvegfalelőtt gyonyörű, hosszú fehér függöny volt, a szobában található barna színnel megeggyező sötétítővel. Az ágy előtt hófehér puha szőnyeg volt, az éjjeli szekrények az ágyhoz passzoltak. Egyedül a hatalmas polcrendszer maradt meg a szobában, amin Edward cd-i és könyvei voltak, de ekkor vettem észre, hogy az én dolgaim is itt voltak a szobában.
- Ha valamin szeretnétek, nyugodtan változtathatunk. - mondta Esme kedvesen.
- Azt hiszem, ez így tökéletes. Köszönjük. - mondta Edward helyettem is, mert én még mindig a szoba közepén álltam, tátott szájjal. Az ajtó halk csukódására eszméltem fel.
- Ez gyönyörű, de nem kellett volna. Nem fogjuk tudni kihasználni a szobát.
- Nagyon unatkoztak nélkülünk, és köszöntő ajándékit szerettek volna nekünk. Azt pedig csak Alice tudja, hogy nem szándékozunk sokáig maradni. De ami a kihasználást illeti, azzal azért megpróbálkozhatunk. - lépett oda hozzám kedvesem, miközben csibészes mosoly bújkált a szája szélén.
- Alice azt üzeni nézzük meg a többi részt is. - morogta Edward.
- Mást is alakítottak át? - kérdeztem meglepetten, és elindultam a fürdő felé. Amint beléptem, ismét leesett az állam, mert az is teljesen át volz alakítva. A szoba színével harmonizált, hatalmas zuhanyzó, és fürdőkád volt benne. Egyszerűen tökéletes volt, és itt is megtaláltam, a holmijaimat. Szóval átköltöztettek a Cullen házba. Vajon Charlie hogy fogadta a doolgot. Miközben ezen gondolkodtam átvezetett Edward a gardróbba, amit lehet, hogy nem kellett volna. Itt már nem találtam meg a saját dolgaimat. Sőt itt egyáltalán semmit nem lehetett megatlálni, annyi ruha, cipő, és kiegészítő volt itt.
- Te jó ég. Itt el lehet veszni. Ha egyszer nem találnátok meg, belefulladtam egy ruha kupacba. - mondtam hüledezve, és Emmett öblös nevetésétől rengett a ház.
- Majd én segítek neked eligazodni. - ajánlkozott fel kedvesem.
- Akkor el is kezdheted. Keress nekem valami kényelmes ruhát, amibe átöltözhetek. - adtam ki a feladatot, de Edward tényleg nem viccelt, néhány pillanat múlva már egy melegítő nadrág és egy póló volt a kezében. Átöltöztem, majd viszamenünk a szobába. Ledőltem az ágyra, ami hihetelen puha, és kényelmes volt. Elemi erővel nehezedett ráma fáradtság.
- Pihenj kedvesem. - simított végig az arcomon.
- De még élménybeszámolót kell tartanunk. - ellenkeztem.
- Majd elkezdem, úgyis olyan sok mesélni valónk van, majd ha kipihented magad, folytatod. - és ezzel nem tudtam ellenkezni, és már nem is akartam. Lecsukódtak a szemeim, és csak órákkal később ébrdtem fel. Lebattyogtam a nappaliba, ahol minden szem rám szegeződött.
- Jó reggelt csipkerózsika! - köszöntött vigyorogva Emmett - Majdnem egy hónapig voltatok pihenni, és te mégis ilyen fáradt vagy? Mit csinált veled ez az Eddy fiú? - húzogatta kajánul a szemöldökét, mire én elpirultam. - Szaftos részleteket kérünk, Edy eddig semmi ilyet nem mesélt. - folytatta tovább, mire egy fejen kólintás lett az eredménye.
- Hol tartottál? - ültem Edward ölébe. - Honnan folytassam?
- Ami azt illeti minden dolgot elmeséltem, ami publikus. - kacsintott rám, mire én ismét fülig pirultam.
- Csak téged vártunk, hogy megbeszéljük, hogyan is legyen tovább. - vette át a szót Carlisle. - Míg ti távol voltatok beszélgettünk róla, hogy mi legyen, ha hazajöttök. Arra gondoltunk, hogy amíg az újszülött éved tart úgy csinálhatnánk, mintha elköltöznénk, de mégis ittamardnánk, míg nem tudsz majd emberek közé menni, és csak akkor költöznénk. De ha zavar téged, elmehetünk Denaliba is, ha könnyebbnek gondolod a helyzetet.
Idegesen hallgattam végig a dolgot, és közben Alice-t figyeltem, de ő aprót rázott a feján, hogy még senki sem tudja a döntésem. Edward aprót szorított bátorításul a kezemen, míg én nagyot sóhajtva belekezdtem a mondandómba.
- Az az igazság, hogy nem szeretnék még vámpír lenni. - böktem ki a lényeget, mire Alice-en és edwardon kívül mindenkinek elakadt a lálegzete. - De ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy soha, csak hogy nem most rögtön. Úgy döntöttem, pontosabban úgy döntöttünk - fordultam Edward felé - hogy egyetemre szeretnék járni. Persze ha nem zavar titeket. -sütöttem le a szememet.
De kellemesen csalódtam a reakciókban, mert még Rosalie sem ellenkezett, úgy látszik beletörődött, hogy én is a család tagja lettem. Mindenki hevesen érvelt az ő mondandója mellett, miközben én csak kapkodtam a fejem az új információk között. Költözés, egyetem, lakás, dátumok repkedtek a levegőben, és én nem értettem a felét sem annak amit mondanak.
- Ne aggódj, kiveszekszik magukat, aztán elmondjuk nekik, mi hogy gondoltuk. - csókolt a nyakamba Edward, és én kányelmesen hátradőltem az ölelésében, és vártam, míg az új családom dűlőre jut.

Bella ruhája 

Edward ruhája

Hálószoba

Fürdőszoba

Gardrób

Ui: Komizzatok és szavazzatok, mennyire tetszett a rész!!!! És az új designe szavazást se feledjétek!!!Köszönöm!!!

22. fejezet: Változás (teljes fejezet)

Edward karjaiban ébredtem a részben sikertelen nosztalgiázásunk után. De nem bánom, mert így még többet próbálkozhatunk. Még mindig csukott szemmel feküdtem, és a gondolataim közé megint bekúszott az a dolog, amit már napok óta nem tudok kiverni a fejemből. Az átváltozásom. Hogy milyen leszek azután. Hogy mennyire leszek vad, és fékezhetetlen. És a legnagyobb félelmem. Hogy majd rá fogok-e támadni Edwardra. Annyira boldog vagyok, hogy végre testestül-lelkestül az enyém lett, és már csak olyan rövid ideig élvezhetem ezt, mielőtt elkezdődik az újszülött őrjöngésem. Lassan fészkelődni kezdtem, mert eldöntöttem magamban, hogy most vagy soha. Megkérdezem tőle.

- Jó reggelt! - csókolt homlokon kedvesem, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. - Sokáig tartott eldöntened, hogy felkelsz-e már. Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - kérdeztem vissza.
- Ráncoltad a homlokodat. - simított végig rajta hűvös ujjaival, és csak ekkor vettem észre, hogy még mindig nem hagytam abba.
- Utánam a vízözön. - motyogtam magamban, de tudtam, hogy Edward meghallja. Nem kérdezett közbe, de értetlen arcot vágott. - Szeretnék veled valamit megbeszélni. Komoly dolog.
- Ne csigázz tovább Bella, kérlek. - Edward hangja idegesen csengett.
- Szóval az átváltozásomról lenne szó. - mondtam, és a paplan csücskével kezdtem játszani. Néhány pillanat múlva fájdalmas hangon megszólalt:
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Amikor rájössz, hogy egy szörnyeteg vagyok, és nem akarsz majd ilyenné válni, mint én. - mondta lehajtott fejjel.
Meglepetten kaptam rá a tekintetem, és a szemeiben szomorúságot láttam megcsillanni. Az állánál fogva fordítottam magam felé a fejét, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Nem erről van szó. Félreérted. Vámpír szeretnék lenni. - értetlenül nézett rám - Vámpír szeretnék lenni. - nyomatékosítottam még egyszer - Csak nem most.
Már éppen meg akart szólalni, de mutatóujjamat az ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Várd meg, még befejezem, és érteni fogod. - simítottam végig tenyeremmel az imádott arcon - Csak nem tudom, hol is kezdjem.
- Talán az elején. - mosolyodott el halványan, de arca még mindig feszült volt.
- Ugye az újszülött éveimben valószínűleg megfékezhetetlen és vérszomjas leszek, ugye? - kérdeztem, hogy kis időt nyerjek.
- Igen, mindannyiunknál így volt. De nem...
- És valószínűleg csak a véren fog járni az eszem. - vágtam a szavába. - Csak azt fogom minden percben kívánni.
- Valószínűleg igen.
- Tehát téged már nem foglak kívánni egy darabig. És én ezt nem szeretném.- hajtottam le a fejem, de a következő másodpercben már a hátamon feküdtem újból az ágyban, és a gyöngyöző nevetésű Edward tornyosult felém.
- Tehát csak ennyi a baj? - kérdezte még mindig nevetve.
- Csak? - húztam fel a szemöldököm.
- Te, és a te őrült emberi hormonjaid! - kacagott, és zengő nevetése betöltötte az egész házat.
- Ne nevess ki, ez nagyon is komoly. - vágtam durcás képet.
- Nem nevetlek ki, ez tényleg komoly. Hisz én akartam mindig, hogy ember maradj, hogy minél több dolgot tapasztalj emberként. Ha már az elején tudtam volna, hogy a szex a kulcsa mindennek... - hallgatott el Edward jelentőségteljesen, de a mosoly ott bujkált a szája szélén.
- Hát én próbáltalak már hamarabb rávezetni erre, de te csak makacskodtál. - mosolyogtam már én is.
- Hát akkor itt az ideje, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt. - sötétedett el a szeme, és ajkait az enyémekre tapasztotta.

Kezei minden porcikámat bejárták, tüzet szítva a testemben. Lassan eltűntek rólunk a ruhák, miközben egymás testét kényeztettük. Teljesen kiment a fejemből minden előző gondolatom, csak a vágy töltötte ki az elmémet. A vágy Edward után, a vágy, hogy megadjak neki minden gyönyört, és meg is kapjam tőle. Morgolódásra eszméltem fel, és arra, hogy a hűs, ölelő karok abba hagyják a simogatást. Megráztam a fejem, hogy kissé kitisztuljon és ekkor láttam meg az ágytól távolodó Edwardot.

- Hova mész? - találtam meg a hangomat is.
- Hát a telefonért. - fordult vissza, és eddig sem tudtam a hátsójáról levenni a szemem, de most még inkább őt bámultam.
- Minek neked a telefon? - méltatlankodtam - Pont most?
- Téged nem idegesít a csörgése? - kérdezte kicsit értetlenül.
- A csörgése? - kérdeztem, de végszóra meg is szólalt a készülék.
- Roppant figyelmetlen tudsz lenni ilyenkor. - terült el elégedett vigyor az arcán, majd indult tovább, hogy megnézze ki zavar ilyenkor.
- Te vagy az? - vicsorogta a telefonba kedvesem, és nem sejtettem semmi jót ettől a beszélgetéstől.

Edward szemszög

- Szija Eddy fiú! Már úgy hiányzol nekünk!  - dörmögte a telefonba Emmett.
- Add már ide a telefont! - hallottam meg Alice mérges hangját a távolból, és el is képzeltem, amint pöttöm húgom a melák bátyánkra ugrálva próbálja meg visszaszerezni a mobilt.
- Add Alice-t! - próbáltam segíteni hugomnak.
- Nem adom addig, amíg el nem mondjátok miért volt olyan sürgős felhívni téged. Mindig titkolóztok előttem. - durcáskodott Emmett.
- Majd meg tudod, ha itt lesz az ideje. Vagy ha egyáltalán én meg tudom. - mondtam, mert tényleg nem tudom mi lehetett olyan sürgős a kis koboldnak.
- Mindig a kicsit hagyjátok ki a buliból. - nyűgösködött tovább. - Inkább add Bellát. Ő jobban hiányzik mint te. - erre nem tudtam mit mondani.
- Ööö... szóval Bella, hát... Nem éppen tudom őt adni. - próbáltam terelni a témát.
- Miért is? - élénkült fel Emmett.
- Nincs egészen olyan helyzetben, hogy beszélni tudjon veled. Add Alicet! - hadartam el egy szuszra, hátha megszabadulok tőle.
- Milyen helyzetben van éppen? - kérdezte, és magam előtt láttam, hogy kajánul emelgeti a szemöldökét. - Csak nem megzavartunk valamit? Már korán reggel huncutkodtok, vagy még be sem fejeztétek az estit? Jól bírja Bella, gyönge ember létére. Vagy te nem diktálsz olyan tempót öreg fiú? - cukkolt Emmett, és nálam kezdett betelni a pohár.
- Add Alicet! - üvöltöttem a telefonba, ami megtette a hatását.
- Na végre, hogy ideadta. Már alig vártam, hogy beszélhessek veled, túl kevés idő van már csak.
- Mi olyan sürgős? - komolyodtam el.
- Ne aggódj, csak Bella, és végül a te döntésed miatt látomásom volt. Hazajöttök. - mondta boldogan, és hallottam a háttérből a család zúgolódását.
- Igen Alice, de ezt mi akartuk elmondani.
- Tudom, de ha minden gond nélkül haza akartok érni, és még időben, akkor holnap hajnalban el kell indulnotok. - hadarta Alice, és én hálás voltam, hogy nem mondta ki, miért is akarunk haza menni. Ezt személyesen mégis jobb lenne megbeszélni, hisz mindenkit érint.
- Olyan hamar? - kérdetzem és kicsit csalódott voltam, azt hittem pár napot még maradunk - Miért nem jó később?
- Holnap lesznek olyan körülmények, hogy te is tudj nappal mutatkozni. Később már körülményesebb lenne az utazás. Lefoglaltam a jegyeket, szóval búcsúzzatok el még ma a szigettől. Holnap reggel 5 kor indul Rióból a gépetek. A többit majd elküldöm sms-ben. Hagylak titeket. Jó szórakozást! - köszönt el hirtelen, és már csak a vonal végét jelző zúgást hallottam.
- Mikor indulunk? - simult egy forró tenyér meztelen hátamra.
- Holnap reggel 5kor indul a gépünk. - mondtam kicsit szomorúan.
- Ó. - mondta kedvesem, majd forró teste nekipréselődött az enyémnek. Ekkor tudatosult bennem, hogy mindketten teljesen meztelenek vagyunk.
- Máskor sajnos nem lenne jó az utazás. Túl körülményes lenne később utazni Alice szerint.
- Értem. Ha Alice látta, biztos így van. - mondta Bella, de hallottam, hogy ő is csalódott, hogy ilyen hirtelen utazunk.
- De addig ki kell használnunk minden percet. Menj és készülj el, addig csinálok valami ennivalót. Fürdő ruhát vegyél fel. - fordultam meg kedvesemhez, és óvatosan elindítottam a fürdő felé, mert ha végig néztem volna meztelen testén, akkor biztos, hogy holnap reggelig a házban maradunk. És még el akartam vinni kirándulni, hogy az éjszaka előtt elbúcsúzhassunk a szigettől.


Bella szemszöge

A bőröndöt teljesen feltúrva próbáltam meg kiválasztani a  megfelelő bikinit a búcsúzáshoz. Kényelmeset akartam, hiszen mégis csak kirándulni megyünk, de mégis csinosat, hogy tessen Edwardnak. Hosszas keresgélés után találtam rá az igazira. Egy csoki barna egyrészes darab volt, mégis bikini hatását keltette, a körvonalait bronz színű flitterek díszítették. Felvettem még egy fekete-fehér, piros virágokkal díszített könnyű ruhát, majd Edward után indultam a konyhába. A reggelim már az asztalon volt, míg egy becsomagolt hátizsák már a pultra volt fektetve. Edward az asztal mellett állt, és a lélegzetem is elakadt a látványától Egy Fehér nadrágot viselt, egy tört fehér inggel, ami nem volt rajta begombolva. Oda sittem hozzá, és márvány mellkasára simítva a tenyerem, megcsókoltam őt.
- Gyönyörű vagy. - mondta elhalón, és én belepirultam átható tekintetébe.
- Én is épp ezt akartam mondani neked. - simítottam végig mellkasán, majd leültem az esztalhoz, hogy megegyem a reggelit, és indulhassunk.
Nagyon jól telt ez a búcsú kirándulás a szigeten. Egy vízesésnél voltunk, ahol egy csodálatos barlangot találtunk a vízfal mögött megbújva. Visszafelé a sziget belsejéből megálltunk egy öbölnél, ahol delfinekkel úsztunk.  Vagyis én úsztam, Edward pedig a partról figyelt, mert tőle ösztönöse féltek. A naplementét a parton néztük meg egymás karjaiba bújva. A nap lebukott a horizont alá, csak néhány gyenge vörös fénycsóvát hagyott maga után, amit Edward bőre milliónyi tüzes gyémántként szórt szét. Áhítattal figyeltem ezt a csodát, amit reméltem, hogy Edward nem vesz észre. De tekintetét a horizontról rám fordította, és ajkaival közelített felém. Lágyan megcsókolt, majd éreztem, ahogy felemel a földről, és csókunkat meg nem szakítva besétál velem a házba. Óvatosan talpra állított  szoba közepén.
- Hagyok neked néhány emberi percet, az ágyban várlak. - mosolyodott el féloldalasan, és ettől a mondattól alig találtam meg a fürdőt. Siettem, ahogy csak tudtam a hajmosással, és a fürdéssel, hogy minél kevesebb időt vesztegessek el az utolsó éjszakából. Vizes hajamat csak alaposan átdörzsöltem a törölközővel, és hagytam, hogy nedvesen és hullámosan omoljanak tincseim a vállamra. A kirándulás előtt bekészítettem a mai szettemet, ami egyszerű volt, mégis vadító. Emlékezetessé akartam tenni az utolsó éjszakát, nem mintha a többi nem lett volna az. Lázas izgalommal igazgattam magamon a párduc mintás fehérneműt, és kiléptem a fürdőből. Edward azonnal rám kapta tekintetét, de nem tudtam eldönteni, ki csodálkozott jobban a másikon. Végig követte minden lépésemet az ágyig, miközben nekem arra kellett koncentrálnom, hogy ne ájuljak el azon a rövid úton. Ugyanis Edward az ígéretéhez híven az ágyban várt, csak nem akárhogy. Félig ült, a háttámlának döntve a hátát. Kezeit a feje alatt átkulcsolta. Nem volt rajta semmi, csupán a vékony lepedő takart el előlem ágyékát, ami a közeledtemre kissé dudorodni kezdett. Megpróbáltam összeszedni magam, hiszen méltóan kellett viselnem a nagymacska mintás fehérneműt. Rátérdeltem az ágy szélére, és négykézláb odamásztam kedvesemhez. Kivette a feje alól a kezét, és odarántott magához. Nem szólaltunk meg, csak néztünk egymás szemébe, Így is értettük egymást. Így is ki tudtuk olvasni, egymás szeméből, mire vágyik a másik. Egymásra vágytunk, és ezt nem is tagadtuk meg önmagunktól. Hevesen csókoltuk egymást, míg el nem fogyott a levegőm. Edward a nyakamat kényeztette, míg én zihálva próbáltam meg oxigénhez jutni. Határozottan ellöktem a fejét, mire ő meglepettségében visszaesett a párnákra, Végigsimítottam tenyeremmel a mellkasán, egészen az őt takaró lepedő széléig. Megemeltem a csípőmet, és kirántottam az anyagot kettőnk közül. Edward mély morgással fogadta hevességem, aminek nagyon is örültem. Lassan hajoltam arcához közel, de nem csókoltam meg, csak az állától fogva csókokkal hintettem be az egész nyakát, majd haladtam le a mellkasa felé. Próbált felkönyökölve megállítani, de határozottan visszalöktem ismét a párnák közé.
- Ma én vagyok a ragadozó. - súgtam kéjesen a köldökétől felnézve rá - Ha nem vetted volna észre az öltözékemből eddig.
- Rendben. Most az egyszer átadom ezt a szerepet. - nyögte ismét felülve, de ahogy szám, és vele együtt nyelvem is fokozatosan haladt lefelé a testén, visszahanyatlott a párnák közé. Apró csókokat leheltem férfiasságára, majd kezembe véve eltüntettem ajkaim között. Az ágynemű reccsenéssel válaszolt Edward szorításának, ő pedig hangos morgások közepette tenyerét a tarkómra simította.  Lassan kényeztettem őt a számmal, de ő másképp gondolta ezt óvatosan irányítva kezével a fejemet, gyorsabb tempóra ösztönzött. Éreztem, hogy megfeszül a teste, és vártam, hogy a gyönyör utolérje, de hirtelen váltott helyzetünkön, és én kerültem alulra.
- Megőrjítesz. - morogta éjfekete szemekkel, mégsem féltem tőle. Tudtam, hogy ezt én csaltam ki belőle.
- Pedig még be sem hagytad fejezni, amit elkezdtem, nyaltam meg kéjesen a számat. Itt szakadhatott el nála a cérna, mert alsóm halk reccsenéssel adta meg magát Edward erejének, és a következő pillanatban már nyelvével kényeztetett. Felsikkantottam a hevességétől, és most én markoltam a lepedőt, bár én nem voltam képes elszakítani azt. A kéjtől vergődve kérleltem Edwardot, hogy tegyen a magáévá, és mikor már épp lecsapott volna rám az élvezet, hagyta abba kényeztetését, és vágytól izzó szemekkel csókolt szájon. Olyan heves volt, alig kaptam levegőt. Áttért a nyakamra, és nem tudom, hogy hogyan, de levette a melltartómat. Melleim csókolgatása közben hatolt belém, és ettől az érzéstől teljesen összeomlottam a karjaiban.
- Most... Vissza... Adom...A... Ragadozó... Szerepét... nyögtem minden egyes lökésénél, mire ő mellim közül felnézett.
- Nem sokáig birtokoltad. - motyogta a számnak.
- Nem... Nekem... Való... Ez... - nyögdécseltem még mindig, és már alig bírtam kapaszkodni Edward kemény, erős vállaiba.
- Majd legközelebb... Is... Átadom...Egy... Kis időre.... Tetszett... - nyögte most már Edward is, és mindketten éreztük, közel már a vég. Hangos sikolyommal telt meg a ház, amit Edward állatias morgása követett. Egymás karjaiban pihegtünk, és próbáltuk meg lenyugtatni magunkat, kevés sikerrel. Soha nem szeretkeztünk még ilyen hevesen, de azért még párszor az éjszaka megpróbáltuk túlszárnyalni ezt. Úgy éreztem, hogy sikerült elbúcsúzni a szigettől, és vegyes izgalommal vártam már a hazautat, hogy találkozhassunk a családunkkal, és bejelenthessük nekik a hírt.

Bella bikinije és ruhája:

Edward ruhája (bár a fiúcska sem rossz:)!)

Bella "állati" szerelése:

Sziasztok!

Hát ez lett volna a friss, remélem tetszett. Sajnálom, hogy nem a megígért időpontra hoztam, de remélem kárpótol titeket a tartalma. :)
Ígérem, hogy igyekszem a folytatással, addig is komizzatok, meg szavazzatok!

Sziasztok!

22. fejezet - Változás 1. rész

Sziasztok!

Bocsi, hogy csak egy részét hozom a frissnek, de már írom a második felét is, csak nem fejeztem még be, de gondoltam, hogy addig hozok nektek vmi újat, ha már ilyen sokáig kellett várnotok. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Edward karjaiban ébredtem a részben sikertelen nosztalgiázásunk után. De nem bánom, mert így még többet próbálkozhatunk. Még mindig csukott szemmel feküdtem, és a gondolataim közé megint bekúszott az a dolog, amit már napok óta nem tudok kiverni a fejemből. Az átváltozásom. Hogy milyen leszek azután. Hogy mennyire leszek vad, és fékezhetetlen. És a legnagyobb félelmem. Hogy majd rá fogok-e támadni Edwardra. Annyira boldog vagyok, hogy végre testestül-lelkestül az enyém lett, és már csak olyan rövid ideig élvezhetem ezt, mielőtt elkezdődik az újszülött őrjöngésem. Lassan fészkelődni kezdtem, mert eldöntöttem magamban, hogy most vagy soha. Megkérdezem tőle.

- Jó reggelt! - csókolt homlokon kedvesem, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. - Sokáig tartott eldöntened, hogy felkelsz-e már. Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - kérdeztem vissza.
- Ráncoltad a homlokodat. - simított végig rajta hűvös ujjaival, és csak ekkor vettem észre, hogy még mindig nem hagytam abba.
- Utánam a vízözön. - motyogtam magamban, de tudtam, hogy Edward meghallja. Nem kérdezett közbe, de értetlen arcot vágott. - Szeretnék veled valamit megbeszélni. Komoly dolog.
- Ne csigázz tovább Bella, kérlek. - Edward hangja idegesen csengett.
- Szóval az átváltozásomról lenne szó. - mondtam, és a paplan csücskével kezdtem játszani. Néhány pillanat múlva fájdalmas hangon megszólalt:
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Amikor rájössz, hogy egy szörnyeteg vagyok, és nem akarsz majd ilyenné válni, mint én. - mondta lehajtott fejjel.
Meglepetten kaptam rá a tekintetem, és a szemeiben szomorúságot láttam megcsillanni. Az állánál fogva fordítottam magam felé a fejét, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Nem erről van szó. Félreérted. Vámpír szeretnék lenni. - értetlenül nézett rám - Vámpír szeretnék lenni. - nyomatékosítottam még egyszer - Csak nem most.
Már éppen meg akart szólalni, de mutatóujjamat az ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Várd meg, míg befejezem, és érteni fogod. - simítottam végig tenyeremmel az imádott arcon - Csak nem tudom, hol is kezdjem.
- Talán az elején. - mosolyodott el halványan, de arca még mindig feszült volt.
- Ugye az újszülött éveimben valószínűleg megfékezhetetlen és vérszomjas leszek, ugye? - kérdeztem, hogy kis időt nyerjek.
- Igen, mindannyiunknál így volt. De nem...
- És valószínűleg csak a véren fogj járni az eszem. - vágtam a szavába - Csak azt fogom minden percben kívánni.
- Valószínűleg igen.
- Tehát téged már nem foglak kívánni egy darabig. És én ezt nem szeretném.- hajtottam le a fejem, de a következő másodpercben már a hátamon feküdtem újból az ágyban, és a gyöngyöző nevetésű Edward tornyosult felém.
- Tehát csak ennyi a baj? - kérdezte még mindig nevetve.
- Csak? - húztam fel a szemöldököm.
- Te, és a te őrült emberi hormonjaid! - kacagott, és zengő nevetése betöltötte az egész házat.
- Ne nevess ki, ez nagyon is komoly. - vágtam durcás képet.
- Nem nevetlek ki, ez tényleg komoly. Hisz én akartam mindig, hogy ember maradj, hogy minél több dolgot tapasztalj meg emberként. Ha már az elején tudtam volna, hogy a szex a kulcsa mindennek... - hallgatott el Edward jelentőségteljesen, de a mosoly ott bujkált a szája szélén.
- Hát, én próbáltalak már hamarabb rávezetni erre, de te csak makacskodtál. - mosolyogtam már én is.
- Hát akkor itt az ideje, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt. - sötétedett el a szeme, és ajkait az enyémekre tapasztotta.

Kezei minden porcikámat bejárták, tüzet szítva a testemben. Lassan eltűntek rólunk a ruhák, miközben egymás testét kényeztettük. Teljesen kiment a fejemből minden előző gondolatom, csak a vágy töltötte ki az elmémet. A vágy Edward után, a vágy, hogy megadjak neki minden gyönyört, és meg is kapjam tőle. Morgolódásra eszméltem fel, és arra, hogy a hűs, ölelő karok abba hagyják a simogatást. Megráztam a fejem, hogy kissé kitisztuljon és ekkor láttam meg az ágytól távolodó Edwardot.

A napokban várható a folytatás, terveim szerint a hét végéig.
Szavazzatok és komizzatok!
Sziasztok!

Ízelítő a 22. fejezetből - Változás

Sziasztok!
Az utóbbi bejegyzésemben a segítségeteket kértem, hogy mi legyen a történet folytatása. Nagyon sok komit kaptam ezzel kapcsolatban, és kaptam néhány emailt is. Akinek még nem válaszoltam rá, annak üzenem, hogy nem felejtettem el, folyamatban van, csak megszállt az ihlet. Olvastam a leveleimet, és egy Gréta nevű olvasóm írása után szó szerint megszállt az ihlet. Ilyet még sosem éreztem. Hogy elolvastam valamit, és annak hatására elkezdett a történet tovább pörögni az agyamban. Ezúton is szeretném neki megköszönni ezt.
Most csak egy kis ízelítőt tudtam nektek hozni, időhiány miatt. De legkésőbb jövő hét ilyenkor hozom a teljes fejezetet. Köszönöm a türelmeteket, hogy eddig vártatok rám, remélem nem okozok majd csalódást.
Ui: Még mindig várom az esetleges ötleteket komiban és emailben is, és persze a véleményeteket is a fordulatról! Köszönöm!

Edward karjaiban ébredtem a részben sikertelen nosztalgiázásunk után. De nem bánom, mert így még többet próbálkozhatunk. Még mindig csukott szemmel feküdtem, és a gondolataim közé megint bekúszott az a dolog, amit már napok óta nem tudok kiverni a fejemből. Az átváltozásom. Hogy milyen leszek azután. Hogy mennyire leszek vad, és fékezhetetlen. És a legnagyobb félelmem. Hogy majd rá fogok-e támadni Edwardra. Annyira boldog vagyok, hogy végre testestül-lelkestül az enyém lett, és már csak olyan rövid ideig élvezhetem ezt, mielőtt elkezdődik az újszülött őrjöngésem. Lassan fészkelődni kezdtem, mert eldöntöttem magamban, hogy most vagy soha. Megkérdezem tőle.

- Jó reggelt! - csókolt homlokon kedvesem, még mielőtt kinyitottam volna a szemem. - Sokáig tartott eldöntened, hogy felkelsz-e már. Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam? - kérdeztem vissza.
- Ráncoltad a homlokodat. - simított végig rajta hűvös ujjaival, és csak ekkor vettem észre, hogy még mindig nem hagytam abba.
- Utánam a vízözön. - motyogtam magamban, de tudtam, hogy Edward meghallja. Nem kérdezett közbe, de értetlen arcot vágott. - Szeretnék veled valamit megbeszélni. Komoly dolog.
- Ne csigázz tovább Bella, kérlek. - Edward hangja idegesen csengett.
- Szóval az átváltozásomról lenne szó. - mondtam, és a paplan csücskével kezdtem játszani. Néhány pillanat múlva fájdalmas hangon megszólalt:
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Amikor rájössz, hogy egy szörnyeteg vagyok, és nem akarsz majd ilyenné válni, mint én. - mondta lehajtott fejjel.
Meglepetten kaptam rá a tekintetem, és a szemeiben szomorúságot láttam megcsillanni. Az állánál fogva fordítottam magam felé a fejét, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Nem erről van szó. Félreérted. Vámpír szeretnék lenni. - értetlenül nézett rám - Vámpír szeretnék lenni. - nyomatékosítottam még egyszer - Csak nem most. 

Helyzetjelentés :)

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, nem tűntem el, majdnem minden nap megnéztem, hogy mi újság van erre felé. Nagyon köszönöm a sok kommentet, és szavazatot, nagyon jól estek. Sajnos csak késő este jutok általában géphez, és akkor sem tudom, hogy mit írjak. Egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek. Ti mit olvasnátok szívesen? Maradjanak még a szigeten, esetleg lassan menjenek haza? Mikor elkezdtem írni a blogot, nem tudtam milyen hosszú is lesz, meddig is fog folytatódni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien fogjátok olvasni. Olvastam azt is a kommentjeitekben, hogy Bella terhessége is érdekelne titeket. A hazaérkezés utáni "kibővítésre"gondoltatok? Tudom, hogy furcsa, hogy az író kérdezi az olvasókat, csak nagyon elakadtam, és nem szeretnélek cserben hagyni titeket, és érdekel a véleményetek. Kommentben várom az ötleteket, vagy a dr.szilvi88@gmail.com emailre. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget, remélem, hamarosan új fejezettel szolgálhatok nektek.
Szijasztok!!! :)

21. rész: Nosztalgia

Sziasztok!

Hét elejére ígértem, így hát meghoztam. Sajnálom a sok kihagyást, de se időm, se ihletem nem volt. Most nem megy előre a cselekmény, de ez jutott az eszembe. Remélem tetszeni fog. Sajnos a következő frissről sem tudok mit mondani, nem tudom, hogy lesz időm és ötletem. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :) 

Már hajnalodott, és én a mellettem fekvő angyalt figyeltem, és őriztem az álmát. Az első találkozásunk jutott eszembe. Ahogy beléptem az ebédlőbe, és hallottam, amint Jessica rólam beszél. Hogy nem elég jó nekem senki. Mekkorát is tévedett. Egy túlságosan is jó személy ült melette, akiben első látásra volt valami, ami vonzott magához. Eleinte azt hittem, csak az, hogy nem hallom a gondolatait. Majd, lassan rájöttem, hogy nem csak a gondolatai érdekelnek, hanem az egész lénye. Az első találkozásunkkor nem is figyeltem meg jól a külsejét, annyira frusztrált az üresség, ami felőle jött. De amint visszatértem Denaliból, és szóba elegyedtem vele, rájöttem, hogy egy hihetetlenül érdekes, és gyönyörű teremtéssel hozott össze a sors, akitől jobb lett volna távol maradnom. De nem tudtam, többször próbáltam, de nem tudtam. És a mai napig nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna e jobb élete, ha akkor nem kezdek el vele beszélgetni, és nem engedem közel magamhoz. De tudom, hogy már el is késtem vele, mert nem tudom már elengedni többet. Szükségem van rá, nekem ő a levegő, ami még életben tart.

Bella lassan a hasáról átgördült az oldalára, és lerúgta magáról a vékony lepedőt. Megláttam, hogy egy apró izzadtságcsepp gördült le a homlokán. Óvatosan letöröltem a hideg ujjaimmal, mire ő közelebb húzódott hozzám, hogy lehűtsem a testemből áradó hideggel. A feneke nekipréselődött az ágyékomnak, mire én halkan felnyögtem. Ez az apró kis mozdulat is teljesen felkorbácsolta a vágyamat. Éreztem, hogy férfiasságom keményen nekifeszül gömbölyű fenekének, és reméltem, hogy ez az önkéntelen reakció nem ébresztette fel. Próbáltam kissé hátrébb húzódni, és csak a mellkasommal hűteni őt, de nem sikerült. Belekapaszkodott a kezembe, és nagyot sóhajtott.

- Hová akarsz menni? - kérdezte félálomban.

- Csak kicsit megmozdultam, hogy kényelmesebb legyen. - próbáltam füllenteni.

- De hát te bármeddig, bármilyen helyzetben tudsz maradni. - fordult felém, és már láttam, hogy nem félálomban van.

- Akkor helyesbítek, hogy neked kényelmesebb legyen. - simítottam ki egy tincset a homlokából.

- Nekem teljesen kényelmes volt, de úgy érzem, - simított végig az alsóm elején - hogy a kis barátunk érezte magát kicsit szűkösen. - mondta mosolyogva, és már válaszolni sem volt időm, mert megmarkolt, és éhes vadként tapadt az ajkaimra. Már nem volt erőm tiltakozni, hogy aludnia kéne, vagy hogy még hajnalodik csak. Magam alá fordítottam, és az utolsó csepp levegőt is kicsókoltam belőle. Elszakadtam az ajkaitól, és a nyakán keresztül csókjaimmal eljutottam a melleihez. Csak egy apró selyem hálóing volt rajta, amit könnyedén leszakíthattam volna, de most nem akartam.

- Emlékszel még az első csókunka? - kérdeztem tőle két csók között.

- Hát persze, hogy emlékszek rá. - mondta kicsit akadozva.

- Akkor most úgy foglak megcsókolni. Maradj mozdulatlan. - kértem tőle, és lassan az ajkai felé hajoltam - Csak ne mozdulj. - mondtam, majd olyan óvatosan, mintha porceléánból lenne, megcsókoltam. Nem tartott túl sokáig, és óvatos is volt, mégis izgalommal töltött el, ahogy felidéztem az emlékét. 

- Majdnem olyan volt, de mégsem. - mondta titokzatosan Bella.

- Miért? - kérdeztem, de az arca csókolgatását nem hagytam abba.

- Olyan óvatos voltál, mint akkor, de mégis éreztem benne a vágyat. Akkor először csak a kíváncsiságot, és inkább a félelmet, de most csak a tiszta vágyat.

- Akkor meg kéne próbálnom még egyszer. Nem gondolod? - simítottam végig kipirult arcán.

Nem válaszolt, csak bólintott. Újra az ajkaihoz hajoltam, és lágyan megcsókoltam, de amint elnyíltak az ajkai, képtelen voltam abbahagyni úgy, mint legelőször. Vadul faltam az ajkait, és kezeim bejárták a testét. Teljesen felizgatott a nosztalgiázás, noha nem sikerült visszajátszanunk az első csókunkat. Túlságosan is vágytam a feleségemre, hogy abba tudjam hagyni, mint legelőször.

- Úgy szeretnék veled szeretkezni, mint a nászéjszakánkon. - zihálta Bella, mikor levegőhöz engedtem jutni.

- A vízben? - kérdeztem, mert nem értettem, mire is gondol pontosan.

- Nem a vízben, bár nem rossz ötlet, de most ne menjünk ki. Olyan óvatosan, olyan puhatolózva, mint akkor. Mikor még nem tudtuk, hogy mire számítsunk. - mondta suttogva, miközben elpirult. De nem kellett tovább győzködnie. Legördültem róla, és mell feküdve csak az ujjaim hegyével cirógattam a bőrét. Kedvesem szemeit lehunyva élvezte a kényeztetésemet, majd a karomat kezdte el cirógatni, amivel én simogattam őt. Ha tudtam volna, biztos libabőrös lettem volna. A vállainál fogva óvatosan hanyatt döntöttem, majd felé hajolva lágyan megcsókoltam. Ő pont úgy reagált, mint az első alkalommal. Kapkodni kezdte a levegőt, kezei a nyakam köré fonódtam, és elnyíltak az ajkai. De most nem toltam el magamtól, hanem lassan lefelé haladva lecsókoltam a vállairól a hálóing pántját. Egyik kezemmel a háta alá nyúltam és megemeltem törékeny testét, a másik kezemmel pedig legördítettem az anyagot a hasáig, majd csókjaimmal halmoztam el a melleit. Nyögései egyre hangosabbak letettek, ami az én vágyamat is még tovább szította. Kezei a nyakamról a hátamra tévedtek, és felhúzta magát, hogy teljesen le tudjam róla venni a zavaró ruhadarabot. Végignéztem meztelen testén, és még most is olyan volt, mintha először látnám. Sosem fogok tudni betelni a látványával. Apró kezeivel végigsimított a mellkasomon, és az ujjai elértek az alsóm széléig. Ügyes mozdulattal szabadított meg tőle, és a vállamnál fogva a hátamra döntött, majd a csípőmre ült. Éreztem, nedves és forró nőiességét az én vágyamhoz feszülni, ami teljesen elvette az eszemet. Vámpírsebességgel magam alá fordítottam kedvesem, és lassan belehatoltam. Felnyögött az érzéstől, de vállaimnál fogva mégis kissé eltolt magától.

- Ez nem egészen olyan, mintha még szüzek lennénk. - mondta mosolyogva.

- Sajnálom. Majd legközelebb megpróbáljuk megint, most úgy látszik, nem tudok erre figyelni. Annyira izgató vagy, nem bírok magammal. - mondtam, de valójában cseppet sem bántam a dolgot. Bella határozottan megmozdította a csípőjét, mire mély és hangos morgás tört elő belőlem. Megemeltem a hátát, magamhoz szorítottam, és eszeveszett tempóban kezdtünk el szeretkezni. Nem törődtem semmivel, csak hogy örömet okozzak magunknak. Bella görcsösen kapaszkodott belém végtagjaival, de nem bírta ezt az őrült tempót. Lassan felálltam, miközben nem hagytam, hogy szétváljon a testünk. A szemközti falhoz sétáltam, és nekidöntöttem a hátát. Mindkét kezemmel a fenekét markoltam miközben ő a hátamba mart. Fejét a vállamra hajtotta, és így folytattam az őrült tempót. Egy perc elteltével robbanásszerűen tört rám a kielégülés. Bella nyugtatólag simogatta a hátamat, miközben próbáltam megnyugodni.

- Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, és rád nem figyeltem. - hajtottam bűnbánóan a fejem a vállára.

- Élveztem nagyon, csak nekem még idő kell, de úgy tudom, te fáradhatatlan vagy. - simogatta a tarkómon a hajam.

- Hát akkor be kell bizonyítanom, hogy igazat mondott az illető, aki ezt állította. - mosolyogtam rá féloldalasan. Még mindig nem húzódtam ki belőle, és így fektettem vissza az ágyra. Lassan mozogtam tovább, csókokkal, és simogatásokkal kényeztettem tovább kedvesemet, aki nemsokára egy halk sikollyal a tudtomra adta, ő is a mennyekben jár. Mellé heveredtem, és vártam, míg megnyugszik a légzése. Cirógattam a hátát, míg el nem aludt. Míg néztem, ahogy alszik, tovább rohamoztak az emlékképek. Az első éjszakáról, mikor nála maradtam. Amikor először mondtam ki, hogy szeretem, és amikor az ő száján csúszott ki. Amikor először látott napon. Amikor mindent kikérdeztem róla, és csak ittam a szavait. Olyan állapotba kerültem, mintha én is aludtam volna.

Bella hálóingje:

Remélem tetszett! Szavazzatok és komizzatok! Köszönöm!