Helyzetjelentés!

Sziasztok!

Tudom, hogy elég rendszertelenek a frissek, szégyenlem is magam érte...
Holnap vizsgázom, és eddig is elég sűrű volt a beosztásom. de most egy picivel nagyobb szünet következik a következő vizsgámig, így lesz időm megírni a folytatást. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Addig is még a türelmeteket kérem.

Köszönöm! Sziasztok!

Díjak

Sziasztok!

Az elmúlt időszakban kaptam néhány díjat, amiket most sikerült kitennem, és megköszönnöm!

Az egyiket GG-tól kaptam, még egyszer köszönöm!

Küldeném tovább:
 Anyítának http://anyiita-blogja.blogspot.com/
Gina Cullen "GinaX"-nek    http://gina-cullen.blogspot.com/

A másodikat Gina Cullen "GinaX"-től kaptam, neki is nagyon köszönöm!

 

Küldeném tovább: 

Kizzy Lution,Puszmó és AliceCarror triónak http://itt-hagytal.blogspot.com/

kácsa-nak http://kicsibella-nagybella.blogspot.com/

Még két díj egyszerre:) Köszönöm Zoe Henderson-nak!

Küldeném tovább

Monya-nak http://monya-twilightfanfiction.blogspot.com/

Szepy és Alexis Diamond-nak http://szeretetbolszerelem.blogspot.com/

 GG-nak http://almomavegzetem.blogspot.com/

És végül, de nem utolsó sorban ezt a díjat köszönöm Monya-nak:

 

Küldeném:   Szepy és Alexis Diamond-nak http://feleloseg.blogspot.com/

És Zora-nak http://vampirszeretok.blogspot.com/

Hú, hát ennyi volt. Még egyszer mindenkinek köszönöm a díjakat, de ezúton szeretnék csatlakozni Benina kampányához.

18. rész: Jutalom

Sziasztok!

Meghoztam a frisst, remmélem örültök neki. Jó olvasást hozzá!

A napsugarak meleg simogatására ébredtem reggel. Nem volt még kedvem kinyitni a szemem, ezért csak tapogatva próbáltam megkeresni Edwardot. De a hűvös márvány test helyett egy apró, selymes valamit tapintottam ki. Kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy egy gyönyörű, rózsaszín-fehér trópusi virágot tartok az ujjaim között. Felemeltem a párnáról, és mélyet szippantottam az illatából. Teljesen kitöltötte az érzékeimet, miközben óvatosan a szirmait simogattam. Csak kis idő után vettem észre egy papírlapot a virág helyén. Egy idézet állta rajta, Edward gyönyörű írásával:

„A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.” Szeretlek!

                                                                                     Edward

Lassan álltam fel, és vettem fel egy fehér szatén köntöst, majd elindultam megkeresni a férjemet. A virágot még mindig a kezemben szorongattam, és menet közben mélyeket szippantottam a bódító illatából. Ahogy kiértem a konyhába, megláttam, amint Edward éppen megteríti nekem az asztalt a reggelihez. Amint az ajtóhoz értem, rám nézett, és egy térd remegtető mosolyt kaptam ajándékba.

- Jó reggel szépségem. - jött közelebb, majd kaptam egy csókot.

- Most már tökéletes. - mosolyogtam bárgyún még a csók hatása miatt.

- Bocsánat, hogy nem voltam melletted, mert éjjel elugrottam vadászni, aztán mire hazaértem, még aludtál, így készítettem neked reggelit.

- Köszönöm. - öleltem meg, mert ennyire odafigyelt rám, és gondoskodott rólam. És még a tegnapi „akcióját” is meg kell valahogy hálálnom. Ahogy elindult a pult felé, hogy tálalja a reggelimet, nem tudtam levenni a formás fenekéről a szemem. Ing nem volt rajta csak egy világos len nadrág, ami annyira kiemelte a feszes fenekét, hogy ennek hatására már tudtam is, mivel tudom törleszteni a múlt éjjelt. Utána siettem, hogy még a pultnál el tudjam kapni. Megálltam mögötte és mindkét tenyeremmel végigsimítottam a hátán. Megdermedt abban a mozdulatban, amit éppen csinált, és egy elégedett sóhaj hagyta el a száját. Tenyerem útját először ajkaimmal majd nyelvemmel jártam végig, ami mennyei érzés volt, mert ilyenkor még jobban éreztem a csodás napfény ízét.

- Reggelizned kéne. - mondta elfúló hangon Edward, ami mosolygásra késztetett.

- Oké, fogok. - tartottam egy kis határszünetet, miközben magam felé fordítottam a férjemet - Téged.

Értetlenséget véltem felfedezni a szemeiben, ezért el is kezdtem a magyarázatomat. Lassan végigsimítottam márványkemény mellkasán, majd a karjain is, és mindkét kezét a pultra raktam, hogy támaszkodjon meg rajta. Így egy kicsit lentebb ereszkedett, és már elértem a nyakát. Csókokkal hintettem be, amiket ő apró morgássokkal jutalmazott. De amikor beleharaptam a nyakába, akkor kezdte megérteni, mire is céloztam.

- Kezdem kapizsgálni, mit értettél azon, hogy engem akarsz reggelire. - mondta mosolyogva, majd jobban félre döntötte a fejét, hogy még jobban hozzáférjek.

- Te nem a reggeli vagy, hanem a desszert, de most fordítva fogom megenni a fogásokat. - mormoltam már a mellkasának. Kezeimmel és ajkaimmal is kényeztettem egyszerre, miközben Edward egyre erősebben markolta a pultot. Egyre lentebb haladva már a dudorodó nadrágja is azt bizonyította, hogy jó, amit csinálok. A nyelvemmel körberajzoltam a mellbimbóját, de nem időztem ott sokáig, haladtam a célom felé. Lassan letérdeltem elé, miközben bontogatni kezdtem a nadrágja elejét. Mire kedvesem feleszmélt, hogy mit csinálok, már a ruhadarab a földre hullott. Értetlenség és kíváncsiság csillogott a szemében, miközben lenézett rám. Hogy kicsit rávezessem, mik is a terveim valójában, végigsimítottam boxerének elején, mire kezei alatt halkan reccsent a pult.

- Bella - nyögte nehezen - Te mit csin…? - kérdezte volna, ha kezem nyomán végig nem húzom ugyanott az ajkaimat. Majd óvatosan beakasztottam az ujjam az alsónadrág gumírozott szélébe, és egy határozott mozdulattal lerántottam a bokájáig a nadrágja mellé. Óvatosan a kezembe vettem a férfiasságát, és lepkeszárny finoman végig simítottam rajta.

- Ezt nem kellene, Bella. - suttogta Edward alig hallhatóan.

- És megkérdezhetem, hogy miért? - néztem fel rá kihívóan, majd még egyszer végigsimítottam legnemesebb részén.

- Ó, te jóságos ég! - nyögte rekedten, majd hátravetette a fejét, miközben még egyet reccsent a munkapult.

- Csak had kényeztesselek most én téged. Engedd el magad. - suttogtam neki, miközben lassan közelítettem ajkaimmal felé. Edward itt is ugyan olyan hideg volt, mint mindenhol máshol, kemény, de mégis selymes. Lassan végighúztam a nyelvem a hegyéig, mire Edward keze nyomán apró darabok hullottak le a márványpultból. Lassan süllyesztettem a számba, miközben felnéztem kedvesemre. Engem nézett éjfekete szemeivel, amiben elragadottságot véltem felfedezni. Ezek szerint jól csinálom, gondoltam magamban, és lassan kivettem a számból a férfiasságát, de közben a kezeimet mozgattam rajta. Óvatosan felemelkedtem Edwardhoz, és lágy csókot adtam kívánatos ajkaira, de mohón a hajamba túrt, és közelebb húzott magához. Nyelve befurakodott a számba, mire erősebben megszorítottam őt a lent tevékenykedő kezeimmel, és gyorsabb tempót kezdtem diktálni. Belenyögött a csókunkba, elszakadt a számtól, és egy mély morgás kíséretében a vállaimra hajtotta a fejét. Elléptem tőle egy lépést, de nem engedtem a kezeimmel, és elvettem egy párnát a székről. Edward kétségbeesetten mozdult velem együtt, míg én nevetve toltam vissza eredeti helyére.

- Nem hagyom abba, ne félj. - mondtam, miközben ledobtam a lábai elé a párnát, és rátérdeltem. - Csak picit kemény a föld. - adtam meg a választ, mire valamit akart Edward mondani, de nem hagytam neki, mert újra az ajkaimmal vettem kezelésbe, mire csak egy hangos nyögés csúszott ki a száján. Számmal és kezemmel egy ütemben mozogtam a férfiasságán, másik kezemmel, pedig a fenekébe markoltam. Edward mellkasából egyre hangosabb morgások törtek fel, mire egy hatalmas reccsenés szelte át a konyha levegőjét. Meglepetten pillantottam fel rá, és azt láttam, hogy a gránit konyhapult nagy része Edward kezeiben van, amik nemsokára hangos puffanással értek földet. A következő pillanatban már a megterített asztalról hangos csörömpöléssel értek földet a dolgok, és az asztal tetején ültem, ő pedig a nyitott combjaim között helyezkedett el. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasa minden levegővételnél az enyémhez ért, olyan közel húzott magához.

- Sajnálom. Nem bírtam tovább. Annyira… Olyan… Nagyon… Hihetetlenül… Jó volt. - kereste a szavakat, miközben a köntösöm övét bontogatta, majd széttárta rajtam, és lesimította a vállaimról. - Annyira megkívántalak. Sajnálom, hogy megállítottalak.

- Semmi baj - simítottam tenyeremet az arcára - Majd legközelebb folytatom. - kacsintottam rá, mire megragadta a csípőmet, és egy mozdulattal belém hatolt. Az intenzív érzéstől annyira megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom a hátában, hogy nehogy leessek az asztalról.

- Szavadon foglak, de most dőlj hátra. - kért meg Edward, és én azt tettem, amit mondott. Elfeküdtem az étkező asztalon, és a fejem felett megkapaszkodtam a szélében. Edward mindkét tenyerét a melleimre simította, és erőteljesen mozogni kezdett. Erősen kellett kapaszkodnom, hogy le ne sodródjak a hevességétől, de nem bántam. Egyik kezével a melleimet simogatta, míg másik keze a hasamon át elért a nőiességemhez. Ujjaival simogatta legérzékenyebb pontom, miközben bennem mozgott, mire hirtelen ültem fel az asztalon.

- Edward! - kaptam el rémülten a kezét, mire ő mosolyogva visszanyomott fekvő helyzetbe az asztalra.

- Csak hagyd, hogy kényeztesselek. - ismételte előző szavaimat, és újra az édes kínzásba kezdett. Alig telt el néhány perc, és sikítva éltem át a gyönyört, de Edward még nem hagyta abba a tevékenységét. Csak erőtlenül vonaglottam a karjai között, és már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. De nem kellett sok, ő is követett a mennyekbe. De ennek sajnos az asztal látta a kárát, ugyanis Edward az élvezettől hatalmasat csapott rá, ami azon nyomban összedőlt. Az utolsó pillanatban kapott el a fenekemnél fogva, és tartott meg, különben mindketten a földön kötöttünk volna ki. Nevetve vitt a hálószoba felé, miközben a testünk egy másodpercre sem vált el egymástól.

- Azt hiszem a pultot, és az asztalt is felírhatod a pótolandó bútorok listájára. - nevettem én is vele.

- Csak várd ki a nászutunk végét, szerintem jó pár dologgal bővül még a lista. Főleg, ha ilyen kényeztetéssel lepsz meg. - mondta, majd kaptam szívdöglesztő féloldalas mosolyt. Beértünk a hálóba, mire ledobott az ágyra, és fölém tornyosult.

- Na asszony! - mondta nevetve. - Nézzük, ez az ágy kiállja-e a töréspróbát!

- Nem hiszem. - ráztam meg a fejem, majd végigsimítottam a férfiasságán, ami újra tettre késznek bizonyult. - De egy próbát azért megér. - mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

A folytatást a fantáziátokra bízom... Nah jó, majd megírom, de azért ti is elgondolkodhattok rajta, mi is történhet ezek után. :) Komizzatok és szavazzatok!!!

Itt a virág, amit Bella kapott:  

17. rész: Ismeretlen ismerős

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam a fejezetet, de amit eredetileg akartam, azt még nem sikerült megírnom, túl sok kutatás kell hozzá. Így hát új fejezetet kellett kitalálnom. Remélem tetszeni fog, és elég hosszúra is sikerült. A következőt pedig megpróbálom minnél hamarabb hozni. Akik küldtek nekem képeket, (akár emailben, akár linkben) írjanak már komiban vagy emailben egy email címet, amire a következő fejezetet ajándékképpen el tudom küldeni nekik egy pár nappal hamarabb, ha szeretnék.  Email cím az előző bejegyzésben van. Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! És komizzatok vagy szavazzatok.

Mint egy őrült, úgy száguldoztam a fürdőszoba és a háló között, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak. Egy szál törölközőben térdeltem kétségbeesetten a szoba közepén, és próbáltam összeszedni a szétszóródott smink cuccokat, amiket az előbb ejtettem el. Megpróbáltam leutánozni a múltkori sminkem és hajam, több-kevesebb sikerrel, de a végeredmény hozzám képest nem lett olyan szörnyű. Amint sikerült minden darabot összeszednem a földről, örömmel konstatáltam, hogy semmit sem sikerült összetörnöm. Nagyon remélem, hogy ezt az ügyetlenségemet a vámpírrá válásom során nem fogom átörökíteni, ne adj isten felerősíteni, mert nem tudom, mihez fogok magammal ilyen bénán kezdeni. Már csak a legnehezebb feladat várt rám, ami történetesen a ruha kiválasztása volt. Nagyon reméltem, hogy Alice nem csak egy buli csomagot készített nekem. A még fel nem nyitott bőröndömhöz mentem, és amint kinyitottam, egy levelet találtam a tetején, amin az én nevem volt. Kinyitottam, és Alice írását kezdtem halkan olvasni:

„Drága Bella,

Amikor ezt a levelet olvasod, nem kell jövőbe látónak lennem, hogy tudjam, tanácstalanul állsz a bőrönd felett. Tudod, hogy én mindig mindenre gondolok. Ha vacsorázni mentek, akkor a sárga, ha táncolni, a piros, ha vásárolni, a kék, ha sétálni, a lila, ha csak úgy, valamilyen helyre, a zöld csomagból öltözz fel. Érezzétek jól magatokat, és a csomagok alatt még találsz fehérneműt és fürdőruhákat.

                            Puszil: Alice”

Még mindig teljesen tanácstalanul álltam, mivel nem tudtam, hogy hova megyünk.

- Tudom, hogy hallottad, mit írt Alice. Csak egy színt mondj! - kiabáltam ki Edwardnak, bár ha suttogtam volna is, meghallja.

- Zöld. - jött a válasz egy nevetéssel együtt, mivel így még mindig nem tudtam, hogy hova megyünk.

Mint éhes vad vetettem rá magam a csomagra, és téptem fel, hátha így közelebb kerülök a megoldáshoz. Egy gyönyörű olíva zöld ruha volt benne vastag fekete övvel a mell alatti részen. Felkaptam a legelső bugyit, ami a kezembe akadt, majd felvettem a ruhát is, mert egy cetli volt mellé rakva, amin az állt: „melltartó nélkül”. Nevetve próbáltam meg felhúzni a cipzárt, mert Alice tényleg mindenre gondolt. A cipőn már meg sem lepődtem, bár még talán magasabb sarka volt, mint a múltkorinak. Volt egy kép is még a dobozban, amin egy smink képe volt. Mivel nem szántam sok időt az előbb a sminkemre, így csak szempillaspirál volt rajtam, és alapozó, így megpróbáltam leutánozni a képet, ami elég jól sikerült. Az ékszerek közül csak a hosszú fülbevalót és a barna karpereceket tettem fel, mert a bekészített gyűrűkre nem volt szükségem, ugyanis én is két gyönyörű példánnyal rendelkeztem. A körömlakkra sem volt már időm, így még kifestettem a számat, fújtam egy kis parfümöt, majd a rúzst bedobtam a táskámba egy pár zsebkendő és törlőkendő kíséretében, és megpróbáltam nyaktörés nélkül eljutni az ajtóig. Mielőtt kiléptem volna, még visszafordultam, és megnéztem magam a tükörbe, hogy nem felejtettem-e el valamit, de elég jól néztem ki, magamhoz képest, és elfogadhatóan ahhoz, hogy Edward mellé álljak. Lenyomtam a kilincset, és kiléptem a szobából, és Edwardot kerestem. De nem kellett keresnem, mert az ajtóval szemben ült, és amint meglátott egy hatalmas vigyor terült el az őrjítően kívánatos ajkain, és meg is láttam, hogy miért. Teljesen összeillett a ruhánk. Ő is olíva zöld inget viselt, és olyan barna nadrágot, mint a karkötőim voltak, és hozzá barna cipőt. Először a véletlennek tudtam be a dolgot, de túlságosan is összeillettünk, így rákérdeztem a miértjére. Kiderült, hogy Edward bőröndjében is ugyanolyan színű csomagok vannak, mint az enyémben, így ő is azt bontotta ki, amelyiket én, és lám, összeillünk. Alice tényleg mindenre gondolt. Edward még mindig ott állt velem szemben, és áthatóan nézett, majd lassan elindult felém.

- Lassan jöttem, nehogy eltűnj, nehogy csak egy délibáb legyél. Olyan gyönyörű vagy, mint egy angyal. Az én angyalom. - simított végig kézfejével az arcomon, majd félre söpörte a nyakamból a tincseimet, és lágy csókot lehelt a helyükre. Annyira édes volt a csók, és annyira meghitt a pillanat, hogy úgy éreztem, mindjárt elolvadok. - Még mindig alig tudom elhinni, hogy hozzám jöttél feleségül. Lehet, hogy ez csak egy álom, és egyszer felébredek belőle, és nem leszel velem. - hajtotta le a fejét Edward, és úgy ölelt magához, mintha tényleg bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

- Nem vagyok angyal, de délibáb sem. A feleséged vagyok és örökké szeretni foglak. Hidd el, ha vámpír leszek, sosem tudsz majd levakarni magadról. - próbáltam jobb kedvre deríteni kedvesemet.

- Nem is akarlak soha levakarni magamról. De most gyere, - kapott fel az ölébe, és indultunk a hajóhoz - ne késsünk el.

- Tehát időre megyünk. De most már igazán elmondhatnád, hogy hova megyünk. Már úgy fúrja az oldalam a kíváncsiság.

- Nem feltétlenül időre megyünk. De a tervezett induláshoz képest már majdnem egy órával később van, tehát épp itt az ideje indulni. És nem fogom megmondani, hogy hova megyünk. - adott puszit az orrom hegyére, ahogy beemelt a hajóba, majd beugorva már indított is, és szeltük a habokat. Felálltam, és Edwardot átölelve csodáltam az éppen lenyugvó napot.

- Sosem akarok innen hazamenni. - adtam csókot a lapockái közé, amitől az egész teste megvonaglott.

- Haza kell majd mennünk, de ígérem, hamarosan visszajövünk.

Ezután egész úton nem szóltunk már többet, de jó volt a csend, csak a csónak zúgását és a víz csobogását hallgatni, és egymást ölelni. Ugyan abba a kikötőbe érkeztünk, mint eddig máskor is, de most taxi helyett egy csillogó fekete sportkocsi állt a parton, mellette egy barna bőrű, izmos, jóképű, fiatal fiú állt.

- A kulcsok. - nyújtotta át őket Edwardnak erős akcentussal beszélve, majd gyorsan megkerülve az autót az utas oldali ajtót nyitotta ki, és aprót hajolva intett, hogy üljek be. Mosolyogva sétáltam a fiú felé, ő közben végig engem figyelt. Edward egy másodperc alatt termett mellette, és tessékelte el az ajtótól, hogy ő tudjon besegíteni.

- Köszönöm. - mordult rá a fiúra, és a szeme villámokat szórt. - Most már elmehet, majd én segítek a feleségemnek beszállni. Majd szólok, mikor jöhet a kocsiért.

Edward teljesen úgy nézett most ki, mint egy vámpír, és a fiún úgy láttam, meg is ijedt tőle. Sűrű elnézést kérés közepette hátrált el, és állt minél messzebbre a kocsitól. Edward úgy söpört ki a kikötőből, mint egy őrült. Egész úton nem szólt egy szót sem, és úgy szorította a kormányt, hogy azt hittem porrá zúzza. Egy idő után rásimítottam a kezem az övére, amitől kissé enyhült a szorítása, de a mosolygást nem tudtam abbahagyni, mert nagyon tetszett, amikor féltékeny volt, bár a fiú testi épségét kissé féltettem. Lassítottunk, majd leparkoltunk egy épület elé. Piros és zöld fényekkel volt megvilágítva, és egy Bella Italia felirat volt rajta. Szerencséje volt annak a fiúnak, aki a kocsikat parkolja le, hogy egy picit később ért oda, mert ha ő nyitja ki nekem az ajtót, és nem Edward, az ő fejét már biztos leharapta volna, és lehet, szó szerint. Mert erre fiúra is rámordult, amikor túl sok ideig hagyta a dekoltázsomon a szemét.

- Ne legyél már ilyen morcos, csak segíteni akart, udvarias volt.

- Chh. Udvarias, persze. Hallottad volna miket gondolt. De ez a másik - nézett hátra a válla fölött, amitől a fiú teljesen elsápadt - ez sokkal rosszabb. Ha nem hagyja abba a fantáziálást, komolyan mondom, darabokra szaggatom.

- Edward. - álltam meg és fordítottam magam felé - Ne rontsd el az estét, és a meglepetésem. Ne törődj velük. Én csak a tiéd vagyok, téged szeretlek. - csókoltam meg lágyan.

- Megpróbálom. - sóhajtott nagyot, majd átkarolta a derekamat, és az ajtó felé terelt.

Amint beléptünk, egy 30 év körüli férfi sietett elénk.

- Edward! - kiáltotta - Edward Cullen! El sem hiszem, hát tényleg eljöttél!

Amint odaért hozzánk, azonnal megölelte Edwardot, és jól hátba veregette. De ami meglepő volt számomra, az Edward viselkedése volt. Viszonozta a gesztust, és ő is szélesen mosolygott, pedig nyilvános helyen nem szoktam meg tőle ezt a fajta érzelem kinyilvánítást.

- Alex. Jó újra látni téged. - ráztak kezet, majd hátra fordult hozzám, és maga elé tolt - És had mutassam be a feleségemet. Isabella Marie Swan Cullent.

- Csak Bella. - mosolyogtam az idegenre, aki tátott szájjal bámult rám, de végül a kezét nyújtotta, de kézfogás helyett egy kézcsókot kaptam.

- Alex vagyok. Alex Milton. Megtiszteltetés, hogy megismerhettem. - hajolt is meg egy kicsit, és bár nem hallottam tisztán, de mintha azt mondta volna, hogy hiszen ő egy ember.

- Kérem, tegezzük egymást, ha már a férjem barátja. - kértem, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget.

- Természetesen, ahogy akarod. Gyertek, az asztalotokhoz kísérlek titeket.

Előre engedett, és ő pedig Edwarddal mögöttem sétálva beszélt, de olyan gyorsan, hogy nem értettem mit mondanak, ami kicsit zavaró volt. Amikor odaértünk az asztalunkhoz, és leültem, már nagyon zavart, hogy nem értem, miről van szó.

- Elnézést, hogy közbeszólok, de szeretném tudni miről beszéltek. Nem illik kihagyni a hölgyeket. Alex, ülj le egy percre hozzánk.

- Elnézést kedvesem. - segített betolni a széket Edward, majd egy csókot is kaptam a nyakamra. - Csak Alex kicsit meglepődött, hogy ember vagy. Tudod, beszéltünk az esküvő előtt, csak sajnos nem tudott eljönni, de azt nem tudta, hogy kit vettem feleségül.

- Sajnálom a meglepettségemet - szabadkozott Alex - csak nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyönyörű nő el tudja viselni ezt a melankolikus vénembert. De úgy látom, sikerült megváltoztatnia, amit meglepő, mégis örvendetes dolog. Jajj, de milyen vendéglátó vagyok, még a rendelést sem vettem fel. Mit hozatok a hölgynek? - kérdezte, és már válaszoltam is volna, hogy valamilyen gyümölcslevet kérek, de közbevágott. - Egy ananászlé lesz, ha jól gondolom. - és már ott sem volt.

- Ő is gondolatolvasó? De hát hogyan? - fordultam meglepetten Edward felé.

- Nem, nem gondolatolvasó. Hasonló képessége van, mint Jaspernek. Csak ő nem az érzéseket, hanem a vágyakat, kívánságokat érzi.

- Ó, értem. Hát ez egy elég érdekes képesség. - lapozgattam az étlapot közben.

- Hát igen, nagyon hasznos egy étterem vezetésénél, ha meg tudja „tippelni”, mire vágyik épp az ember. - rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

- Vissza is jöttem. - tette le Alex elém a poharat - És ha nem vagyok túl tolakodó, a főételt, és a desszertet is megrendeltem. Gondolom Edward már elmesélte a képességem.  - mosolygott kedvesen, és nagyon örültem neki, hogy Edwardnak ilyen kedves ismerősei is vannak.

Az este nagyon jó hangulatban telt. Alex képessége tökéletesen működött, hogy mit szerettem volna enni. Edwardnak is kihozták ugyanazt, mint nekem, de ő természetesen nem nyúlt hozzá, a desszertjét pedig megettem én, annyira finom volt. Végig beszélgettük az estét, elmeséltünk mindent magunkról. A megismerkedésünket, a Volterrai esetet, a Viktóriával történteket, az esküvőt, és hogy mik a terveink. Alex tátott szájjal hallgatta a történetünket, és a végén hozzátette, ebből könyvet lehetne írni, olyan kalandos. (szerk. - J)

Alex is elmesélte a történetét nekem, majd, hogy mi történt vele azóta, hogy utoljára találkozott a Cullen családdal. Teljesen kiürült az étterem, mire befejeztük a mesélést, és elköszöntünk Alextől, de megígértük, hogy hamarosan találkozunk. Nagyon jó volt az este, de nagyon el is fáradtam. Elszenderedtem a kikötőbe tartó úton, Edward az ölében vitt a hajóig, de nem bántam, mert így nem volt ideje morogni a kocsit elszállító fiúra. A hajóban a hűvös menetszél felébresztett kicsit. A szigeten kiszállva ismét Edward cipelését élvezhettem, de így legalább közel lehettem hozzá, és nem ment homok a cipőmbe. Beérve a házba letett az ágyra, és óvatosan öltöztetni kezdett. A cipőimmel kezdte, amit azonnal a lábaim masszírozása követett. Nem álltam sokat ebben a cipőben, de ez akkor is egy gyilkos fegyver. Lassan minden egyes négyzetcentimétert végigcsókolva haladt fel a lábaimon át a nyakamig, majd a fülembe suttogta, hogy forduljak meg. Közben lehúzta a ruhám cipzárját, és lekerült rólam az is. Olyan óvatosan, mégis erősen masszírozta végig az egész testem, mintha a darabjaimra szedett volna, és újra összerakott volna. Mocorogva fordultam meg, miközben Edward felettem könyökölt. Kisimította a tincseimet az arcomból, majd lassan, a melleimnél tovább elidőzve, csókokkal haladt le egésze a combjaimig. Óvatosan széttárta a lábaimat, és a belső combomat kényeztette. Majd két ujját beakasztotta a bugyim széle alá, és kivételesen szakadás nélkül leszedte rólam. Amilyen gyorsan tudtam, lehámoztam minden ruhát Edwardól, és szorosan magamhoz öleltem. Annyira jó érzés volt őt ilyen közel tudni magamhoz, és a masszírozásától pedig teljesen ellazultam.

- Örülök, hogy bemutattál Alexnek. Nagyon kedves volt, és nagyon szimpatikus. - suttogtam a fülébe, miközben csókolgattam azt.

- Én is örülök, hogy jól kijöttetek egymással. Alex nagyon megkedvelt. - nyögte akadozva szerelmem, mert a füle mögötti érzékeny területet csókolgattam. - Nem bírom tovább, annyira kívánlak. Olyan gyönyörű voltál ma este. Minden férfi utánad sóvárgott. Én meg már vártam, hogy visszaérjünk a szigetre, és csak az enyém légy.

- Akkor mire vársz még? - kulcsoltam a lábaimat Edward dereka köré - Tegyél a magadévá.

Olyan óvatosan hatolt belém, és szeretkeztünk, mintha porcelánból lennék. Próbáltam gyorsabb tempóra ösztönözni Edwardot, annyira kínzott a kéj, mégis minden alkalommal megállította a próbálkozásaimat. Vonaglottam ettől a lassú tempótól, mégis olyan erővel csapott le ránk egyszerre a kielégülés, amitől szó szerint álomba ájultam magam. A tökéletes este zárásaként tökéletes volt ez a szeretkezés. Lassú, mégis szenvedélyes, amilyet még sosem tapasztaltam. Még mielőtt végleg elaludtam volna, emlékeztettem magam, hogy ezt reggel köszönjem meg valamilyen módon Edwardnak. De a mikéntjét már nem tudtam kigondolni, mert a hűvös kezek cirógatásától végleg elaludtam.

Az autós fiú ;)

(THOMAS IVASAKI)

Bella ruhája: 

Kép a sminkről:

Az autó:

Alex: ( Tudom, hogy Patrick Dempsey van a képen, de itt olyan sármos, hogy ezt nem hagyhattam ki!)

Kérés

Sziasztok!

Nem a frissel jövök még sajnos, mert nagyon lassan haladok vele. De egy nagy kéréssel fordulok felétek. Egy névtelen olvasó belinkelt egy kiszivárgott videót az előző fejezethez, amit nagyon meg szeretnék neki köszönni. Sajnos a chatben lévő link már nem él. Akinek van képe vagy videója akár link akár lementve, az írja már meg kommentbe a hivatkozást vagy küldje el a dr.szilvi88@gmail.com címre. Nagyon szépen köszönöm! Aki vmi szuperrel tud szolgálni, annak kitalálok vmi jutalmat. Köszi!:)

16. rész: Másnap

„Amikor reggel felébredtem, mozdulatlan maradtam, és igyekeztem egyenletesen lélegezni. Féltem kinyitni a szemem.

Keresztben feküdtem Edward mellkasán, de ő sem moccant, és nem is tartott átölelve. Ez rossz jel. Féltem beismerni, hogy ébren vagyok, és szembesülni a dühével - bárkire is irányult ezen a napon.

Óvatosan kikukucskáltam a szempilláimon keresztül. A sötét mennyezetet bámulta, karja a feje alatt. Felkönyököltem, hogy jobban láthassam az arcát. Sima, kifejezéstelen volt.

- Nagy bajban vagyok?- kérdeztem félénken.
- Hatalmasban - felelte, felém fordult, és huncutul rám mosolygott.
Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt.
…
Közben igyekeztem feltűnés nélkül végigmérni magam. Jól néztem ki. Próbaképp nyújtóztam egyet. Úgy tűn,t jól vagyok. Vagyis tulajdonképpen a jónál jobban.

- Végeztél a leltárral?

Zavarodottan bólintottam.

- Úgy fest, az összes párna megúszta.
- Sajnos ez nem mondható el a… izé… melltartódról - biccentett az ágy vége felé, ahol számos apró csipkedarabka hevert a selyemlepedőn.

- Kár - sóhajtottam - Azt szerettem.

- Én is.

- Egyéb károk? - kérdeztem félénken.

- Kénytelen leszek venni Esmének egy új ágykeretet - vallotta be a háta mögé pillantva.

Követtem a pillantását, és elképedve láttam, hogy jó nagy darabok törtek ki a fejtámla fájának bal feléből.

- Hmmm - ráncoltam a homlokom. - Azt gondolná az ember, hogy ezt hallanom kellett volna.

- Rendkívül figyelmetlennek tűnsz, amikor másra összpontosítasz.

- El voltam foglalva egy kissé - ismertem be, sötétvörösre pirulva.”

- Be kell, hogy valljam, én is csak akkor vettem észre, miután elaludtál. Úgy tűnik, most én is figyelmetlen voltam. - ismerte be Edward, és szórakozottan játszott az egyik tincsemmel.

- Örülnék, hogy ha máskor is ilyen figyelmetlen lennél. - suttogtam a fülébe fentebb csúszva, majd lágyan megcsókoltam. Olyan boldogság áradt szét bennem, amit talán sohasem éreztem. Csókunkat a gyomrom korgása szakította félbe, mire Edward mosolyogva az ölébe kapott, és nevetve vitt a konyhába. Annyira meghitt volt a hangulat, hogy még az sem zavart, hogy mindketten teljesen meztelenek voltunk. A nap többi része is ugyanilyen hangulatban telt. Délután lehetett, amit a nap állásából következtettem ki. A parton feküdtünk egy pálmafa árnyékában. Egy hosszú úszás fáradalmait pihentük ki, ami hatalmas vízi csatába fulladt a végére. Csukott szemmel feküdtem, és élveztem, hogy a meleg sós levegő cirógatja a bőröm. Egyszer csak kevés homok hullott az arcomba, ami úgy került oda, hogy Edward felém könyökölt, és a hajából pergett rám. 

- Vigyázhatnál kicsit jobban is, belemegy a homok a szemembe. - mondtam tettetett sértődöttséggel.

- Sajnálom. - simított végig az arcomon hideg tenyerével, és lesöpörte a homokszemeket.

- Sosem tudnék rád haragudni. - mondtam mosolyogva, és én is az arcára simítottam a kezem, ami gyönyörűen csillogott a napfényben. Edward lassan felém hajolt, és lágyan megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen viszonoztam a csókot. Nyelveink vad táncot jártak, míg kezeink egymás testét kényeztették. Éreztem a combjaim között térdeplő Edward meredező férfiasságát hozzám nyomódni, és én sem kívántam őt kevésbé. A levegőm lassan fogytán volt, ezért áttért a nyakam kényeztetésére, míg én apró mintákat rajzoltam izmos hátára a körmeimmel.

- Megpróbálok finoman báni ezzel a bikinivel, ez nagyon tetszik rajtad.

- Ha épségben hagyod, akkor nem lesz értelme megmutatni a többit, és azok szerintem jobban tetszenének neked. - incselkedtem vele, aminek hatására a bikini felsőm darabokban hullott a homokba. Edward hűvös nyelvével átsiklott a melleimre, és addig nyalogatta, amíg a mellbimbóim fájdalmasan nem égtek csókjaitól. Lassan haladt lefelé a hasamon, és a köldököm köré apró köröket írt, majd nyelvét beledugta, ami annyira csiklandós volt, hogy hatalmasat ugrottam tőle.

- Sajnálom, ez nagyon csikis volt. - nevettem még mindig.

- Ez? - fújt bele a köldökömbe, ami újabb nevetőhullámot indított el. Kénytelen voltam menekülni, ha nem akartam, hogy halálra csikizzen, így a tőlem telhető leggyorsabban felpattantam, és elkezdtem futni. De hiába volt, mert Edward egy szempillantás alatt utolért, és lerántott vissza a homokba. Rajta landoltam, és mindketten hangosan kacagtunk. De nekem eszembe jutott, mit hagytunk az előbb félbe, így Edward gyönyörű arcától indulva végigcsókoltam egész nyakát, majd áttértem a mellkasára, ami hangos morgásokat csalt ki belőle. Haladtam le a testén, míg el nem értem a fürdőnadrágja szélét. A fogam közé csíptem a szélét, és leszedtem róla. Kezemmel végigsimítottam férfiasságán, de pár másodperc múlva egy halk anyag reccsenését követően, ami a bikini alsóm volt, már Edward alatt találtam magam.

- Az őrületbe kergetsz egyszer. - zihálta a fülembe.

- Engem most kergess az őrületbe. - fontam a dereka köré a lábaimat.

Amint Edward belém hatolt, a kéj végigsöpört a testemen. Eleinte lassú tempóját fokozatosan gyorsította, míg nem mindketten a csúcsra nem értünk. Az izzadtságtól és a hullámok miatt vizes testünkre ráragadt a homok, ami néhol kicsit kényelmetlen volt.

- Nem megyünk el zuhanyozni?- kérdeztem Edward mellkasán könyökölve. De a válasza helyett a fürdőszobában találtam magunkat. A langyos víz érzékien csorgott végig szerelmem testén, amitől ismét megkívántam. A zuhanyzóban ismét egymáséi lettünk.

A teljesen bepárásodott kabin falának támaszkodtam, míg Edward a hátam mögött állva mosdatott.

- Ma jönnek a takarítók. - mondta teljesen közömbösen.

- Takarítók? De hát megláthatnak, vagy rájöhetnek, hogy nem vagy ember vagy…

- Bella. - tapasztotta be tenyerével a számat. - Ne aggodalmaskodj. Nem hagytad, hogy befejezzem a mondatot. Ma jönnek a takarítók, akik a szomszédos szigetek őslakói. Tudják, hogy nincs velünk valami rendben, de mivel tudják, hogy nem bántunk senkit, ezért segítenek nekünk. Igen ma délután jönnek takarítani, és nem lenne jó, ha még a csillogó bőrömet is meglátnák, ezért ha nem haragszol, szerveztem mára egy kis programot. Nem mondom meg, hogy mi az, csak annyit, hogy megint be fogunk menni a Rióba, ezért öltözz csinosan, mint a múltkor, de kevésbé kihívóan. Nem akarok megint azon izgulni, hogy kit kell majd megölnöm, ha csak rád gondol.

- Edward, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, de nincs szolid ruha a bőröndömben. De szerintem ezt nem kell elmagyaráznom, mert a húgod pakolt.

- Akkor bemegyünk a városba, és veszünk egyet. - erősködött tovább, és már azért sem vagyok hajlandó engedni neki.

- Egy: nappal nem mehetsz emberek közé, én pedig nem tudok hajót vezetni. Kettő: nem szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit tegyek, így hát azokból fogok választani, amit a kishúgod pakolt. Ha meg nem tett be nekem normális ruhát, akkor majd vele megbeszéled.

Edward beleegyezően sóhajtott.

- Rendben, úgy sem tudok mit tenni. Menj, készülődj, addig én is elkészülök. Másfél óra múlva indulunk. - mondta, majd kilépve a zuhanyzóból a dereka köré csavart egy törölközőt, majd nekem is odanyújtott egyet.

Sosem voltam készülődésben jó, de ez még nekem is kicsit kevésnek tűnt, úgyhogy azonnal belevetettem magam a bőröndbe, hogy találjak egy ruhát, amiben nem tudom, hogy hová fogok menni.

Bella bikinije:

Edward úszónadrágja:

Egy ilyen ágykeretet vehet Edward Esmének:)

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a frissre, de zh-ztam és a netemmel is voltak problémáim, de sikerült meghoznom a frisset, ami remélem nem lett olyan rossz, bár én nem vagyok vele megelégedve. Komizzatok és szavazzatok!!!

15. rész: Megtört a jég! (Edward szemszög)

 

Bella duzzogva fordult át az oldalára, amikor újra rádöbbentem, hogy milyen őrültséget akarok csinálni. Nem engedhetek a kísértésnek, mert bánthatom,és inkább szenvedek, és egy kicsit duzzogjon, minthogy újra át kelljen élnem azt a borzalmat, amikor láttam a saját önzőségem eredményét Bella bőrén. Lassan felkeltem az ágyból és nem fordítottam nagy gondot az öltözésre. Csak egy len nadrágot kaptam föl, hogy azért mégse legyek meztelen. Bár Bella biztosan duzzogni fog még egy darabig, de főzök neki valami finomat, hátha kicsit megenyhül.

- Készítek neked valami meleg ételt, mert a reggelit is kihagytad. – mondtam neki  konyha felé menet. Nem kaptam választ, így tovább indultam. Teljesen a gondolataimba merültem, miközben a spagettit készítettem a kissé mérges feleségemnek.

Már majdnem kész voltam, amikor lépteket hallottam a háló felől. Meg sem fordultam a szósz kavargatása közben.

- Spagettit készítek neked. – mondtam mosolyogva, mert a durci ellenére a hasa kihajtotta a konyhába.

Kész lett a szósz. Kikapcsoltam a tűzhelyet, és mit sem sejtve megfordultam. A látványtól majdnem kiejtettem a szószt a kezemből. Kedvesem az ajtó keretnek támaszkodva állt, egy apró fekete szoknyában, egy hozzá illő felsőben, és vadítóan szexi combfixben, tetézve ezt harisnyatartóval. Jobb kezét a feje fölé nyújtva támaszkodott az oldalán. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Az eszemet vesztve termettem előtte, és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy pillantás elég volt ahhoz, hogy megkívánjam, és ez mi sem bizonyította jobban, mint a nadrágom elején lévő dudor. A csókunkat Bella gyomrának korgása szakította félbe, mire megint olyan önzőnek éreztem magam, amiért nem figyelek mindig oda emberi szükségleteire.

- Sajnálom. Gyere, egyél. Csak annyira kívánatos vagy, nem bírtam magammal.

- Reméltem is, hogy elnyerem a tetszésedet. – mondta kacéran.

- Bella, te mindig tetszel nekem. – mondtam neki, mert még mindig nem látta tisztán magát, mert ő volt a leggyönyörűbb nő a világon. De ebben a szerelésben, már szavakat se találok rá.

- Akkor kár volt így kiöltözni. - csavart fel egy adag tésztát a villára tetetett szomorúsággal.

- De most nem csak egyszerűen tetszel. Megőrülök érted. – suttogtam neki, mert már alig bírtam megállni, hogy ne teperjem le. Muszáj ennie, mondogattam magamban.

Végig őt néztem vacsora alatt. Hogy eltereljem kicsit a figyelmem, elkezdtem elmosogatni. Hallottam, amint Bella felállt és odasétált a konyhapulthoz, de nem mertem hátrafordulni. Felült közvetlenül a mosogató mellé a pultra, és onnan figyelt. Láttam elővillanni formás combjaim a szemem sarkából, és nagyot kellett nyelnem a látványára. Elvett egy almát a pulton lévő gyümölcskosárból, de nem ette meg, csak forgatta a kezei között. Egy halk puffanással ért földet az alma, én pedig gyorsan utána nyúltam, hogy visszaadhassam kedvesemnek. De ez volt a vesztem, és én már abban a pillanatban nagyon jól tudtam. Ott guggoltam a konyha közepén, és kiejtettem a kezemből az almát, annyira bámultam azt a csodálatos, és most éppen őrülten szexi és kívánatos nőt, aki a konyhapulton ült. Keresztbe tette a lábait, és egy kis belátást engedett a szoknyája alá, amit talán sosem kellett volna látnom, mert teljesen elvette az eszemet. Egy fekete csipkés bugyi volt rajta, amit ha eddigi női magazinolvasásaimból jól tudom, randi bugyinak hívnak. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a ruhadarabnak, de most már megértettem teljesen a célját. Pont annyira takar, és pont annyira nyitott, hogy a férfiak az eszüket veszítsék tőle. Azt hittem ezt már nem lehet tetézni, de tévedtem. Még mindig ott guggoltam szájtátva a konyha közepén, mikor Bella lassan hátradőlt a pulton, és széttárta a combjait. Ekkor szakadt el nálam teljesen a cérna. Egy szempillantás alatt előtte termettem, a széttárt combjai közé álltam, felkaptam, és a szobába mentem vele.

- Boszorkány. – ziháltam a fülébe az agyon fekve.

Levetem róla a szoknyát és a felsőt, nem mintha sokat takartak volna, de így még jobban meg tudtam csodálni a kívánatos testét. Amint végignéztem rajta, egy hangos morgás tört fel a mellkasomból, ami lehet, hogy megijesztette kedvesemet, de nem tudtam már kontrollálni magam. Óvatosan végigsimított az arcomon, ami nem hagyta, hogy elfelejtsem, hogy ki is vagyok.

- Nem tehetem. Nem akarlak bántani. Miért kínzol? – kérdeztem halkan.

- Nem lesz semmi baj. – mondta Bella olyan nyugodtan és magabiztosan, hogy kezdtem elhinni neki – Először sem volt. Most még jobban tudod majd magad kontrollálni, már tudod, mire kell, hogy számíts, és annyira kívánlak már.

- Bella… - én is nagyon kívánlak, akartam volna befejezni a mondatot, de már nem tudtam.

Végigsimítottam az oldalán, és megcsókoltam. El akartam ma este és a létezésem minden estéjén kényeztetni, és nem tagadhatom meg tőle, hogy megérintse a férjét, és megkapja amire vágyik. Megpróbálok megadni neki mindent.

A szájáról áttértem a nyakára, hogy egy kis levegőhöz jusson. Érintésemtől megborzongott. A füle mögötti érzékeny területet kezdte el csókolgatni. Annyira belemerültem ebbe a tevékenységbe, hogy alig vettem észre, amikor Bella keze lassan a nadrágom gombjához nyúl, kigombolja, majd el is tűnteti rólam.

Végigsimított forró tenyerével a mellkasomon, és óvatosan átfordított a hátamra. A keze után a nyelvével is bejárta ugyan azt a területet, ami ismét morgást csalt ki belőlem. A legérzékenyebb pontomon ült Bella, de még apró köröket is írt le a csípőjével, és ezt már nem bírtam tovább. Hirtelen átfordítottam, hogy újra én kerüljek felülre.

- Ne kísérts Bella! Nem szab…- de már nem tudtam befejezni, amit akartam, és el is felejtettem, hogy mi volt az, mert ajkaival betapasztotta az enyémeket. Lábaival erősen szorított magához, csípőjét az enyémhez szorította, és itt teljesen elvesztetem a józan eszemet. Megadtam, magam a kísértésnek, mert tudtam, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Forró és nedves nőiessége teljesen elvette az eszem. Megemeltem a hátánál fogva és kikapcsoltam a melltartóját, de túl erősen fogtam a gyenge anyagot, így az reccsenve adta meg magát.

- Hoppá. Pedig ez volt a kedvencem. – mondtam mosolyogva.

- Semmi baj, van még bőven. – mondta Bella, és én annyira elgondolkoztam azon, hogy hány melltartót szaggathatok még le róla, hogy észre sem vetem, hogy átfordított ismét a hátamra. De nem bántam ezt a cserét, mert így mindkét kezem szabad volt, és óvatosan masszírozni kezdtem a melleit. Tevékenységemet jutalmazva apró köröket írt le a csípőjével. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, rajtam pedig kezdett eluralkodni az állati ösztön. Nem is gondolkodtam, hogy mit teszek, csak az ösztöneimre hallgatva cselekedtem. A mézédes ajkaitól kezdve, a nyakán át, haladtam le a testén, minden porcikáját csókokkal behintve, miközben Bella lassan négykézlábra kényszerült. Az utam végére érve elértem a nőiessége kapuját. Határozottan megragadtam mindét kezemmel a csípőjét, és óvatosan hozzáérintettem az ajkaimat a belső combjához. Végigkóstolgattam a finom bőrét, míg el nem értem a bugyija szélét. De csókjaimat nem hagytam itt abba, és a finom anyag sem állta útját, hogy Bellát a mennyországba repítsem a nyelvemmel. Amint megérezte, hogy mint akarok csinálni, hangosan felnyögött, és mindkét kezével megkapaszkodott az ágy támlájában. Kínzóan lassan ízlelgettem kedvesemet. Kihasználtam minden pillanatát az élménynek. Minden nyelvcsapásomra Bella könyörgött, hogy ne kínozzam, mire megkönyörültem rajta, no meg persze magamon is. Kezeimmel végigsimítottam a hátán, feltérdeltem Bella mögé, és két kezemmel megfogtam a csípőjét. Tudtam, hogy illetlen póz, mégsem tudtam, türtőztetni magam, hogy ne próbáljam ki. Még annyi udvariasság maradt bennem, hogy megkérdezzem, akarja-e így, de belém fojtotta a szót.

- Csak csináld! – nyögte, és annyira égette a vágy minden porcikámat, hogy nem késlekedtem, és egymásba illesztettem a testünket. De nem számítottam ilyen földöntúli érzésre, így egy halk káromkodás csúszott ki a számon.

- Basszus! – nyögtem, de amint kimondtam már meg is bántam. Ha tudnék, biztosan elpirultam volna, de így is nagyon zavarba jöttem

- Az, bizony. – suttogta Bella is, és ezzel el is tűnt minden szégyenérzetem.

Lassan kezdtem el mozogni, nagyon óvatos voltam, nehogy túl erősen szorítsam Bellát. De annyira mámoros volt ez az érzés, hogy egyre csak gyorsítottam a tempón. Addig hajszoltam magunkat a csúcs felé, hogy Bella egy hangosabb sikoly után szinte összerogyott a kezeim között. Megtartottam őt, és néhány apró mozdulat után én is követem őt. Én is elgyengültnek éreztem magam a kéjtől, így óvatosan leengedtem Bellát a hasára, és óvatosan felé könyökölve a hátához simultam. Percekig még kapkodtam a levegőt, és próbáltam egy értelmes mondatot összehozni.

- Bella, ez… - kerestem a szavakat. De úgy éreztem, hogy talán nem is kellene mondanom ebben a tökéletes pillanatban semmit.

- Tudom, ne is mondd. – segített ki kedvesem.

Apró csókot adtam a tarkójára, és legördülve róla őt is a hátára fordítottam, hogy könnyebben kapjon levegőt. Egymás mellett kapkodtuk még mindig a levegőt, holott nekem nem is volt rá szükségem. Bella egy kis idő után a mellkasomra hajtotta a fejét, és lábainkat összefűzte.

- Köszönöm. – suttogta, majd átkarolta a nyakam.

- Nem, én köszönöm. – de el sem tudtam neki mondani, hogy mennyire. – De most aludj kedvesem. – suttogtam a hajába, miközben mélyet szippantottam az illatából, ami teljes nyugalommal, és elégedettséggel töltött el.

Miközben az altatóját dúdoltam, én is úgy éreztem magam, mintha el tudnék aludni.

Megoldódott a probléma, és sikerült feltennem a fejezetet. Szerintem minden héten fogok tudni frisset hozni, hét közepe felé. Remélem máskor nem fog megviccelni a technika ördöge. Remélem teszett, és várom a komikat meg a szavazatokat!

Szijasztok!